Tandori Dezső – Tör­me­lé­kek W.S. mes­ter em­lé­ké­nek, há­lá­val

Egér­rág­ta cik­lus
I.
Sem­mit kü­lön, ínyen-fü­lön
Sem­mit kü­lön el nem kép­ze­lek,
se rá­gást, sem ege­re­ket,

sem hogy mi mit kezd­het ki;
sem hogy mi az, mi ös­­sze­áll­hat,
fal­ká­vá-egyéb­bé em­ber-ál­lat,
nem aka­rok ítél­tet­ni.

Nem aka­rok or­vos­hoz men­ni.
Én sem bí­rá­lok má­so­kat,
raj­tam ne ta­na­kod­ja­nak.
Le­gyen kép­le­tek meg­ol­dá­sa: sem­mi,
le­gye­nek nincs-mit-kezdenem-mi,
ne tör­jem ös­­sze vál­la­mat,

ujj­vé­ge­kig ne fe­ke­ted­jem,
fa­törzs fe­jem­ben ne re­meg­jen
– ráz­kó­dás­sal –, vér ne ömöl­jön;
láb­rán­gás ne te­gye, a föl­dön
épp egy te­rep­já­ró alá esek.
Szel­je át az jo­gos zöl­de­met!

Hét sáv pi­ros­ba be ne men­jek,
ha­sam ne szag­gas­sa po­kol­kín.
Fo­gam fe­lett ne le­gyen roncs íny,
mint Dide úr­nak, sze­gé­nyem­nek.