Száz Pál: Irodalom és gyógynövények I. / Orbáncfű/Kamilla
Virágjábo hótt
phytoikon
Virágjábo hótt virág. Így monták a rígi világbo, ha valaki igën fijatalon meghāt. De vannak csudák is. Ārú nem beszíll a níp. Nem beszít Öregapád së, még a halálos ágyán së vallott ki mindënt, nem tuggya sënki së, hugyan támott fő Öregapád harmaccorra, mi más világon járt. Így van ez a füvekné is. Mer vannak, akik a lelkük mindën erejit kiaggyák a virágzásbo, oszt kimerűnek, törődöttek lësznek még a nyár előtt. Kiszíjja ikët a nap, leszáronnak a leveleik, kiaszik a tövük, meredëznek, mind a burjánbo a szároz kóró. Magjaikot hijábo viszi a szél szërteszítt. Aztán van, hogy csuda törtínik, visszatér beléjük a lílek ereje, kiződűnek, virágbo borúnak, terëmnek újbú. Ilyen a kamilla is. Mer a kamilla kalászírëdískor virágzik, péterpálkor a aratásbo mëg kiaszik. De kihajt újbú. Mer olyan a kamilla, mind a főtámodás, az még háromszor is terëm, ha jó a esztendő. Mer olyan vót Öregapád is, mind a aszott kóró, háromszorra ződűt. Mer csuda törtínt. Nagy csuda a kamilla ereje is, kiszáll, visszaszáll, mind galamb a físzkire. Nem olyan ritkák ám a csudák, mindën nap törtínnek, mindën pillanatba a mezőkön is, a faluba is, de még a szív sënkifőggyin is. Ha nem úgy lënne, nem hāhatott vóna virágjábo háromszorra. Mer Öregapád míg ít, háromszor híták a papot, hogy halni kíszűl. De csak nëgyeccërre írt oda. Amikor elősször hāt virágjábo a fronton, olyan vót, mind a orbáncfű. Mer az ha kiasz virágzáskor, veresre szárod a kórója, minha izza mind a zsarátnok, minha lángóna és Szemmózëst várná. Krisztusurunk víre ütközik ki a orbáncfűn. Amikor másoccor hāt virágjábo, olyan vót, mind a kamilla. Mer ammég a Szenjános áldáso, a kërëssíg këgyelme. Ezér ha ki is aszik aratáskor, kihajt a tallón újbú. Ez a lágërbe vót. Harmaccorra mëg olyan vót, mind a pocikfark. Mer ammég karácsonkor is kivirágzik a Mëssijás születísinek örömire. Persze csak ha enyhébb a tél. Ez a telepíttískor vót. A pocikfark virágzik a legkísőbb, csak akkor kezd nëki, amikor má mindën ēvirágzott körülötte. Mégis, háromszor terëm a esztendőbe, ha jó. Öregapádnok jó vót, csuda vót. De hogy hugyan vót, nem tuggya sënki së, mer azt még a halálos ágyán së vallotta ki. A karácsont még megírte. No de leszát ārú is. Hogy hova mënt, nem tuggya sënki së. Evvót a nëgyedik. A utósó.
Száz Pál (1987, Pered)
2013-ban diplomázott a pozsonyi Színmüvészeti Egyetem színházi rendezö és dramaturg szakán. Jelenleg a Comenius Egyetem magyar tanszékének végzős doktorandusz-hallgatója. Tanulmányok mellett prózát ír, két kötete jelent meg. Phytolegendárium munkacímmel előkészületben van harmadik kötete, amelynek a fenti szöveg is részét képezi.