Maros Márk verse

liaye/lomography felvétele

 

Organon-installáció (a tagadás ikonján)

 

„A nyelvünkön van bőr? Remélem, nincs.”
Romeo Castellucci
(ford.: Török Tamara)

 

1.

Egyetlen krétával tönkretehető minden.
Egy ponton túl mindig indokolt
hullaházként hivatkozni a művészetre,
de nem ezért hívtuk ki ma a halottkémet.

A rendőrök is milyen elhivatottak,
pedig nincs olyan gumibot, amelynek
mozgása ne hasonlítana az emberéhez,
vagy ahhoz, amit az emberről

a táblára írnak. Ne aggódj, attól még,
hogy ketten veszünk részt ebben,
egyikünknek sem muszáj
elmozdítania a krétát.

Te csak feküdj a körberajzolt holttest
hűlt helyére, én addig
egy feszítővassal
megmutatom, hol érek véget.

 

2.

A színpadon egy öreg kiáltvány
keresztülbiceg a tetthelyen,
mert a szépség egy amputált végtag,
a szív pedig egy matrjoska baba,
amit addig kell nyitogatni,
míg semmi se lesz benne.

 

3.

Akikre magunkként hivatkozunk,
az öntudat lezárt koporsójában fekszenek,
és régóta nincsenek emberek
a nézőtéren, csak nyüszítő állatok.

Nem fér el bennünk ez a rengeteg
kecskeének. Mintha műanyag szatyorból
lenne a szánk, akkor szakad ki,
amikor hasznát vehetnénk.

És mindenből, amit teszünk,
nem mi maradunk meg,
hanem az undor Rorschach-tesztjén
a gyönyörű pillangó.

 

4.

Mindig a nyelv,
ez a levetett kámzsa,
máskor inkább kézigránátokkal
megpakolt hátizsák,

vagy viszonozhatatlan arc
a tagadás ikonján
kereszttűzben velünk,
akiket a negyedik falhoz állítottak.

 

5.

Kezdetben képeket
húztam ki a számból,
utána fényképezőgépeket,
félek, ami ezután jön,
azt már nem fogják megérteni.

 

6.

Tejet öntök a fiúra,
mert rossz,
aztán símaszkot húzok a fejére,
mert jó,

és akkor majd tényleg tudni fogják:
azért születtünk,
hogy olyasmit utánozzunk,
ami nem létezik.

 

7.

Bezacskózhatod a tanulságot,
de attól még, hogy anyának hívod
ezeket a fekete hullazsákokat,
egyikbe sem akar majd visszamászni.

 

 

Maros Márk (Budapest, 2001)

Az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója. Verseket, cikkeket és kritikákat ír. Írásait többek között az Élet és Irodalom, a Műhely, az Irodalmi Szemle, a Székelyföld, a prae.hu, a KULTer.hu, a SZIFOnline és a Tiszatájonline közölte.