Demény Péter: Irodalom és opera 4.

Hangolnak már az angyalok,

hárfáznak a feszültségek,

szeráfi szopránok készülődnek,

nemsokára méreg viszi el őket

vagy felvágják az ereiket,

remeg a csillár,

mint az erdő, mikor a kutyák

megérkeznek a vadászatra –

Valahogy mindig meghaltam inkább.

Vannak helyek, ahol ez a törvény.

Kalafot tán csodáltam, ámde nem szerettem,

Cavaradossi, Tosca, Gilda, Hunyadi László, Violetta

voltam én, Cso-Cso-Szán,

meghaltam,

aztán szégyenkezve hazaosontam

a lüktető sötétben.