Bartalos Tóth Iveta tárcanovellája
Jens Mattke felvétele
Alzsbetka
Mondd, anyu
Arra ébredek, hogy a zárban lassan elfordul a kulcs, majd egy pillanattal később, miután kilép a lakásból, apa óvatosan visszazárja a bejárati ajtót és elindul lefelé a lépcsőn. A nagy fekete műbőr borítású ajtó szomorúan felsóhajt helyettem, ahogy elengedi a kilincsét. Apa kemény lépteinek hangja visszacsapódik a folyosó falait borító zöld olajfestékről. Az ablakhoz lépek, onnét nézem, ahogy beszáll a piros Škodába, majd egy pillanattal később eltűnik az utca végén a kanyarban. Gondosan ügyel rá, hogy ma is elkerüljük egymást.
A konyhaasztalon ott vár a tegnap este hozott reggeli. A kifli már akkor is száraz volt, a puding egész éjjel az asztalon maradt, mindkettőt a műanyag kukába dobom. A konyhai szemetesben piros fűszerpaprikás zsír színezte ételhordozó dobozok, mellette a sarokban üres sörösüvegek. A mosogatóban koszos evőeszközök és üres kávéspoharak. Apám hétköznapjainak beszédes tanúi. Kimentem a telekre, olvasom a nekem hagyott üzenetét. Igazi tanárként alá is írta, akár egy jegyet az ellenőrzőben, meglepetten nézek a szignóval ellátott papírcetlire.
Szombat reggelente te mindig darakását készítettél nekem. A tetejére Granko instant kakaót és egy kevés vajat tettél. Miközben ettem, elmesélted, hogy te gyakran a fagyasztóban dermesztetted meg a sajátodat, majd jéghidegen, felszeletelve etted, akár a pizzát. Hiába beszéltél róla olyan lelkesen, nem kaptam kedvet hozzá, hogy valaha is megkóstoljam.
A hűtőből előveszem a tejet, majd a nyeles edénybe öntöm és a tűzhelyre teszem. A babadara mindig a második polcon található a rétesliszt melletti műanyag tárolóban. Megnyugtat, hogy maradtak még ilyen biztos pontok az életemben. A cukorral együtt mindkettőt leemelem és a konyhapultra teszem. A forrásban lévő tejhez lassan hozzáadom a grízt és a cukrot. Veled ellentétben én a hígabb állagú kását szeretem, rövid kavargatás után a kedvenc tányéromba öntöm a tűzforró masszát.
Mondd anyu, szerinted milyen a gyász? Van-e íze, mint egy ételnek, ha a számba veszem? Finoman ízlelgetni biztosan nem lehet, nincs belőle elegáns kis kóstolóadag. Ha egyszer beleharapok, teljesen kitölti a belsőmet.
Van-e hangja, s ha van, éles és harsány, vagy elhalóan csendes, megadó?
Vagy úgy képzeljem el, akár egy embert, aki mellém ül a buszon és az út további részében már végleg mellettem marad? Idegen, de mostantól mégis ismerős.
A Grankóért nyúlok, idegesen keresem a kezemmel a szekrény mélyén a sötétkék papírdobozt, de sehol se találom. Elfogyott. Nincs. Pont úgy, ahogy te sem vagy már. Meredten bámulom az üres polcot, közben arra gondolok, ennyire hétköznapi a gyász valójában.
Mert a gyász egy tányérnyi fehér tejbegríz édes és barna kakaó nélkül.
A vasárnapi asztalon a fazékból némán kikanalazott instant májgombóc leves.
A lejárt sütőpor a konyhaszekrény jobb felső polcán.
Hét darab páratlan zokni a komód tetején egy kosárban.
A gyász a folyékony Maggitól remélt ételíz.
A gyász a folyékony Maggitól remélt életíz.
A dohos pincébe száműzött narancssárga színű ETA márkájú konyhai robotgéped.
A gyász viaszosvászon asztalterítő a konyhában. Viaszosvászon asztalterítő a dohányzóasztalon is.
Októberben a szekrény mélyén egy dobozban felejtett őszi lakásdekor.
Asztali törpe műfenyő, amelyet te sose engedtél volna behozni az otthonunkba karácsonykor.
A gyász egy soha be nem váltott vásárlási utalvány igazi ajándék helyett.
Kiürült gyógyteás doboz.
Keserű ízű filteres Pigi fekete tea, amely senkinek sem ízlik igazán.
Kávéfoltos hímzett abrosz a szennyeskosár legalján.
A gyász kiégett villanykörte a könyvespolc melletti olvasólámpában.
Tizennégy kipusztult orchidea fehér porlepte cserepe a balkonon.
Szégyenből vissza nem váltott barna sörösüvegek.
A gyász apa üresen ivott zaccos kávéja az addig megszokott édes, habos bécsije helyett.
A gyász a neked címzett, de kegyeletből soha ki nem kézbesített könyvtári büntetés.
A csupasz darakása, amelyet most hozzád hasonlóan én is a fagyasztóba teszek.
A fürdőszobába megyek, felkapcsolom a lámpát. A neon hideg fénye kegyetlenül vall külső vonásaid teljes hiányáról az arcomon. Kinyitom a faliszekrényt, meglepetten látom, hogy az alsó polcon ott maradt a kedvenc mandulás AB krémed. Lecsavarom a kis műanyag tégely tetejét, majd mélyen belélegzem a zsíros krém édes illatát. Mindig nagyon száraz volt a bőröd, csak ez segített rajta.
A gyász az, ahogy most két tenyeremmel mohón az arcomra kenem a belőled meglelt maradékot. Zsíros arcbőröm perceken belül kipattog és begyullad, ahogy a nehéz krémet felszívja. A gyász az, hogy mindezt tudom, mégis megteszem. Mert ez legalább még van, míg annyi minden más, beleértve téged is, már végleg elfogytatok az életemből.
Megjelent az Irodalmi Szemle 2025/9-es lapszámában
A teljes lapszám elérhető a Madách Egyesület honlapján.
Bartalos Tóth Iveta (1980, Dunaszerdahely)
A pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott. Mészáros Krisztinával 2018-ban jelent meg az „Anyább” anyák című közös könyvük, melynek 2020-ban elkészült a szlovák fordítása is. 2020 őszén jelent meg az Élet lejárt szavatossággal című novelláskötete, amely harminc, a szorongás témáját feldolgozó történet gyűjteménye. Néhány évig a Vasárnap Lélek magazin egyik szerzőjeként is írt, civil munkája mellett pedig a Mert nőnek lenni jó közösség társalapítója és egyik főszervezője. Legutóbbi könyve a 2024-ben megjelent rövidprózákat tartalmazó Helé. Családjával együtt Nyárasdon él.