Tóth Lilith Viktória verse

Julija Svetlova felvétele

Cifra tükör

1.

tudattalan anyagból
vagyok
esik az eső, és ebben most nincs semmi metafora
mindez lefolyik rólam, rá a megrágott papírra
mennyi szóra gondolok olykor
gyors egymásutánban cikáznak
az el nem sírt sorok

2.

a cselekvés hiánya még nem állandó béke
feleslegesen próbálom fenntartani
a homeosztázis önbecsapás
kényszeres kifelé figyelés
a valóság befogadása nélkül
az üres csokoládéspapír
a legédesebb finomság

3.

a valódi magányt más szemében látod meg
és engem tükröz
a kéj hevében
lepedőn száradó izzadság

4.

nem tudom másként elmondani, így
maradok
pislákolva, mint valami rossz lámpa
hátborzongató előjel a jumpscare előtt
gyorsabban szeded tőle a lábad
talán nekem is lepedőt kellene terítenem
magamra
máshová vágnám a két lyukat
a szemem nem lényeges
cifra tükör, amit már úgyis letakartunk
azon keresztül szökik be a gonosz

5.

mostanában hiányzik a transzcendencia

6.

a materializmus úgy kínoz, hogy
hozzám se ér
kihagyja a színház élvezeti részét
vajon honnan tudom, hogy létezünk
a lusta nevetés
és a zavaros instrukciók tömkelegében

Tóth Lilith Viktória (1993, Királyhelmec)

Költő, író.