halk szellemekkel Veronika kézfogása rövid volt és megértő. Mint egy összekacsintás. Egy nagyon rövid összekacsintás. Mintha csak éppen annyit akarna mondani, hogy ez mind nem is igaz. Hogy nem vagyunk itt. Hogy mi tulajdonképpen nem is vagyunk sehol. Vagy... 1. Sámánstóla – Örömtelen (Akherón) NŐ: Sehová. Veled sehová. FÉRFI: Abbahagyom. Krusovszky Dénes A fiúk országa című kötetéről Öregedő titkárnő dala Megfőztem már vagy tízezer kávét. Ekkora sárban lehet-e normális koncertet nyomni. Elvileg nem, de este fél 11 van, fesztivál, és már van bennünk valamennyi. Kivándorló blues Elmaradhatatlan repertoárdarab mostanában, lemezminőségben szól. Amikor odaér, hogy „fülembe súgja... 
Szécsi Noémi: Irodalom és politika 1.
Bizonyára az a kései felnőtté válás nagy pillanata, hogy ha az embernek azt mondja valaki – mondjuk egy kultúrpolitikus –, hogy „minden valamirevaló író politizál”, akkor azt nem elnéző mosollyal jutalmazza, sőt...
Hizsnyai András: Irodalom és a szereplő 1. / Te
Zénón és Kleanthész a pozsonyi Ruža kávéházban ücsörögtek, a pult melletti asztalnál, és nem értettek semmit. Megszeppenten bámulták a gránitmintás tapétával leragasztott asztalt, kezüket hol a combjukra...
Balogh Péter: törtfehér neon
aludni olyan mint egy
megbántott barátnő
aki nem beszél hozzád
csak olvasod a ráncokat
az arcán
legmélyebb mélyedései
kitúrnak a takaróból
Czinki Ferenc: Irodalom és fesztivál 1. / Veronika kézfogása
Forgács Miklós: Irodalom és zavar 4. / Sarckert
Friss magyar hiánynovellisztika
Szászi Zoltán versei
Több tucat tonna aktát is elcipeltem.
Ha régi főnököm képét látom, hánynék,
De kilépni azért mégse mertem.
Balázs Imre József: Irodalom és arc 4. / „Ráhajt” – koncertbeszámoló
Tér és identitás Kolozsvári Papp László Madarak voltunk és A diák utolsó története című műveiben
“[…] egyszerre gondolni és nem gondolni, ott lenni és nem ott lenni. Ebben a világban élni vagy egy másikban, ami már nincs […]” – így írja le A diák utolsó...