Benedek Miklós verse

Kerosin felvétele

Nem adjuk a fiainkat

A háború már hét éve tartott.
A városban szinte csak nők maradtak.
A fiúkat amint betöltötték a tizenhatodik életévüket besorozták.
A többségük sohasem tért haza.
Aki visszajött rokkantként élt és a nők viselték gondját.
Egy tavaszi reggel az alsóvárosban vita kerekedett a nők között.
A veszekedés tettlegességig fajult.
Egy nő fejét betörték többen könnyebb testi sérüléseket szenvedtek.
Azon a délelőttön jelent meg az első Nem adjuk a fiainkat! transzparens a városháza előtt.
Egy autó szélvédőjére ragasztották a nagy méretű kartont.
Az illetékesek eltávolították de másnap újra megjelent egy másik autón.
A harmadik nap térfigyelő kamerákat szereltek fel.
A hetedik napon egy nő kezében transzparenst tartva megállt a városháza főbejárata előtt.
Ezután minden nap egyre többen és többen jelentek meg transzparensekkel.
Nem adjuk a fiainkat.
Hamarosan száznál is többen tüntettek a város főterén.
Kövekre írták hogy Nem adjuk a fiainkat! és a kövekkel betörték a városháza ablakát.
A várost irányító vének a városháza legbelső szobájában tanácskoztak.
Küldöncöt menesztettek a harctérre.
És a harctérről harckocsik indultak a város irányába.
A járművek körbekerítették a főteret ahol ezúttal is többszáz nő tüntetett.
A fegyverek csöve fenyegetően meredt a tüntetőkre.
Egy nő Nem adjuk a fiainkat! feliratú követ dobott az egyik harckocsi irányába.
A kő tompán koppant a jármű oldalán majd egy másodpercig tartó csöndet követően megszólaltak a golyószórók.

Egy héttel később 22 fiút soroztak be.
Szeptemberben döntés született arról hogy a tizenötödik életévüket betöltött fiúk is kötelesek katonának állni.

Benedek Miklós (1984, Palics)

Költő, műfordító.