Nézd a roncsot. Hangszernek túl sok, szobornak kevés. (Csehy Zoltán: A tó) miért nem indultunk el időben, miért halogattuk az ajtócsattanást, a cipőkoppanást, a kulcs és a zár rövidre fogott, mechanikus erotikáját, és miért...
El sem tudja képzelni, hogy mi történik itt, rikácsolja mögülem a szomszéd lakás tulajdonosa, aki, állítása szerint, már egy jó ideje nem alszik az idejáró fiúbandától. Majd fojtott hangon hozzáteszi, hogy lányokat is szoktak hozni, és a...
A sámán egy a háború után üresen maradt sváb házba költözött be. Egyszer voltam nála. Azt akartam, gyógyítsa meg Ferit. A falakat szénnel írt szövegek, rajzok borították. A varázsigék, nevek, történetek úgy tűntek, már több száz éve vannak...
Nem tudhatta, hogy hazajöttem, gitárra görnyedve, háttal ült. Kétakkordos dalát maga találhatta ki, kinyúlt húrokat zsongatott. Szöveget is költött hozzá, elképzelt hangokat nyüszögött, bőgött ‒ de milyen legyen egy siketnéma dal. Kimentem a...
Nehéz ez a bolygó a halottaktól.
Gyerekek és öregek. Anyák és katonák.
Összetörve és kisimítva. Egymásra fektetve,
vagy egymásra dobálva. Hiszen tolvaj mindegyik.
a tengerek partján hátrafelé lépek, hogy a víz ne érje a lábam. az elalvás előtt közvetlenül átfordulok, mert ha nem alszom, akkor később van reggel. mintha a mozgás tartana ébren. a tengerek hamis állóvizek, mint az alvás, és azt hiszem, ha...
jaj de jó de jó de jó
a víz
jaj de jó de jó de jó
az íz
jaj de jó de jó de jó
az élet
jaj de jó de jó de jó
hogy érzek
Havrania Skala (770 m)
megduzzadt bokával egy eszelős angyal húzza maga mögött
vörös szárnyait.
lapozni lehetne bennük, már olyan szárazak.
most lett és leend s olyan mintha...
két különböző zaj van.
van az a zaj, ami olyan csendet old fel,
amit megszoktam, és megszerettem.
a felhők borzas hátát
Ne fagyj el, csak várj.
Jelení vrch (947)
a vajúdó hófelhőnél nem ismerek szívszorítóbb csapdát.
a hosszú, néma, csontsovány hömpölygésnél.