Részletek Bozsik Péter A vég rendelete című poémájából

Helen Anderson felvétele

(apagóniai passzusok)

„S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál.”
(Radnóti Miklós)

„Nem a haláltól félek, hanem a meghalástól.”
(Réz Pál)

A halottak könnyen keverednek,
ahogy a hallottak is,
ennyit legalább biztosan állíthatunk.
(Vladimir Nabokov nyomán)

(Kérdezd csak meg…)

Mennyi cukorrépát eltoltam.
Csillében.
Verbászon,
a cukorgyárban.
Azt kevesen bírták ki.
Olyan éles lett a tenyerem széle,
mint a kés.
Akkor még bírtam enni.
Képes voltam egy tepsi burekot befalni.
Vagy egy tálca krémest.
Fogadásból.
Ha megéheztem a cukorgyárban,
melaszt nyakaltam.
Csak úgy,
tenyérből.
Ezért neveztek el Mackónak.
Kilencvenöt kilót nyomtam,
a százhetven centimre.
Csupa izom.
Azt a hétszentségit,
kutya munka volt.
Ha összeverekedtünk a bálban,
nem köllött ököllel ütnöm.
Csak a tenyerem élivel.
Rögtön fölrepedt a faszi arcbőre.
Kérdezd csak meg anyádat.
Mennyi csillét eltoltam.
Kutya egy munka volt.
Akkor még bírtam enni.
Nem köllött ököllel ütni,
Fölrepedt az arcom.
A bűz belepi a tájat.
Az ember,
ahogy öregszik,
egyre büdösebb.
Kérdezd csak meg anyádat.
Mackónak csúfoltak.
Nyakaltam a melaszt.

(Merészen szoríts,
mint a kést.
A bűz belepi Csingágót.)

(Micsoda szégyen…)

Anya, segíts.
Panni, gyere,
segíts.
Nem látok.
Nem tudom kinyitni a szemem.
Nappal van vagy éjszaka?
Folyik a seggemből a vér.
Vagy összefostam magam?
Nem látok.
Micsoda szégyen.
Biztos
összefostam magam.
Micsoda szégyen.
Nem tudom kinyitni a szemem.
Olyan nehéz a szemhéjam.
Beragadt.
Ég.
Szemhéjam beragadt.
Meggyé alvadt szememben a vér.
Nappal van vagy éjszaka.
Összefostam magam.
Ez biztos.
Micsoda szégyen.
Meggyé alvadt szememben a vér.
Anya, segíts!

Csingágó – Csikágó, 2025. április – június

Bozsik Péter (Csantavér, 1963)

Költő, író, műfordító, jelenleg az EX Symposion szerkesztője.