Vajna Ádám versei

Sven Beyersdorff felvétele

A szocialista munkaversenyek első napjai

A víz tiszta, a nap süt,
a szél az elvárt mértékben borzolja a tengert.
Az általános alany,
mint egy régi viccben, belép a bárba¹.
Szeme akár az enyém,
s halott, jaj, halott benne minden remény.
Szatyrában fejes káposzta.
Tenyerében szívvonal felé hajló házasságvonal.
Ajkai között nyál.
A zenegépből meg szól valami régi nóta²,
a rím kedvéért legyen, hogy Kelet-Európa.
Az általános alany beleszimatol a levegőbe:
megalkuvás szaga.
Az utakat lezárták,
a kórházak kertjében vérszagra gyűl az éji vad.
Amíg a rügyező szomorúfűzek árnyékában
felmérik a természeti erőforrásokat,
a pultnál valaki halványan emlékezik
a szocialista munkaversenyek első napjaira.
A parlament ma éjjel leég,
de ezt itt még senki sem tudja.
Az általános alany odalép a pulthoz, és így szól:
e mű célja, hogy feltárja a modern társadalmat
működtető gazdasági törvényszerűségeket.

1 pártba
2 Ludwig Arno: Fräulein, woll´n Sie nicht ein Kind von mir?

Az angyalok strigulája

Míg az elmúlt évszázadokban
az épületek falfelületei
különböző módokon koszolódtak,
a fertődi kastély porcelánkályhái
már tisztább levegőjű szalonokat ígérnek.
A technika fejlődésének is megvannak
azonban a maga hátrányai.
Ha ugyanis a rossz forrását megszüntetjük,
feleslegessé válhat minden szellemi erőfeszítés,
amely annak leküzdésére irányul.
Márpedig a nagy szellemi alkotások java
mindig is ezt célozta.

Egy speciális masszával dolgozunk.
A falradír anyaga sűrűre főzött
lisztcsiriz vagy tésztagyurma.
Ehhez bizonyos mennyiségű rézgálicot,
azaz rézszulfátot adunk,
mely lépés azért fontos,
mert ennek az anyagnak csíraölő hatása van.
A rosszat ezután körkörös
mozdulatokkal távolítjuk el.

♪ Mennyi rossz csíra, mily sok kesergő vágy pusztul el,
Míg a tavaszban egy-két didergő virág kikel. ♪

A didergő virág liberális fantázia.
Mire ugyanis a jó beúszik a képbe,
a rossz már telehugyozta a medencét.
A falradírozó, a jó falradírozó tisztában van ezzel.
Ennek ellenére dolgozik.

Ez a fal sem radírozza le magát, nem igaz, főnök,
szól például a falradírozó,
és az angyalok behúznak egy strigulát.

Barokk tudósok tartása

Ahogy azt Levy (1983) megjegyzi,
ha barokk tudósokat zárunk
egy legalább 15×12-es sötétkamrába
– miközben fut, menekül a mezőkön át
a délutáni, ragyogó napfény! –,
kiváló eredményeket érhetünk el
az egyedfejlődés terén.

Barokk tudósok sötétkamrában való tartásához
azonban három alapszabállyal
érdemes tisztában lenni:

1. A barokk tudósokat érdemes párokban tartani.
2. Ha tudósainkat nem etetjük, egymást falják fel.
3. A tudós nem játék.

Szintén vegyük figyelembe,
hogy a barokk tudomány nagy találmánya
a földi és égi jelenségek összekapcsolása,
ily módon pedig az eget leső tekintetnek
a föld felé való irányítása.
Ha tehát tudósainkat boldognak
és kiegyensúlyozottnak szeretnénk tudni,
mindig biztosítsunk számukra
megfelelő fajtájú és elegendő mennyiségű táptalajt.
A barokk tudomány táptalaja
az isteni kegyelem által elrendezett világ.

A megfelelő körülmények
között tartott barokk tudósok
néhány év elteltével megcáfolják
az arisztotelészi világképet,
és a dinamikus természetszemléletet
helyezik a középpontba.
Innentől ügyeljünk arra,
hogy a középpontot legalább hetente egyszer tisztítsuk,
ellenkező esetben barokk tudósaink
megbetegedhetnek.

A megbetegedett vagy halott barokk tudósokat
semmiképp se dobjuk a WC-be,
ugyanis a vízrendszerbe kerülve
súlyos járványokat idézhetnek elő
(ld. az 1665-ös nagy londoni pestisjárványt).

A barokk tudósok, ha odafigyelünk rájuk,
igen szép kort megérhetnek,
és a későbbiekben már matematikai analízissel
vagy mechanikával is foglalkozhatnak.
Ha idősebb barokk tudósainkat
kényeztetni szeretnénk,
az alábbi mondatot kántáljuk nekik:

Hosszú az út és nehéz,
mely a pokolból a fénybe vezet.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2018/10-es számában.

Vajna Ádám (1994, Budapest)

Költő.