Sajó László versei az eltűnt idő ciklusból
pinkbutterfly felvétele
utca
honnan hová van aki jön van aki megy
számtalan ki számolja meg egymást metsző egyenes
az utca geometriáját ki fejti meg
mert valami mértéknek lenni kell ahogy a világegyetem
görbül az idő karamboloznak a véletlenek
az utcán az űrön pillantások söpörnek át
csontvázig hatol isten hidege
nem haj nem arc nem fej koponyák
aki szembejön mindenki idegen
fényszikével az isten agyunkba lát
ez meghal nemsoká ez már feltámadt
egymást súroló tekintetek
közöttünk észrevétlen angyalok járnak
arcunkba bámulnak megérintenek
a villamos utasokat nem szállít roncsremízbe megy
az utcán egyre kevesebben
indulnak éjszakai járatok
van aki alszik van aki most kel fel
soha nem érkezik akire vártatok
csak a jelen léte biztos az éjszaka hajnal reggel
táguló pupilla a világ
hemzsegünk benne muslicák
jelenlétünk istent irritál
kitörli szeméből mielőtt megvakul a fényre kitalál
fekete lyuk beszippant a halál
látja isten testem hogy rohad
tüdőt májast vesét véralvadást lát
csak húst és csak csontokat
utolsóként elporladt szivem
sorssá züllő életem poromba írt titkosírását
ő se fejti meg
villamos
már régen eltűnt a villamos
az örökkévalóságban soha nem lesz meg
utasai meghaltak törött ablakon
kétségbeesett pillantások verdesnek
üres remízben dodzsemeznek az angyalok
ez az egész egy pillanat műve
a nincs mire emlékét eltörli örökszellőben a dűne
újraírja a pillanatemlékműveket
egyetlen írás az életbibliában mene tekel
isten szemébe száll a por
és hamu ennyi maradt
könnyűnek találtattatok
szállong megannyi pillanat
sötétséggé málló csillagok
felveri a villamosmegállót a gaz
minden sín sehova se visz
üres az égremíz
megállapítja isten vagyok aki vagyok magam
este tízre érj haza
mondja apám nincs idő nincs apám én sem
nincs több pillanat
csak az örökös éjszaka
az örökvalóság az élet
valahol felkel a nap földöntúli fényben
indul a hajnali villamos
és sorban a hétfőkeddszerdacsütörtökpéntekszombatvasárnap szerelvények
utolsót rebbenő tekintetek kenődnek szét az ablakon
hajnalban és a garázsmenetben sem ébren
ahonnan indultam visszahoz
most meghalok
megállítom a pillanatot
az utolsót mégis elértem
Sajó László (1956, Sátoraljaújhely)
Budapesten él. Költő, író, legutóbbi kötete: Szabadtüdős merülés (versek). Portréját Kozma Zsuzsanna készítette.