Barak László verse

Sven Beyersdorff felvétele

Shopping

Akciós a boldogság,
élet-címkés, de lejárt álmokkal teli a bevásárlókosár.
Vajon mennyien kattintanak majd
pixelre szabott önmagadra?
Mert ez a szűrő, ami elhiteti veled, hogy a látvány létező.

Nem igaz?

Ha olcsón adtad el a múltad,
megveheted a jövőt hitelre. Így lehetsz sikeres, szép,
elég zöld és elég tudatos.
Meg ember. Az sem baj, hogy lélektelenül, csak díszletként.

(WISHLIST)

Ott vagy a kívánságlistán?
Nem mintha bárkit érdekelne,
de azért jól mutatna a vágyak között:
alacsony készlet, nem bagóért.

„add meg nekem ma” – a tökéletes pillantást, a kézmozdulatot,
a szívverés-érzékeny algoritmust, hogy valaki egyszer majd kosárba tegyen,
mielőtt elolvassa a véleményeket:
túl érzékeny, túl csendes vagy hangos, nem kompatibilis a legtöbb rendszerrel,

tehát pszichopata. De azért lehet, hogy valóban képes szeretni.)

Az önsegítő könyvek szerint megmarad a döntés illúziója is.
Így nő a szabadság,
mint a követők tábora közösség helyett,
barátok helyett a kommentek, plázákban a mámor.

És mégis, minden reggel felébredsz,
a kávéval együtt kavargatod a reményt,
hogy ma más lesz – hogy valaki meglát,
hogy a csend mögül kibuggyan valami hang,
mely benned termett, hogy merjed meghallani.
De ha nem, végleg olcsóbb maradsz mindentől, mint amit eladnak

neked.

(UNBOXING)

Valaki feltépi a leragasztott csendet, legalulról kerülsz elő:
műmosoly, habszivacs-maszk, kis papírlap,
rajta a kontent: „túl korán lett volna ember”.

amikor kibontanak, nem is emlékeznek:
miért lettél megrendelve.

az üresség műmáz,
de a lélek már szaglik
benne.

meg sem érintenek,
úgy maradsz a dobozban,
hogy majd kidobják.

ha újra nyitnák,
csak egy valami lehet benne:
egy tükröződő üres tekintet.)

Az ego valahol a képernyő sarkában van offon,
nem lehet soha többé a tiéd, mert kibérelték.
Amit mondanál, nem te vagy,
hiába skandálja valami szponzorált tartalom: „légy önmagad”.
Csak az algoritmus beszél,
azt sugallja, igenis létezik, a klikkre/voksra konvertálható identitás.

Rég kifizetted már örömmel,
hiszen a vásárlásban megváltás van,
mondhatni: Hit!
Ostya helyett kéznél a bankkártya,
a reklámszlogen meg a miatyánk.

Ki tudja, melyik propaganda szenteli fel az influencert,
aki úgy tolja, úgy suttog és dalol,
hogy észre sem veszed, soha nem a tenger morajlik a naplementében,
hanem a saját nem létező mesterséges medencéd.
Épp olyan hamisítványként,
mint amilyen az a pulpitusokról térítő politikai termék,
akit mindegy, aranyláncként vagy szabadságként bocsátanak áruba.

A lényeg, hogy állandóan a marketing meg a hatalom kétfejű istenét lájkold.
És ne vedd észre a pórázt a nyakadon!

A valaha anarchista egót,
már rég statisztikává konvertálták
a PowerPointban kussol,
fogalma sincs, mikor lesz kifutott széria a szezonvégi leértékelés során.
Vagy akár újrapozicionálhatják!

Simán benne lehet a pakliban az is,
hogy az ego csak felhőbe került, mint a magányos holdsarló,
és azt várja, hogy újra dagadjon,
vagyis betöltsék, amikor eljön a Black Friday,
a választás napja.

Nem hiszed?! Akkor miért döntöttél, hinned kell, hogy élhess?!
Miért nyelted be és hajtottad végre a márkastratégák meg a propagandisták

szoftverét?!
Csak mert elhitted, hogy az ego már csak logó?