Veres Erika versei
Lytovchenko Volodymyr felvétele
nekem a nyár
neked a tél jelent berket
hazahívó ölelést
parázsló zsarátnokot kazánod mellényzsebében
fagyban mászó katicabogárláb-görcs
ájult legyek az ablakon innen
túl hideg és aggaszt januári aurád
kikopott belőle éjszakáink tejútnedve
s méltán haragosak a kutyák:
nem terem szőrükön zúzmarája a kertnek
csak belibben közénk egy
sóhaj, intim koratavasz
hamarosan
elveszik sörényed nehéz szálainak tövében.
Vers egy árnyékliliomhoz
Tűző napon csináltad végig az összes nyarat.
Amikor mama meghalt, még magasabbra
nőtt a fű a kertben.
Bemeszelték a szomszéd házfalat, új cseréppel
rakták ki a tetőt.
Régen árnyékos lehetett ez a sarok.
Míg langyosra hűl a reggeli kávém,
átszellőzik a lakás. Meglátom unokádat egy műanyag
cserépben. Te magad viszont eredeti
leszármazottadban vagy jelen.
Amikor az elmúlt nyáron kiszakítottam
egy részt az összetartó gyökerek közül, fájt.
Húzódtak a szálak, eltávolodni a földtől
nem mindig könnyű, nem mindig nehéz.
Most ez az apró, féltve gondozott, reménytelen
tél után kihajtott zöld testrész néz rám.
(Idegenben áttelelni.)
A kávé hőmérséklete épp tökéletes.
A szomszédék házfala meleg.
Szellőzik a lakás.
A konyha és a folyosó közti
árnyéktérben húzódunk meg.
Fény alig vetül ránk.
1973
mint lány karján a tetoválás,
papagájként ülsz bennem, unalom.
színes a rét, dzseremi, hív a határ,
délibábot fest rá a nyár,
egy kattintással elkapom.
házad tégla vagy panel,
rokokó ív s egy Chanel-illat jut eszembe,
filmtekercs vagy emlékezet.
hová s meddig tart még a nyár, dzseremi?!
az utca slágergyanús dallam,
lenge textíliák alól villan
egy-egy sima lábszár,
pillantást nyújtva szintúgy néhány térdre.
visszatér, ölelkezve igéz az utca,
kanyarogva ömlik be a térre,
hordaléka zsivaj, fény, por –
szinte megfulladni benne.
poros a délután,
a presszó zárva.
üszkös vágyrom marad
a koffein hatása.
vigyázz, ébrednek az indiánok,
feléd vágtatnak, dzseremi,
a fordulónál megtorpannak,
látom,
vállukon rojtos a bőrdzseki.
Veres Erika (1986, Érsekújvár)
Költő, műfordító.