P. Szabó Dénes kisprózája

natasha-barova felvétele

Futás a könyvesboltba

Este hat óra van. Az emberek ilyenkor már a munkából tartanak hazafelé, vagy jobb esetben otthon ülnek a tévé előtt. Nekem viszont most kezdődik a nap, itt szaladok az Erzsébet körúton, rohanok teljes erőmből, hogy odaérjek az Írók Boltjába egy könyvbemutatóra, mert tudósítást kell írnom az estről egy portálnak, ahol jelenleg részmunkaidőben dolgozom. És hogy miért futok ilyen eszeveszetten? Egyrészt ez az első feladatom a cégnél, másrészt délután sikerült elaludnom – pedig esküszöm, csak öt percre feküdtem le –, harmadrészt villamossal akartam jönni a Blahától, de mint megtudtam, a Király utcánál karambol történt, és pechemre – mintha ez valami égi összeesküvés lenne – még pótlóbuszt sem indítanak! De nekem oda kell érnem a könyvesboltba, ezért úgy szedem, úgy pakolom a lábamat egymás után, ahogy csak tudom, miközben próbálok minden járókelőt – időst, fiatalt, kutyát és macskát – szlalomozva kikerülni. Amúgy huszonöt éves vagyok, nemrég végeztem kommunikáció szakon, és úgy döntöttem, kipróbálom magam az újságírásban, és mivel ez az első feladatom, baromira nem lenne jó elrontani. Bezzeg az egyetemen nem tanították meg, milyen lesz élesben a munka, vagy hogyan kell lélekben felkészülni egy tudósításra. Minden mást viszont igen, például hogyan kell érvelni az arisztotelészi szempontok szerint, mi a nyomtatott sajtó pontos története, milyen a művészet és az üzleti élet viszonya, vagy mi a különbség a humán és az állati kommunikáció között. Vagyis mindenről is szó esett, csak éppen a lényegről nem, azaz hogy milyen a valódi munka, milyen, amikor teljes erődből szaladsz a Teréz körúton, miközben próbálsz mindenkit kikerülni, hogy beléd ne menjenek, vagy te ne rohanj beléjük, vagy hogy orra ne bukj, és hogy megőrizd a lélekjelenléted. Ez a késés persze az én hibám, nem kellett volna abban a tegnap kezdődő buliban hajnali négyig maradni, majd délben megnézni Tarantino Hollywoodját, aminek a második órájában – bármennyire is akartam figyelni – persze, hogy bealudtam. Félreértés ne essék, a mai nap minden álmom az, hogy tudósítsak, de ha egyszer az ösztönénem bulizni vagy filmezni akar, akkor nehezen tudok megálljt parancsolni neki, most viszont itt rohanok a Király utca felé, ahol már látom a kisiklott villamost, a beleütközött autót meg a bámészkodó tömeget, amelybe, ahogy csak tudok, becsusszanok, és akár a giliszta a földrögök között, próbálok előrejutni, de persze alig megy, mert egy széles csípőjű, hatalmas nő elállja az utamat, sikerül kikerülnöm, aztán egy csoport külföldin nyomakszom át – legalábbis a get away, a what the heck és az are you normal kifejezésekből erre gondolok –, mígnem sikerül kijutnom az embermasszából, és szlalomozva futni tovább a Király utcán, de így is nekimegyek egy aktatáskás férfinek, aki kis híján orrba vág, de már ugrom is tovább, szökkenek akár a szöcske, aztán az órámra nézve látom, hogy a könyvbemutató húsz perce elkezdődött, ami számomra több mint ciki, így gyorsabb tempóra kapcsolok, kis híján beleszaladok egy nőbe, majd átrohanok a zebrán, miközben két autó egyszerre dudál rám, és a Liszt Ferenc térre érve, az árnyas fák alatt sprintelve vágok át az éttermeken, mialatt két pincért majdnem sikerül fellöknöm, majd egy spániel ugat rám, de átugrom őt, mígnem odaérek az Írók Boltjához, és már fordulok is be a sarkon, és a bejárati ajtóhoz érve a kilincsre teszem a kezem, és az üvegen egy papíroson a következőt olvasom: A ma esti könyvbemutató betegség miatt elmarad, így jövő hét keddre, este hat órára halasztjuk. Akkor hát megúsztam a mai napot. Az izzadtságot letörlöm az arcomról, miközben nagy levegőt veszek, és azon gondolkodom, hogy noha a határidők betartásával lesznek még gondjaim, egy dolog már biztos: a motivációm megvan.

P. Szabó Dénes (1985, Budapest)

prózaíró, kulturális újságíró. Az ELTE TáTK Szociológiai Doktori Iskolájában doktorált, kutatási területe a kortárs magyar filmek társadalmi vonatkozásai. Novellái többek közt az Alföld, a Tiszatáj és a Mozgó Világ folyóiratokban jelentek meg, valamint a 48 másképp című antológiában (Móra Könyvkiadó, 2019). Esszéi olvashatók A karanténnapok hordaléka… (Kossuth Kiadó, 2020) és A hévízi hajószakács (Cser Kiadó, 2021) című kötetekben. Portréját Huszár Dávid készítette.