Karácsony-Rácz Boglárka: Azóta azt esszük 7.

Szymon Burza felvétele

Halljuk a liftajtó csukódását, a nehézkes lépteket. A szomszédban ugatni kezd a kutya. Valaki felhangosítja az esti filmet, aztán vizet enged a kádba. A víz morajlása jobb, mint a kutyaugatás. A nehézkes léptekről már egyikünk sem hiszi, hogy közük lehet anyámhoz. Amikor először feltűntek, Bogi rögtön a kémlelőnyíláshoz sietett. Hosszú percekig fürkésztem utána az arcát, szavak híján a vonásaiból próbáltam kiolvasni, vajon anyám tartózkodott-e a lépcsőházban.

Eltelik egy hét, mire kiöntjük végre a vegetáriánus löttyöt. Olyan, mintha szertartást végeznénk, a mozdulataink összehangoltak, jelentőségteljesek. Állunk és nézzük, ahogyan a zavaros lé eltűnik a lefolyóban. Bogi vonásait ezúttal megjegyzem. Vacsorára sajtburgert és sült krumplit rendelünk. Az utolsó falatnál csörren meg a telefon: anyámat kórházba kellett vinni.

Beszívom a fertőtlenítő szúrós szagát. Bogi kávét hoz az automatából, hanyagul, a falnak támaszkodva kortyolja el. A fertőtlenítőén kívül a benzin és a vihar szagát szeretem. Meg akarom várni az öcsémet, nélküle nem vagyok hajlandó belépni a kórterembe. Néha megnézzük a mobilom kijelzőjét, hümmögünk. A kórteremből kiáltozás és csörömpölés hallatszik, összenézünk Bogival. Tisztában vagyunk vele, hogy anyámnak jár a látványos haldoklás.

Az öcsém végül nem maradt le semmiről. Reggel anyám elhagyta a kórházat. Egyenesen hozzánk sietett a taxival, és egy szót sem szólt az elmúlt napok történéseiről.

Karácsony-Rácz Boglárka (1986, Losonc)

Író, költő, tanár.