Szamosvári Bence versei
Liam Moody felvétele
mosoly a mennyből
tisztelt egybegyűltek
az esküdt füleknek talán
sértő most a csontzörej
de a cél igenis szentesíti
minél tisztább a reccsenés
minél nagyobb a ropogás
a kőhöz vert kicsinyek
annál szívósabban
forrnak össze
tettem amit tettem
és mind ezért volt látják
hamu és génszalag vagyunk
a többi vadaknál
nem különbek
vegyük példának a nagyszerű gyíkot
mint szoktatja fára a varánuszfiókát
ősapja a falánk de dögnehéz
hogy fedőlevelet lásson ahol nincsen
pikkelynek higgye ha levél is
fogadkozzék hogy majd máshogy
és nője ki a dohos lombkoronát
sárkánytársak szaga
játszópajtások zamata
nyelvében él tovább
vagy tessék
a szamaritánusok kedvéért
kiket borzaszt a hüllőszív hidege
egy közelebbi eset
csökevénynőstény macskánk is
alkalmi stresszevő
a nagybeteg kölyköket
törli így
vagy helyezzük magunkat a földbe
kétségbeesetten csírázó
magok vagyunk
magok vaksötétben
mondhatnánk
de ahogy a sapiens sem szolár talajlámpa
a magszem sem látószerv
a hölgyek és urak csonkfantáziájára tekintettel
nevezzük mégis így
vaksötét
egyelőre ignoráljuk
a gombafonál-híreket
nem vagyunk egyedül
de ismerkedni korai
az első zápfogsorroham
és első fagy után
mutatkozunk be a maradék
párszázaléknak
aki velünk koptatja a fapadot
szárunk erőtlen
alvilági fénycsík
de már indulásakor
jégkristályokon hatol át
megtanultuk hobbibeton helyett
szivacsnak látni a talajt
eleink ormótlan gyökérzetére
múlt időben gondolunk
hézagaikban várjuk
mint gyermekszerzetesek
hogy sarkukból emberkéz
embertraktor forgassa ki
préselje bulvárhírré
mennykő szaggassa ketté
tapló és tuskógomba
rohassza meg őket
hogy a varánuszok még a régiek
hulladéktestében keljenek ki
de már az új megedzett nemzedék
legyen véderőd nekik
tudjátok hát meg felebarátok
nagy múltú hagyományt őrzök
felmenők jogát a kicsinyeken
valahányszor én ügyetlenem
valahányszor a síkos grádicson
valahányszor óvodába menet
kezébe nem való ollóval
hogy szövete nyolc napon túl
szokja
a felnőttek
kietlen
az élet utat tör magának
LUCA anyánk mosolyog a mennyben
kerek évfordulót ünnepel a pangea nyugdíjas egyesület
a pangea nyugdíjas egyesület
évfordulós találkozóján jártunk
innen is köszönik hogy örökül
hagyjuk őket az utókornak
az idősebb nemzedéknek fontos
hogy újból fel tudják idézni
a régi időket együtt
a rendezvényről a tánc és vendégszeretet
sem hiányozhat
saját készítésű süteménnyel
kedveskednek egymásnak
az összeszokott csapat tagjai
a ginkgo biloba házi praktikákat
sommáz pironkodva
magja egyértelműen csíraképesebb
mióta átvándorolt néhány
emésztőrendszeren
nincs előre meghatározott
öregedési program
a hatvanötmillió az új harminc
hányás vagy macskaillatú termését
imádják a föld királyai
a krokodilust az őszi fény
idősgondozóba zárnák
nílusi rokonai
öt érvet sorol fel
miért lesz rossz vége ennek
ebből három ápoló
akár hónapokig is bírja
evés nélkül köszöni
de megválogatná mi az
amit nemcsak a szájába vesz
hanem le is nyel
gyöngyvászonra termett
húsos könnyei
eltelítik a sóvár barátokat
a tengeri nyérc
csapatuk feketebáránya
távolsági hívásban vált
rükvercbe ezúttal is
zavartan igazgatja
gizdaságán a prémet
ott most éjszaka van
ahonnan beszél
csak az időeltolódásnak
köszönhető ez a pár perc
hiszen tudják nokturnális
a következőn feltétlenül lesz már
ígéri hamiskás mosollyal
feltétlenül
a nagy fehér cápa kikéri magának
a rosszmájú protkós élceket
amikor nem a klubhelyiségben
köröz besózva emma
ugye szólíthatom így
emma a tengerfenékhez közel
guadalupe partjainál
pancsol a sekély vízben
ha visszanéz csakis hogy élete
turbulens művét megcsodálja
faarccal vészharangozó
eukariótát
ijedtében nagyot nyelő
bölcsőszájú halat
atlantiszi úszómestert
a zavarosban
emma boszorkánykonyhákban
fogalmatlanul ténfereg
érzelmi manipulációhoz
mégúgy se konyít
de tudja bármi lehet bölcsek köve
ő a koffeintablettára esküszik
a magányos állatok azért éberek
hogy legyen ki hullámdajkálta
szörfösök álmára vigyáz
Szamosvári Bence (2001)
Versei és prózái megjelentek többek között a Nincs, az Entropláza, az Alföld, a Hévíz, a Tiszatáj, a PRAE, valamint az Élet és Irodalom hasábjain. Alapszakos szakdolgozatát Czóbel Minka recepciótörténetéből írta (mert a heteroszexizmus, lám, a 19-20. század szerzőinek sem tesz jót). Hogy miért nem lett paleontológus, az titok, annyit mindenesetre elárulhat, sejtette, a téma utat tör magának, ha át is megy közben némi alakváltozáson. Hiszen az emberen túli lények megértéséhez is komoly textuális ásatokra van szükség, és az eredmények szintén a nagyérdemű elé tárhatók, alkalmas erre pl. egy világkiállítás – egészen véletlenül készülő első kötetének a címe is ez. 2026-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjas.