Tóth Lilith Viktória verse
Marko Slavkovic felvétele
Nekromancia
1.
a bánat kicsi fehér kör alakú
lenyeleted velem
mentolos ízt hagy maga után
balra húz balra húz
csirkenyakat kell elvágni a halott megidézéséhez
amikor visszatér
nem parancsolok többé a haragomnak
2.
itt érzem
pislákol még
igazuk volt az ókoriaknak
a lelkem a gyomromban van
ez remeg meg elsőnek mikor kegyetlenséget látsz
a test felismeri
minek nem volna szabad megtörténnie
3.
lassan halványul el
megeszi a sav
ezt teszed velem
mikor százszor visszanyellek
nem ide való
ömöljön a beleimmel együtt ki
csak semmi hevesség
maradjunk mind az árnyékban
falnak lapulva
4.
a fájdalom a gyönyör kísérője
dolor voluptatis comes est
hol vagy már

Költő, író.
