Tsúszó Sándor: [szavakkal fordulok…]; [az esztétikai élvezet…]; [én szólítottam…] (Közreadja: Kazsimér Soma)
szavakkal fordulok a performansz felé
mert hetvenem körül megütött
és lábamat is beleeresztettem
láttam hogy nem ér
le a szívig hajas testén a géz
úgy segítette rá a másik félvezető
szegedi lászló akiről hallgatnak
most engem hogy a titkos
kötéseket megoldjam
zsuponyó-völgyben volt közös
akciónk a kísérleti vadászházban
ahol szegediből kiindulva termeltük
az áramot magunknak mert híján
voltunk még a merészségnek
hogy egy egész várost rá lehet kötni
az áramkörére
így volt ő belénk nőve
háromfejű fenevadak
voltam egy hajas test
triptichon arc szegedi
velem és najmányival
na de erről az elektro-lidércről még mondok
vagy idézek csak azt máshogy kezdem így
fogok bele még egyszer szerveibe
az emberarcú elektromosság földi helytartójának:
az esztétikai élvezet a tárgyba
áthelyezett önélvezet esztétikusan
élvezni annyit jelent mint
egy rajtam kívülálló érzéki
tárgyban önmagamat élvezni abba
magamat beleélvezni az amit ebbe
a tárgyba beleélvezek
egész egyszerűen az élet
mondja worringer én meg értem félre
termékenyen természetesen
mert ez a beleélvezés visz
közelebb szegedihez
hogy lehet szerelmesnek lenni egy
transzformátorházba is
hiszen benne a technológia dolgozik
dinamó gerjeszti az erotikát
a verssel pedig csak az emberhez
kapcsolta magát vissza
ez az organikus biztosíték pedig így beszél
az aggregátor melege feltüzesíti vesémet
hugyoznom kell ami nem túl
szerencsés egy generátorházban
szégyellős már nem vagyok
inkább csak feszült meg a dilemma hogy az ingertől
vagy a vágytól erektálódik-e a farkam így pedig azért
zavarbaejtő a vége hova kerüljenek a folyadékok
ez nem az a zárlat amiről álmodni szoktam
én szólítottam először villanyköltőnek
amikor az elemekről
kellett lehoznom hogy reggeli
helyett ne a kilencvoltosokat szopogassa
de ő már ekkor is a nagyszabásúra készült
amiben a város feszültségét akarta elvezetni
a transzformátorra kötött elektromos
hulladékok mellett dörzsöltem be
vasreszelékkel a testét mielőtt szikrázásba
fogott és engem is magához vonzott
viszont semmi féltékenység mert én
aztán kiéltem az andergrandból is
de ha belehalnék az öröklétbe
belé inkarnálódnék
mert ilyen elektro-lidércet
csak keveset ismerek
Közreadja: Kazsimér Soma
A KÖZREADÓ MEGJEGYZÉSE:
Nehéz megtalálni az utat Tsúszó Sándorhoz. Sehol egy pontos információ tartózkodási helyéről, hogy hol él, hol nem él. Sehol egy pontos életkor, mert hol él, hol nem él. Németh Zoltán száztizenkettedik születésnapjáról beszél, és lokalizálja Pápua Új-Guineában, Z. Németh István hatvan éve temeti, míg Balla D. Károly Svédországban tudja a költőt.
Nehéz Tsúszó Sándort utolérni. Kerülőutak és idegen erők kellenek, hogy újra szóra bírjuk. Szem előtt tartva, hogy a mediális közvetítettség ma már nem csak álom, más fórumokon közelítek hozzá. Nadin, Morgána, Kiss Kató, Angyal Ibolya, Machita, Delfina, Judit médium, Hortenzia látnok: mind a putnoki halottlátó asszonyt tartja szellemi ősének, Sándort mégsem merte egyik sem elvállalni. A Prielle Kornélia utca hozta meg aztán az áttörést, itt találkoztam Hexinával, aki végül kölcsönadta a száját, ahol úgy támadt fel Túszó Sándor, hogy talán meg sem halt.
Fentebb Tsúszó Sándor – a halottlátó szájából elhangzott – memoárverseit adom közre.