Ne add föl (Szarka Károly a könyvhétről)
Fullasztó a hőség. Naivan lépek be a sarki kisboltba hideg szénsavmentes ásványvizet venni. Elfogyott. Mondom a pultosnak, hogy ha nincs, akkor nem kérek semmit. Néz rám csodálkozva, meg sem szólal, vissza sem köszön, amikor elköszönök. Visszatérek az utcára mérgelődni egy kicsit, hogy bezzeg szénsavas üdítőből, energiaitalból meg sörből huszonnyolcféle van, és nyilván ezért tart itt ez az ország, és minderről kedvem is lenne írni egy Facebook-posztot. Aztán már látom is magam előtt az okoskodó meg jópofáskodó kommenteket, hogy igyak inkább sört, hogy tűző napon olcsón be lehet baszni, hogy ásványvíz helyett vigyek magammal otthonról csapvizet, és azt se műanyagpalackban, meg hogy különben is minek mentem oda, ezért inkább hagyom a fenébe az egészet.
Majd a metróaluljáróban veszek, gondolom magamban. Persze ott is elfogyott, az eladólány ráadásul a pofámba vágja, hogy sehol nem is fogok találni. Mintha Kafka Add föl című egyperces novellájának rendőrével beszélgetnék, akitől az elbeszélő útbaigazítást kér. Én viszont nem adom föl, és a szemközti pékségben végre találok egyet. Hideg is, szénsavmentes is. Ebben a nyomasztó kánikulában amúgy is könnyű belehelyezkedni a rémálomszerű kafkai világba, ahol minden és mindenki azon dolgozik, hogy erősítse a szorongásainkat. Hétvégére a teljes vonalon leáll a hármas metró, megkezdődik a négyes-hatos villamos szokásos nyári felújítása is, nekem meg a mosógépem romlik el, ráadásul az eddig védett albérletemet a szúnyoginvázió is eléri. És a napi bosszúságok mellett ott vannak az Ünnepi Könyvhét új helyszíne miatti könyvkiadói félelmek, hogy nagy lesz a tömeg, kevés lesz a vásárló, kánikula lesz, zivatar lesz.
A felhőszakadás nem is marad el idén sem, a forróság meg egészen aggasztó – hajlandó vagyok elhinni mindent, ami a közelgő világvégéről szóló cikkekben olvasható. A legnagyobb presztízsű könyvünnep a feltúrt Vörösmarty térről költözött a Dunakorzóra. Az egyetlen színpadot a Március 15. téren helyezték el, ott kezdődik a bazársor, a gyerekkönyves standoknak ezen a szakaszon még kellemes árnyékot biztosítanak a fák, a Vigadó tér felőli oldalon sorakozó bódék viszont olyanok, mint a szaunafülkék. A Vörösmarty téren sem lenne kellemesebb az idő, mondják sokan, és igazuk van, a kilátás a budai várra meg tényleg festői. Újdonság még, hogy a kiadók dolgozói kaptak egy kártyát, amely a korzó egyetlen nyilvános vécéjének használatára jogosít fel. Persze ez sem volt ingyen, de a nyilvános vécék már csak olyanok, hogy fizetni kell értük – kétszázötven forint egy natúr pisi, mondja a vécés néni egy ismerősének.
A Könyvhét persze nem létezhet Margó Fesztivál nélkül, amelynek rendezvényei ezúttal is a Petőfi Irodalmi Múzeumban kapnak helyet. És semmi sem lenne az igazi a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége rendezvényei nélkül sem. Szóval semmi sem az igazi, mert a JAK standját hiába keresné bárki a korzón. A FISZ viszont szerencsére még működik, és kedden a Lumen Kávézóban megtartott est, az Alapozás meg is alapozza a hét második felének hangulatát. A Könyvhetet Simon Márton nyitja meg, az ő rövid beszédét még éppen elkapom, aztán már alig fordulok meg a könyvheti színpad körül. A Margóra is csak egyszer nézek be, éppen Babiczky Tibor beszélget Szendrői Csabával, az Elefánt zenekar énekesével, aki Mintha muszáj lenne címmel rendezte kötetbe verseit, és aki láthatóan zavarban van, hogy koncert helyett ezúttal egy könyvbemutatón kell szórakozatnia a közönséget: az eredmény idétlen viccelődés és kamaszos vihogás. Amikor viszont zenésztársaival, Kovács Zoltánnal és Tóth Andrással adnak elő megzenésített verseket, újra elemében van.
A Noran Libro Kiadó szerkesztőjeként elsősorban a saját programjainkra figyelek: szerda délután Veiszer Alinda kérdezi Dienes Lillát az előző századfordulón játszódó, négy női sorsot bemutató regényéről, az Egyetlen évről, csütörtökön pedig Károlyi Csaba beszélget Végel Lászlóval, a Temetetlen múltunk című önéletrajzi regény szerzőjével. A helyszín mindkét esetben az Örkény Könyvesbolt, mindkét beszélgetést Kőrössi Jóska moderálja. A kiadó igazgatójának a Könyvhétre szintén megjelent egy kötete, a Naplóromok, amely a Réz Pállal folytatott beszélgetéseit tartalmazza. A standunknál Barlog Károly dedikálja E/ című könyvét, Bitó László Az utolsó mérföldet, Horváth Péter a Bábelt, Agnès Karinthi a Testvérlelket, Tunyogi László a Fél szemed világát, Varsányi Gyula a Franzstadti történeteket, Vörös István A szabadság első éjszakáját, és feltűnik a már említett Dienes Lilla és Végel László is.
A legsűrűbb könyvhete egyébként Barlognak van: a budapesti dedikálás mellett Siófokon és Pécsen is részt vesz egy-egy saját könyvbemutatón, de szerkesztői minőségében is többször fellép. Soundtrack-prózája a Könyvhét egyik slágerkönyve, bár lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem, Kassai Zsiga szerkesztő kollégámmal mindenesetre büszkék vagyunk a Noran Presents című új sorozatunk első darabjára. Szombat este a FISZ és a Prae Kiadó standjai egyesítik székeiket és asztalaikat a Dunakorzó közepén, talán sehol máshol nincs ekkora pezsgés. Vasárnap sokan választjuk afterpartynak a Hévíz folyóirat lapszámbemutatóját a Három Hollóban, ahol Cserna-Szabó András hibátlan ír gulyásából fogyasztunk, és ahol Fehér Renátó beszélget az írásaikból felolvasó Biró Zsomborral, Csutak Gabival és Orcsik Rolanddal, és mindhármuknak felteszi a kérdést, hogy Vörösmarty tér vagy Dunakorzó. Mindhárman utóbbira szavaznak.
Gergely Beatrix felvételei
Szarka Károly (1984, Mosonmagyaróvár)
Mosonmagyaróváron született, Budapesten él. A Noran Libro Kiadó szerkesztője, mellette szabadúszó újságíró, tagja a József Attila Körnek és a Fiatal Írók Szövetségének. Első regénye, Az én hibám tervéért 2017-ben Móricz-ösztöndíjat kapott.