Lackfi János versei

Letelt évek balladája

A sulipadban üldögélve
Harmincegy-két kölök vadul
Vár a nyárra (ritkán a télre),
S tisztán vagy éppen piszkosul
Tanul vagy éppen nem tanul,
Töri a fejét, a falat,
Arcoskodik vagy meglapul,

S pár év letelt seperc alatt.
Majd elkészül a lecke végre,
Ha elkészül váratlanul.
Várjunk, volt lecke? Vagy tán mégse?
Hajjaj, a felejtés nagy úr!
Van, aki nem pont agyra gyúr,
Nem pont a suliban arat,
De a fény időnként kigyúl,
S pár év letelt seperc alatt.

Nem hullajtunk könnyet se, vért se
Tanulva szakadatlanul –
A könnyes röhögést kivéve.
A humor sok bajt legyalul,
S ki a rangsorban legalul,
Itt az is kaphat lapokat,
Vicce lohol, mint fürge nyúl,
S pár év letelt seperc alatt.

Ajánlás

Tanár mesél, Koppány, Vazul,
Nőpápák, fejetlen lovag,
A padban mindenki lazul,
S pár év letelt seperc alatt.

Tanárnéni balladája
(Búcsúztató, bácsival is előadható)

Hintaszékben Tanárnéni
Ringatózik egyedül,
A fülébe Mozart meg a
Csík zenekar hegedül.
– Hej! – sóhajtja – hol lehet már
A diákválogatott,
Mely szünetben a mobilján
Döngette a hip-hopot!

Kislábasban Tanárnéni
Megfőzi a vacsorát,
Homár, lazac, pezsgő s benne
Kis hidrogén-karbonát!
– Hej! – sóhajtja – a jó menzát
Hogy elnyelte az idő!
…Meg az éhes diáknépség,
Mindnek gyomra, mint a kő.

Kitakarít Tanárnéni,
Táncol seprű és lapát,
Nagyítóval sem lelhetni
Itt a múltnak hímporát.
– Hej! – sóhajtja – a szeméttel
Teliszórt sok tanterem,
Almacsutka, rágópapír…
Könnyek közt emlékezem!

Kertészkedik Tanárnéni,
Pompázik a sok virág,
Permetezi a kártevőt,
Ha az valamit kirág.
– Hej! – sóhajtja – nincsen, aki
Kitapossa a füvet,
Szétszaggassa a kerítést!
Jaj, a bánat eltemet!

Kinn a kertben Tanárnéni
Hallgatja rigók dalát,
Kitűnően áriáznak,
Aranyhangjuk húsz karát!
– Hej! – sóhajtja –, bezzeg, mikor
Üvöltött a sok gyerek…
Kutattuk a tehetséget,
S leszakadt az emelet!

Ébredezik Tanárnéni,
Ijedten órára néz,
Hiszen minden tanár álma
A hajnali felkelés.
– Hej! – sóhajtja – alhatok már,
Ameddig csak akarok,
De szép is volt álomkóros
Diákok közt a robot!

Visszaalszik Tanárnéni,
De álmában felkel, és
Az iskola felé indul,
Munka várja, nem kevés.
– Hej! – kiáltja – köszöntelek
Titeket e reggelen!
S körülötte tíz… húsz… harminc…
Több száz diák megjelen.

Aulában Tanárnéni
Elbeszéli sebesen,
A múlt héten aranyérmet
Ki nyert s milyen versenyen.
A diákság lökdösődik,
Sugdolózik meg vihog,
Tanárnéni erre várt csak,
Tetszik neki a dolog.

Hiszen épp ez a zsibvásár
Ősidőktől otthona,
Ez a zengő embererdő
Kész templomi orgona!
Ezután a tanáriban
Adminisztrálásba fog,
S nem tudván, hogy mindez álom,
Alszik egyre, s mosolyog…