Halász Rita naplopója

Helen Anderson felvétele

 

December 4., hétfő: Úgy döntöttem, nyitok egy doksit a drive-on, és ha épp eszembe jut valami, vagy van időm, beleírok. Így egyszerűbb lesz, mint később megírni a heti naplót.

10.35, Matyi alszik, a szomszédban elkezdték a fúrást. Fogászati rendelő lesz, állítólag márciusig tart majd a felújítás. Az aljzatbetont törik, brutál hang, néha azt hiszem, már nem lehet hangosabb, és akkor benyomnak még valami ordas basszust. Na, Matyi fel is kelt, megyek.

Ádi elment Matyival kávéért, most egyedül vagyok, és a basszus is elhallgatott, mindjárt megiszom egy teát. Egyedül. Na, rázendítettek odaát. 3 óra délután, ilyenkor kezd besütni hozzánk a nap, és szépek lesznek a fények. Ma előrejutottam a regény végével, konkrétan rájöttem, hogy hamarabb kell befejeznem, azaz a regény idejében nem kell eljutnunk addig, ameddig gondoltam. Fruzsina nagy kérdés. Egyelőre eltűnt, de nem tudom, hova, most a házban is mindenki csak találgat. És az egy dolog, hogy a szereplők nem tudják, de jó lenne, ha legalább én tudnám.

Ma azt álmodtam, hogy elindulok a magyarországi Caminóra, az első nap találkozom néhány zarándokkal, és az egyik szól, hogy az összes gombát, amit az úton szedek, le kell adnom nekik. Aztán a gombából gesztenye lett, szelídgesztenye. Ez biztos azért van, mert tegnap véletlenül a gesztenyepüré helyett gesztenyét hozott az aldis bevásárló. Vagy én nyomtam félre a rendelésnél, mindenesetre meg kell majd néznem, hogy mit kell a szelídgesztenyével csinálni. A sütőt csak szerdán hozzák, de Pál nem tud jönni szerdán, úgyhogy fogalmam sincs, mikor fogja beszerelni. A kérdésre, hogy csütörtökön tud-e jönni, egyelőre nem válaszolt.

Csináltam Matyinak párolt almát, de kicsit keserű lett, nem tudom, mi lehet a gond, a múltkor is pont így csináltam, citrom, fahéj. Megettem én.

Este megyünk Anitával a Textúrára, addig visszamegyek Fruzsinához, és megiszom a teát. Na, megjött Johi, a teaivás-egyedül-program nem sikerült. Back to Fruzsi.

Julcsi is hazajött, első mondat. Ez most még hangosabb, mint a múlt héten.

Már nincsenek fények, 15.48. Ennyi volt mára.

16.03, szinte teljesen sötét. Elhallgatott az ütvefúró, megfájdult a fejem. Lehet, hogy annyira megszoktam már a hangot, hogy attól fáj, ha csönd van?

 

December 6-a van, Miklós, Mikulás. Szokásosan a lányok nem akarták elhinni, hogy vagy 5-én este vagy 6-án reggel jön a Miki, ezért végül ma délután fog jönni. Tegnap nem írtam naplót, de most gyorsan bepótolom, mert Ádi elvitte Matyit sétálni. Szegény 7 óta fent van, kimaradt a délelőtti alvás az ütvefúró miatt, tényleg brutál ez a hang, ha csönd van, akkor is olyan, mintha hallanám. Ráadásul ma az önkormányzattól is jöttek, (Pál szerint nem az önkoritól jöttek, mindegy) szokásos éves kertrendezés, egyszerre szólt a láncfűrész és az ütvefúró hangja, ráadásul szemben is újítják az egyik lakást. Csináltam húslevest, meg Uncle Bens-csirkét, Johinak is ízlett, halleluja.

Na de ami kimaradt.

Hétfőn Anitával Textúra. Nekem bejött az idei, frissebb, mozgalmasabb volt, mint a tavalyi, kedvencem Gyöngyié, Diáé és a Matei jelenete volt, itt szerintem a szöveg, a rendezés és a színészek is jók voltak, illetve Simon Marcié is bejött, szuper volt a két srác, és Drozdik Orshinak ezt az agyas művét nem ismertem. Amúgy is olyan jó volt az MNG-ben sétálgatni, már rég nem láttam az állandót, tetszett a Munkácsy átrendezése, vissza is kell majd mennem, mert a technós kiállítást meg akarom nézni, Petrányi a kurátor, kíváncsi vagyok.

Kedd, azaz december 5.

Elfogyott a hidratálókrémem, és mivel annyira nem voltam megelégedve az előzővel, gondoltam váltok. Még régebben kaptam egy mintát a Douglasban, kipróbáltam, oké, tök finom az illata, hamar beszívódik, gondoltam, nem akarok erre több időt szánni, megveszem ezt. Aha, megnéztem, 95 ezer forint. Baszki, 95 ezer forint egy hidratáló, agyrém. Johit megkérdeztem, lát-e ebben bármilyen rációt, azt mondta, hogy anya, pár ezer forintnál nem érdemes többet szánni a hidratálóra, amúgy is nézzem meg az összetevőket. Persze végül elkezdtem beleásni magam a hidratálókrémek világába, és ez is akkora átverés, hogy elment a kedvem az egésztől, Johit majd megkérem, hogy nézzen nekem valamit, ami nem drága, nincs benne alkohol és jó a bőrömre. Negyven pluszos, érett, vízhiányos bőr. Iszom is egy pohár vizet. Ja, jó hír, hogy a hajam viszont kezd újra kinőni, ez megnyugtató, remélem, oldalt is visszanő. Most olyan, mintha frufrum lenne. (Mi a frufru angolul? Most ezt csinálom, hogy igyekszem mindent megnevezni magam körül angolul, és ha nem tudom, utána nézek. Úgy emlékszem, valami három betűs szó, ami más az amcsiknál és más a briteknél. Nem nézem meg, hátha eszembe jut.) Csináltam spenótot. Ádi elment a csajokkal telefont venni, Matyi szegény nem tudott aludni, és ilyenkor nekem is hiányzik az a másfél óra.

Délelőtt legalább tudtam írni, mert tegnap kicsit később kezdték a munkálatokat, és Matyi délelőtt el tudott aludni. A regény utolsó fejezetén dolgoztam, szerencsére rájöttem, hogy hamarabb kell befejezni, mint gondoltam, de ezt lehet, hogy már írtam. Ez még mindig a kedd. Délután Ádi anyukájához mentünk Mikulásozni, isteni volt a vinetta, isteni volt a húsleves, isteni volt a hurka. Azt hittem, nem szeretem a hurkát, de tegnap mindent megettem. Ott voltak az ikrek is, nagyon cukik, persze ezt jó, hogy nem olvassák, mert Matyira is mondták, hogy nem cuki, hanem menő. Tehát ott voltak az ikrek, és nagyon menők voltak – arra az esetre, ha egyszer olvasnák. Volt éneklés, és mivel senkinek nem volt kedve kimenni a hidegbe, a Mikulás a papucsba hozta az ajándékokat. Matyit leginkább a virgács nyűgözte le, amit az egyik iker kapott. Józsi hazavitt minket, hálás voltam, mert odafelé az ötös kicsit hard volt. Matyi odavolt a karácsonyi kivilágításért. Itthon seperc alatt elaludt.

Akkor most már vissza a mába. Fruzsinával akartam foglalkozni, de közben meghozták a sütőt. Mindig van valami. Most írt Ádi, hogy Matyi elaludt. Lehet, hogy amúgy is lassan átáll a napi egy alvásra. Azt tudom, hogy az US englishben a frufru b betűvel kezdődik, és ilyesmi, hogy bug, de persze nem az, mert az a poloska. Bed bug. Ja! Ma a karalábénak kicsit poloskaíze volt, de csak nagyon halványan, és nem tudom, hogy ezt már csak Fruzsina miatt képzelem bele, vagy tényleg így érzem.

Végül megnéztem. Hát nem három betű, de legalább tényleg b-vel kezdődik. Bangs. UK english – fringe.

Délután hozzánk is jött a Mikulás, lusta módon az asztalra pakolta ki a dolgokat, ananászt és pisztáciát ettünk, és a pisztácia isteni volt, rég ettem ennyire jót. Hozott Mozart golyót is. Nagyon szeretem. Olyan jó, hogy a családban más nem szereti. Annyira kifáradtam, szerintem részben ettől a borzalmas zajtól, hogy fél 9-kor lefeküdtem aludni. Nem emlékszem, mikor volt ilyen utoljára.

 

December 8-a van, péntek: 9 óra és még csönd. Későn kezdik ma a munkát. Tegnap nem írtam naplót, mert elmenekültünk itthonról Zsoltiékhoz.

Tehát akkor először a csütörtöki nap. Ádiék próbáltak a lemezfelvételre (felveszik a Petri-lemezt), és azt beszéltük, hogy mi is átmegyünk Matyival, hogy megszabaduljunk a zajtól. Megint esett a hó, de sajnos elég vizes. Lindiéknél nagyon szép nagy, és Anna is küldött szánkózós képeket. Ági írta, hogy náluk elment az áram. Azt álmodtam, hogy Kemény István lett a Katona József Színház igazgatója, és lelkesítő beszédet mondott, amiben közölte, hogy szeretne mindenkit katonásítani, és ez olyan jópofának tűnt az álmomban. Reggel jött Pál beszerelni a sütőt, de persze nem volt valamilyen szerszám, úgyhogy ma jön vissza. 30 éves volt az a sütő, ami elromlott, amikor ezt kiszámolta, egészen elégedett lett. Megbeszéltük, hogy ezek a mostaniak tuti, nem húzzák ki ilyen sokáig, ezért nem is érdemes nagyon drágát venni. Mondtam, hogy a szerelő is pont ezt mondta. Manducával és basszusgitárral mentünk át Zsoltiékhoz, Ádi vitte Matyit. Nagyon nagy lucsok volt, jó, hogy nem babakocsival mentünk.

(No, tessék, megjött / a tél, / szállong az undorító / halálfehér,
lesz majd belőle / pocsoly és lucsok, / szürke / mocsok.
Nem az a kimondott / séta-idő. / Randa, undok. / Elkedvetlenítő.
Hová lettek a régi / kemény telek, / amikor szopogattam / ereszről tört jeget?)

Ezt is felveszik Ádiék, én meg beletettem a regénybe is, annyiszor énekeltük mostanában.

Zsoltiéknál Matyi nagyon élvezte a sok játékot, teljesen be volt sózva és a próba is tetszett neki, hál’ istennek csak a nap végére vette észre a lépcsőt, nem kellett egész nap lépcsőzni. Nekem volt egy angol órám, próbáltam elmagyarázni az aljzatbetont. Ádinak sikerült manducában elaltatni Matyit, lehet, hogy tényleg át fog állni a napi egy alvásra. Zsolti isteni lencsés-tésztás ragut csinált, aztán elment a gyerekekért, hazajött Zsuzsika is. Boldi a Mikulástól kapott egy játékfelszedőt, hogy ne kelljen hajolgatnia, nagyon büszke volt rá. Ádiék elpróbálták a dalokat, vasárnap majd folytatják. Johi Csengénél aludt, Julcsi jókedvű volt este.

Az utolsó fruzsinás megszólaláson dolgoztam tegnap, már csak a szöszölés, hogy a ritmusa jó legyen, de azért kicsit kétségbeesetten aludtam el Fruzsina miatt, hiába jutott eszembe egy szép lezárás.

Ez most megint péntek.

Még mindig csönd van! Lehet, hogy tegnap már végeztek a fúrással?

2 perc múlva rákezdtek. 9.10-kor.

10.15. Megjött Pál, hátha ma már tényleg lesz sütőnk. Megkérdeztem Pált, kér-e teát, mosolygott, és azt mondta, nem. Lehet, hogy nem ízlett neki a tegnapi?

Eddig az ágyi poloskás résszel szöszöltem, rengeteg ismétlés volt, ezt tisztítottam. Kevésnek tűnik ez a fejezet, lehet, hogy beteszem ide a baconbe göngyölt sertésszűzet is, de akkor már lehet, hogy sok lesz, nem tudom, nem tudom. Ki kell próbálni. Na, Matyi felkelt, de jókedvű.

Pál beüzemelte a sütőt, bár mondta, hogy nem hozott valami biztosítékot, vagy mit, ami kellett volna, de megoldotta. És akkor ez most biztos jó, kérdeztem. Remélem, válaszolta, és mosolygott, majd azzal viccelődött, hogy csak a sarokig vállal garanciát. Végre van sütőnk. Most lement a pincébe, de itt hagyta a mellényét, úgyhogy vissza fog jönni, ami azért is jó, mert Ádi most mondja, hogy ha ki akarja nyitni a sütő ajtaját, akkor kb. kijön az egész.

Pál végül visszajött, de persze egyelőre nem tudott mit kezdeni a problémával, mondta, hogy megoldja majd, addig tartsunk ellent a másik kezünkkel. Mindegy, a lényeg, hogy van sütő, Johi meg tudja sütni az isteni kakaós kekszét. Ádinak pénteken a Muzikumban volt koncertje, Matyinak csak este 10 körül sikerült elaludnia, de ma megint kétszer aludt napközben. Úgy látszik, ez most teljesen összevissza van, nem is emlékszem, a lányoknál hogy volt.

Szombaton végre csönd, hétvégén nem dolgoznak, hála az égnek. Azt álmodtam, hogy Pintér Béla titkárnője vagyok. Egy hotelszobában vagyunk, én a létra tetején ülök (a létra biztos Fruzsina miatt). Egy aláírásos jelenetet próbálnak a színészek, a Semmelweisről szól a darab, de az egész úgy van megcsinálva, mintha a Trónok harca nagy makettasztala lenne, és akörül tanácskoznának. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a Béla nem rendez rendesen, mert mindenki takarásban van, és nem hallani, hogy miket mondanak a színészek, és állatira zavar, hogy nem mondhatom meg a Bélának, hogy ez így nem lesz jó, merthogy mégiscsak az van bennem, hogy ő a rendező és nem én, és hogy neki látnia kell, hogy ez így nem lesz jó.

Ádi Tiszakécskén játszik, mindkét lány barátnőzik, úgyhogy kettesben maradtunk Matyival. Megettem az összes Mozart golyót. Matyi felkelt.

 

Halász Rita (1980, Budapest)

Író, művészettörténész. 2017 óta publikál, első regényével, amely Mély levegő címmel jelent meg a Jelenkor Kiadónál, 2021-ben elnyerte az elmúlt év legjobb első prózakötetének járó Margó-díjat. Második regényén dolgozik. Portré: Máté Péter/Jelenkor Kiadó.