„Borzasztóan megszenvedtem ezzel a könyvvel” – Mészöly Miklós lengyel fordítójának levele
Camilla Mondral Törökhegyen 1942-ben
Mészöly Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából hozzuk nyilvánosságra Camilla Mondral Gömöri Györgyhöz írott gépiratos levelét és annak magyar változatát Danyi Gábor fordításában. Az 1971-es keltezésű szöveg nem csupán a korszak lengyel-magyar kulturális kapcsolatainak fontos dokumentuma: aktualitását az adja, hogy a lengyel fordító Mészöly Miklós Saulusának is szentel benne néhány sort.
Drága Gyuri!
Köszönöm lapodat. Mintha csak én idéztem volna elő, mert már hetek óta tervezgetek írni, lévén, hogy a nyári szünet népességmozgásokat kelt, és szerettem volna tudni, mit terveztek idén. Örülök, hogy – ha jól gyanítom – sikerült legyűrni minden nehézséget, és seregestül utaztok Magyarországra. Jómagam szokás szerint nem nyáron készülök Budapestre, minthogy nem üdülni megyek, hanem dolgozni. Köszönöm az elismerő szavakat a Saulusért. Borzasztóan megszenvedtem ezzel a könyvvel. De valószínűleg ez a legjobb fordításom. Természetesen semmiféle recenzióról nincs tudomásom, körbe kell néznem, hogy ez hol jelent meg, mert ezt nem írtad meg! Jó vicc, nem? Cambridge-en keresztül kell megtudnom, mit írnak rólunk.
Most Illyés színművén, a Tisztákon dolgozom. Jó, hogy a színházi szövegkönyvet lehet fordítani, mert az az irodalmi szöveg, amely a Kortársban vagy az Új Írásban jelent meg, sokkal nehezebb volt. Kapacitálnak Örkény Macskajátékára is. Érdekes darab. Ezelőtt a szerző válogatáskötetéhez fordítottam elbeszéléseket, és nem nagyon tudtam elképzelni, hogy milyen lesz a darab. De májusban láttam Budapesten. Kiváló.
Voltam Budapesten egy fordítókból álló küldöttség „élén”, egy szakmai szimpóziumon. Nagyon izgalmas volt. Tartottam előadást, szokás szerint „lehengerlő” volt, mert 1. nem felolvastam, 2. magam írtam meg egyből magyarul, úgyhogy nem volt merev szónoklatjellege, 3. olyan témát pedzegettem, amellyel egészében véve soha nem foglalkoztak, nevezetesen a fordítókét, és nem a könyvekét. Beszéltem a fordítások történetéről, a magyar nyelvet ismerő fordítókról stb. Ha érdekel Téged e téma, adok egy másolati példányt. És egy lengyel Saulus is vár téged nálam!
Időközben kijött a Köd is Fekete Istvántól. Mindenki nagyon dicséri. Ha bármikor is recenzióra bukkansz, írd meg, hol hozták le!
Új munkarendet találtam ki magamnak, a tudományos akadémia mintájára: kiszállási ülésszak. A május-júniust, 5 hetet Zakopanéban töltöttem, és ez idő alatt több mint 300 oldalt fordítottam le, + sokat olvastam, megírtam 4 könyvrecenziót, jártam a hegyeket, kipihentem magam, csodásan éreztem magam. Sajnos meghíztam, túl sok jóval etettek! De most kényszerítem magam a fogyásra. Egy hét múlva (VII. 15. – VIII. 15.) Obory-ba megyek, ugyancsak dolgozni. Utána egy hónapot V.-ban[1] leszek, de már szeptember 15-én (!) újra Zakopanéba megyek egy hónapra. És október 22-én Budapestre! Varsóban csak vendég leszek, mert itt nem lehet dolgozni, és rettenetesen szorítottak a határidők. Végre kikecmeregtem az elmaradásokból, és az év végén már az aktuális ügyeken fogok dolgozni. (Amíg ismét maga alá nem temet a szerződések halma).
Van hozzád azonban egy kérésem, amennyiben nem döntelek vele romba. Tudod, hogy állandó problémám van a szememmel (sokkal jobb már a helyzet, de orvosságot kell rá szednem). Nos, egy MADE IN ENGLAND gyógyszerre van szükségem, amelynek neve: „new improved MURINE for clear eyes”. A gyógyszereket gond nélkül el lehet küldeni tán. Nálunk mindenesetre gond nélkül és vámmentesen átvehetők. Ha július végén elutazol, akkor küldd, és éppen megkapom augusztus 15-e körül, amikor visszaérek Obory-ból.
Aggaszt, hogy ősszel elkerülhetjük egymást. Nem jönnél egy héttel korábban? Vagy V. után nem akarsz elugrani Krakkóba, ott tudnánk találkozni. Zakopanéból egy ugrás autóbusszal, eljönnék egy-két napra. Hiszen már annyi mindenről kellene beszélni.
Kubuś egy ún. önkéntes munkaegyletbe van „befogva” egész nyáron. Betöltött funkciója: a magyar csoport segítője, mert ez amolyan nemzetközi diáktábor, amelynek keretében dolgoznak, aztán Lengyelországban utazgatnak.
Gracja[2] májusban Varsóban járt, ünnepélyes keretek között átvette a doktoriját, úgy hírlik, pompásan festett a tógában és a süvegben. „Ragaszkodott”[3], hogy személyesen vegye át a papírt az egész ceremóniával egyetemben, mert, mint mondta, valószínűleg több alkalom nem lesz, amikor hagyják, hogy tógát és süveget öltsön. Ezen kívül építtetett magának egy lengyel gurál házat Dobogókőn, még a turisták is összeverődnek, hogy megnézzék. Tényleg csinos. De olyan költségekbe verte magát, hogy még! Bár nincs kétségem afelől, hogy a költői-misztikus lelkesültsége ellenére az ilyen ügyeken sokkal ügyesebben lesz képes úrrá lenni, mint számos közgazdász (értsd: Camilla).
Artur Międz[4] továbbra is az USA-ban van, Kanadában volt. Julia ugyancsak.[5]
A kompánia többi tagja idehaza, Jacek Boch[6] már hazatért a római ösztöndíja után. Állítólag hihetetlenül érdekes anyagokat ásott elő a következő könyvéhez. Most ül és ír. Wiktor[7] a Szovjetunióban járt. Így járják az emberek a világot, én magam meg a jó ügyet szolgáló makacssággal galoppírozok a stafétabotommal Varsó és Budapest között ingázva. Mit tegyünk, nekem ez van megírva. Sajnos nem rendelkezem sem nagybácsival, sem nagynénivel a világ más szegleteiben.
Egészségügyileg remekül vagyok, már előre örülök a Zakopanéban töltendő ősznek, mert az ottani klíma tökéletesen megfelel számomra. Nem ismerem a fáradságot. 5-6 órát is eltölthetek a hegyeket mászva, aztán meg ugyanennyi időt az írógép előtt, és semmi. Itt meg épphogy kiteszem a lábam a Marszałkowskára, holtfáradtan térek haza.
Drága Gyuri, ne haragudj, hogy ennyit fecsegek, de legalább mennyiségileg bepótoltam a levélírásbeli elmaradásaimat. Csókoltatom[8] az egész háremedet a háremhölgyekkel együtt, kellemes vakációzást kívánok Magyarországon, nagyon szeretnék ősszel találkozni! Lehet, hogy szükséged van meghívólevélre, hogy kicsit korábban ideutazhass? Szívesen szolgálok vele.
Tollforgatásban és érdeklődésben osztozó kolléganőd,
Camilla
1971. július 8.
A fotókat Mitrovits Miklós segítségével és jóvoltából közöljük.
[1] Varsóban.
[2] Kerényi Grácia (1925–1985) költő, műfordító, a lengyel-magyar (ellenzéki) kapcsolatok szervezője.
[3] A szó az eredeti, lengyel nyelvű levélben magyarul szerepel.
[4] Artur Międzyrzecki (1922–1996) lengyel költő, műfordító, Julia Hartwig férje.
[5] Julia Hartwig (1921–2017) lengyel költő, esszéista, műfordító, Artur Międzyrzecki felesége.
[6] Jacek Bocheński (1926-) lengyel író és publicista.
[7] Wiktor Woroszylski (1927–1996) lengyel író, költő.
[8] Kézzel a margón: „Téged is csókollak! Majd’ elveszejtettem a családfőt!”
Camilla Mondral (1911–2002)
Író, műfordító. Párizsban született, fiatalkora egy részét Franciaországban töltötte. 1924-ben az egész család hazatért Lengyelországba, és Bydgoszczban telepedett le. Érettségi után Mondral diplomatának és közgazdásznak tanult, miközben versenyszerűen vívott és atletizált is. A második világháború kitörése után a lengyel Hadügyminisztérium alkalmazottjaként Románián keresztül Magyarországra menekült, ahol megtanult magyarul. A háború lezárulta után tért vissza Lengyelországba. 1953-ban ismerkedett meg Gömöri Györggyel, aki fiatal polonistaként néhány hónapos ösztöndíját kapott Lengyelországba. Mondral az 1950-es években publikálta első műfordításait. A magyar klasszikusok (Jókai Mór, Mikszáth Kálmán) művein túl kortárs magyar irodalmat is fordított, többek között Déry Tibor, Örkény István, Németh László és Mészöly Miklós munkáit. Mészölytől Mondral fordításában jelent meg a Bunker című dráma, a Saulus című kisregény, a Jelentés öt egérről című elbeszélés és a Fekete gólya című ifjúsági regény is.
Gömöri György (1934, Budapest)
Költő, műfordító, irodalomtörténész. Lengyel-magyar szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait Budapesten, tevékenyen részt vett az 1956-os forradalomban. 1956 novemberében emigrált, és Angliában telepedett le. 1969-től 2001-ig a cambridge-i egyetemen tanított lengyel és magyar irodalmat. Szoros kapcsolatban állt a lengyel-magyar kulturális élet emigrációban és a vasfüggöny mögött tevékenykedő szereplőivel, tevékenyen szervezte és támogatta a lengyel-magyar kulturális kapcsolatokat.
Danyi Gábor (1984, Veszprém)
Irodalomtörténész, műfordító. Egyetemi diplomáit az ELTE bölcsészkarának magyar nyelv és irodalom, valamint összehasonlító irodalomtudomány szakán szerezte. Doktori disszertációját, melynek témája a magyar szamizdat irodalom története a Kádár-korszakban, 2019 decemberében védte meg summa cum laude minősítéssel. Tanulmányait magyar, angol és lengyel nyelven publikálta. Rendszeresen fordít lengyel nyelvből, szakfordításai és műfordításai többek között a Replika, az Irodalmi Szemle, a Kalligram, valamint a 2000 című folyóiratokban jelentek meg. 2020–2021-ben az ÚNKP „Tudománnyal fel!” posztdoktori ösztöndíj keretében folytatja a kutatásait.