Brecsók Blanka verse

Urbantristesse felvétele

az -áns, avagy a csömör veszélye

    „Az Ördög elleni küzdelem, amely Szent Mihály arkangyal fő feladata, napjainkban is zajlik. Hiszen a Sátán ma is él és     tevékenykedik a világban.”
                II. János Pál pápa

fürtjeimen tarkómra csúsztatott kezed
pont annyit takar amennyit
nem szemérmes belőlem lefedni
most vagyok igazán megértve
gyűrött ágyneműk és hosszúra nyújtott
testek között
lefelé tölcsérként vékonyodva el
ahogy a csapvíz eléri úticélját

lecsapódik fürdőm csempéjén a pára
rajtad minden feszültségem
szalad a lakás
takaríthatok magam után
félelmetes milyen gyakran van déjà vu-m
tudom nem először térdelek így

szombatra vendéget várok
egészen biztos vagyok benne kérdezi
beszélek-e veled
és amíg nyelvem köré csavarom az emléked
megint másról faggat
ínyemen hintázó szavak
alsó ajkam most előre bicsaklik
lepattan és sarokba szorul
csodás vadászok
nagy tolvajok
kiéhezett nők rokonok
zavaros mesém fél fogatokra sem elég

nekem is van elintéznivalóm
a lepedőmosáson a teregetésen kívül
Ágnes a szomszéd már végzett
rajtam a sor hogy csaljam a férjemet*
egy órával tovább maradsz

most

két hónap aztán úgyis rád unok
eldobható és cserélhető leszel
az ágy alatt tartalak majd bezsákolva
barátnőmnek ajándékozlak névnapra hanukára évfordulóra
köztitok leszel
s eltekint fölötted a társadalom
nem leszel szégyen
csak a nagy átlag

mentenélek ettől
dohányt kérek és tüzet
Quid Pro Quo
mesélek az egyetemről és hogy szombaton nem jöhetsz majd át
vendégem lesz
ki?
nem ismered
akkor minek mondod?
nem jönnél?
milyen affér ez így meztelen
megelevenednek a muflonok akik a Discovery-n üzekednek
a kettesen most rendőrök fognak hátulról valakit
zaj van fejemben
nagyon kell
muszáj

hogy elhallgattass lehülyézel
annak is érzem magamat
nem érte meg az előtte zuhanyzás
ragad és ragaszkodik hozzám a kosz
csuklómra fonódó kéz lesz
béklyós boldogulás
tenyérjós asszonynak fordított tornyot húztam
jel lehet (itt most felülök)
el kéne költözni nem lakhatom a harmadikon
a hülye valójában van valami bensőséges
s még mindig az vagyok
színes téboly

oldalamra fordulok nem kérem hogy folytasd
nem teszed
kezed a homlokomra téved
lázas vagy?
lázas vagyok?
első vetélésem előtt volt ilyen érzésem
vajon most is várandós vagyok?
vagy undor? rossz közérzet?
de soha nem akartam még jobban
nem menj
ragaszkodj hozzám

te vagy a pedáns a mozzanat két képkocka között
valami jéghideg talán ujjak és tenyér
ismét tarkómnál tartasz
attól holnapra nem épülök fel
mi bajod? beteg vagy?
a kezembe hányok és a chiromantia
segítségével megmondom miért
nem haragszom

te vagy a kevésbé domináns
hagyni fogod fölül kerekedjek
félelmeimen kétségbeesésemen
térdelsz és nyelsz helyettem is
anyaként fogsz és apaként pofozol fel
szidásod felszínes és alpári nem neveli ki
az áldozatot belőlem

te vagy az ignoráns fölém hajolsz
nem számítottam rá egészen
testem volt csak prioritás
minden másodlagos elfekvő tanúsítvány

*nem volna új keletű
ha megismételném hibáit
mégiscsak abból a bordából vagyok mint ő
kéne szabadulás

Brecsók Blanka (2008, Budapest)

Költő, a Veres Pálné Gimnázium diákja.