Kiszely Márk kisprózája

Kerosin felvétele

A gyász pH-ja

Lúg

Három nap szabadság, amit kivettem gyászolni. A világ mintha át lenne áztatva tejjel. Lassan, egy tompa tárggyal szúr hason az idő. Két karból tolom itthon a falakat. Haza sem repülhetek, tetőzik a vírus.

Hogy újra megtanuljak szavakat az áttét, echoszegény, visszafordíthatatlan, exitálás, urna és társain kívül, befejezem az Utas és Holdvilágot.

Amikor utoljára beszéltünk, a feleségem zuhanykabinba rohant hozzám a telefonnal. Lekapcsoltam a vizet, vacogva próbáltam kibogozni az elpépesedett hangokat. Mondtam, hogy dolgozni megyek, nekem a lezárások alatt is a helyszínen kell lennem, nincs értelme aggódni, úgyis rendben leszek.

Pár hónapja még jól artikuláltan mesélted, álmodban újra segítség nélkül jártál, át egy hídon, talán Szolnokon. Legyen ez. Legyen ez a halál.

Később, reményeim szerint egyetlen türannoszi döntést hozva, megkérem asszisztenseim, közöljék a száz fölé rugó munkáshaddal, hogy ne fejezzék ki együttérzésüket visszatértemkor. Persze, mindenki jó fej. Együtt vagyunk ebben a deréktörő rémálomban.

Negyven tonna liszt. Olasz, angol, spanyol, francia. Egymáshoz simuló alapanyagtornyok. Soha nem akartam még ennyire kivenni a részem a zsákok mozgatásából. Amikor már az oldalam szúrja a kimerültség, elbambulok a kifoszlott raklapsarkok szálkáin. Ezek a roskadásig megpakolt fatákolmányok mind kerti bútorként szeretnék végezni. Csapadékvédő réteggel bevonva, kipárnázva egy gömb alakú rablóhús-sütő mellett. DIY nyugdíj. Csináld magad levezetése az aktív napoknak.  A targoncák ejtette sebekbe ágtöretet tömködök. Nagy levegő és mehet minden tovább.

Tovább kell mennie mindennek.

Nyolc óra rakodás, válogatás, elhelyezés, beékelődő megbeszélések a számítógép képernyője előtt.  Jó újra látni engem, mondják az elködösödő, fehér levegőn át, mintha a hetvenkét, kihagyott óra egy élet lett volna.

Aztán jön ez a kolléga.
Már messziről látom az arcán.
Látom csak a száján is, ahogy a szája áll. Kámpicsorodik.
Látom az ügyetlenül lengő karjain.
Látom a csendben maradásán, amikor elém lép.
Azt mondja, sajnálja, ami történt. Részvétéről biztosít.

Próbálok nem ránézni. Ő viszont látni akarja rajtam a fájdalmat. Nem is szemétségből, csak valahogy úgy érzi, az ember megnyert valamit, ha valaki más hal meg, nem ő.

Itt a lehetőség begyűjteni a jussát.

Mind érzünk így néha.

Tettlegesség nélküli erőszak árán is inni akar a szemeimre szorított ujjaim közt átszivárgó, sós, lúgos folyadékból.