Biró Erika versei

Három árnyék 1., linófesték, papír, 42×30 cm

gerincén repülők

ereket tép a földből
a hátán tartja a napot
fagyot hord lábujjában
rabsága gyökerét
korán engedte kiszáradni
talpán sár
fásult ritmusba ragad
hosszú ráncokat húz
kapáját ismerős kövek faragják
vaskos koppanással
sáncokba rendezi a földet
sápadt lépcső
gerincén repülők árnyéka

Kutyáidat visszahívod

Esőben késik.
Már eltávolodtál a dombtól,
sárga kabátban ér utol.

Szabadulnál az illatodtól,
újabbért másokhoz dörgölőzöl.

Korán köszön el, lábujjhegyen.
Félelmed rózsaszínre hízik.
Komfort nélküli, Dunára néző
körvonalán álmod a rés.

Kutyáidat visszahívod,
pólódon kérdéseket hordasz,
zsebed fonákján figyelmeztetést.

Biró Erika, Három árnyék 2., toll, papír, 30×21 cm

Mi van velem,

kérdezed, bőrt növesztek éppen, fényeset,
enyhén feszül ott, ahol találkozik a tenyér és az ujj.
Kérdezed, miért figyelik kirakatüveg mögül
mozdulatainkat a kutyák.
Hozzáragadunk a kanapéhoz, előttünk sült krumpli hűl.
A szélén ülök már egészen, jössz utánam,
a bőr hozzánk tapad, ilyenkor nem lehet érdemben válaszolni.
Faggatsz, fejünk felett hajtás hervad borosüvegben.
Gyökere a vízben rohad.
Araszolok, te követsz.
Amit látok, az nem a víz és nem is a gyökér.
Kérdezed, mi csúszik félre mindig, hát éppen ez.

A verseket kísérő képek a szerző munkái.

Biró Erika (Békéscsaba, 1987)

Élt Egerben, Szegeden és Londonban, jelenleg Budapesten tanít egy alternatív általános iskolában. 2019 óta a FISZ líraműhelyek rendszeres résztvevője.