Pénzes Tímea kritikája Andris Kalnozols Szólíts Naptárnak című kötetéről

ÚJRATANULNI A VILÁGOT OSKARRAL

Próbálom felidézni, olvastam-e valaha lett irodalmat, vagy Andris Kalnozols Szólíts Naptárnak című könyve az első a sorban. Úgy rémlik, nem volt eddig hozzá szerencsém, pedig igencsak érdemes kézbe venni. Legalábbis Kalnozolst.

Annyira egyszerű történet és annyira szerethető! A főszereplője Oskar, aki ártatlan szemmel fedezi fel a környezetét. Forest Gump-szerű történet egy megtermett, jóindulatú, mély érzésű, egyszerű életszemléletű fiúról-férfiról, akinek jártában-keltében eszébe jutnak dolgok, amiket megvalósít. A külvilágot minimálisan engedi be, kérdésekre nem válaszol, csak dátumokat és neveket sorol fel körbe-körbe, ám a sajátját soha nem ejti ki, a szép lányét pedig a világért sem akarja megtudni. Inkább megtanulja az összes nevet, biztosan közte lesz az övé is.

Oskar sajátos szempontból látja a világot, és ez a könyv igazi ütőereje. Nem elfogult, nincsenek előítéletei, és például minden héten kiválaszt egy szót, és elgondolkodik rajta. Úgy, mintha most először gondolkodna el mindenen.

Oskar filozófiai, etikai stb. alapkérdéseket tesz fel, például mi a fontos az életben? Felkelni. Jó reggelt kívánni. Elmenni sétálni. Hazamenni.

Igen, ezek fontos dolgok. Hogy felkeljünk, és legyen kinek jó reggelt kívánni, járni egyet, és legyen hova hazamenni.

Ilyen egyszerű gondolatok fogannak meg a fejében: „Valamit meg kell találnom. Még nem tudom, hogy mit.”

Oskarnak folyton mennie kell. Járja a várost. Nem járhatott kedvére mindig. És régen sokat is beszélt, de a klinika elhallgattatta. Nem bírta az ágyhoz kötöttséget. Most mindent bepótol, mert egy a lényeg: hogy mehessen. „Csak egy egyszerű járókelő akarok lenni”, ennyi a vágya. Illetve: „Lassan akarok sétálni az út szélén, és belélegezni a friss nyári levegőt.”

Első barátjával, Janinával úgy ismerkedik meg, hogy letapossa a cukkinijét. Rengeteg a cukkinije. Innen jön az ötlet, hogy legyen ingyenkonyha, és mindenki hozzájárulhat zöldségekkel. Amikor Janina megbetegszik, Oskar hozzá költözik. Legalább megpróbál önállósodni, ugyanis az anyjával él egy fedél alatt. Elkezd pénzt is keresni, konkrétan az utcát pásztázza, és talál is („elég sok, főleg ahhoz képest, mintha nem találtam volna”).

A régi, elhagyott kórházat is látogatja, takarítgat, felad egy hirdetést, mivel jó erőben van, fizikai munkát végezne, és ott várja a hívásokat. Időszakos megbízásokat kap. Többet és jobban dolgozik, mint általában az alkoholista munkások.

Bár Oskar magának való, és megvannak a sajátos elképzelései, barátokra is szert tesz, például a helyi Leninnel telefonálgat, aki egykor azon a kórházi ágyon feküdt, amit elvisz a kórházból magának Janinához. De megismeri egy doktori munka íróját is, aki rákos lesz és elveszti a hangját.

És nemcsak az elfeledett kórházépületről, de elfeledett emberekről is gondoskodik, szeretetkonyhát létesít, időseken segít, sőt fellázad az időseket kizsákmányolók ellen. Egyszerűen nagy a szíve, fontos számára, hogy mindenki ehessen meleg levest, és ezért elintézi, hogy legyen a plébánián melegkonyha. A pappal is rendszeresen beszédbe elegyedik – mert nem futja pszichológusra. A kreatív oldalát is felvillantja: miután írásokat olvas a színházról, maga is színdarabot ír, sőt létrehozza a saját színházát, ahol csupa elfeledett nyugdíjas szerepel. Olyanok, aki azt hitték, ennyi volt az élet. És most kinyílt előttük egy ajtó. A darab a szomorúságról szól, és vannak benne lejáró elemű kutyák, nyikorgó hinta. A színdarab után majdnem bemutatják neki a szép lányt, de ő őrültek módjára megfutamodik.

Andris Kalnozols novemberben a PestText 2025 vendége volt a Három Hollóban, ahol többet is megtudtunk a könyv hátteréről: terápia volt számára a kötet írása, és remélhetőleg az olvasó számára is az lesz. A szöveg gyógyíthat, talán ez a legfőbb üzenet, amit a szerzőtől kaptunk. És reményt is adhat.

Makai Máté, a moderátor arra is kíváncsi volt, mit ért meg Oskar a világból. És ahogy egyes szavakról gondolkodik, mintha kreatívírás-óra lenne.

A szerző azt felelte, hogy a nulláról akart indulni – Oskar, a nagy tanítója egyébként létezik, és ő is fejből tudja a naptárat. Olyanokról akart írni, akik nincsenek a rivaldafényben. Azok hangja lenni. Feltenni magának a kérdést, hogy mit gondolok erről meg erről a kifejezésről? Olyan szereplőt keresett, akivel újratanulhatja és más szemmel nézheti a világot. Ugyanis egy író valószínűleg évről évre jobban és jobban „megtanul” írni, ami a technikákat, az eszköztárat illeti, és automatikusan ír, ahogy például vezetünk. Nem nézzük, hogyan rakjuk be a sebességet, hol a gázpedál. De egyszer mindent el kell felejteni. A szerző olyan hőst alkotott, aki megmentette megalkotója életét. Egy depressziós időszakból ráncigálta ki, amikor a Nemzeti Színháznak írt volna darabot, de elutasította, mert jött Oskar ötlete, és tudta, hogy mindent háttérbe kell szorítania, és csak erre a könyvre szabad koncentrálnia. Így nem volt bevétele, de ahogy a könyvben is, a barátai hoztak neki enni, megismerkedett egy pappal stb.

A kötet a covid sötét időszakában jelent meg, amikor bezártak a könyvesboltok és a könyvtárak, de mégis úgy döntött a kiadóval, ne várjanak vele, jelenjen meg, még ha nem is kerülhet sor könyvbemutatóra. És így is megtalálta az utat az olvasókhoz, és számos nyelvre lefordították.

Olvassuk nyitott szívvel ezt a szívet melengető és humort sem nélkülöző könyvet, amely a világ és saját gondolataink újratanulásáról szól. Új nézőpontokról, látószögekről. Ahol a főszereplő „az objektív tudás hiányát szubjektív látásmóddal helyettesíti”. Számomra Günter Grass A bádogdob, Patrik Ouředník Europeana és Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című könyveivel mutat rokonságot – és nemcsak a sikerét tekintve.

Prae, Budapest, 2025. A kötetet Kis Orsolya fordította.

Az Irodalmi Szemle nyomtatott változata a 2026-os évre megrendelhető az Irodalmi Szemle és a Madách Egyesület honlapján, ugyanitt megvásárolható az egyes lapszámok nyomtatott és pdf-változata is.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2026/2-es lapszámában

Pénzes Tímea (1976, Érsekújvár)

Író, költő, műfordító. Magyar nyelv és irodalom, illetve német nyelvtanári szakon végzett az ELTE-n, doktoriját ugyanott fordítástudományból szerezte. Németből, csehből és szlovákból fordít, tizenkét saját könyve és tizenhárom műfordításkötete jelent meg. Többek közt Monika Kompaníková Az ötödik hajó (Kalligram), Svetlana Žuchová Jelenetek M. életéből (Noran Libro) és Dominika Madro Szentélyek (Phoenix) című kötetét fordította. Több műfajban kipróbálta magát: ír verset, elbeszélést, drámát, útinaplókat. Legutóbb megjelent saját kötete az Ikeranyaversek és a Megnyúlások (Kalligram).