Nagy Hajnal Csilla: Irodalom és lomtalanítás 4.
Állítólag vasárnap este már
el sem lehet olvasni őket
(ahogy gondolom
éhgyomorra sem)
meg hogy a hétfő délelőtt az
igazán optimális
talán mert az olyan
konvencionálisan iszonyatos
hogy...
Állítólag vasárnap este már
el sem lehet olvasni őket
(ahogy gondolom
éhgyomorra sem)
meg hogy a hétfő délelőtt az
igazán optimális
talán mert az olyan
konvencionálisan iszonyatos
hogy...
Pedig, mint az összes
magára hagyott gyerek a parton,
mind ölelésre várunk, uram,
és hogy anyánk mégse haragudjon
annyira ránk.
Nézem ezt a sok felnőttet,
a legtöbbjük úgy néz ki, mint
akire...Wilhelm-dalocska
valaki kint hagyta a gereblyét
a patkányfogó csattant
Jó volt hallgatni,
elhelyezkedni a közös
csendben,
mint egy kád vízben, ami a
piszkot ugyan nem...
„Erre most nincs időm.”
Színleled az idegességet, és
tulajdonképpen
egy könnyed mozdulattal
visszaadod nekem a
kötelet.Áll a levegő a porban,
mintha csak az tartaná meg
térd fölött a nyarat.a szél elől a hajó oldalához
amikor belépsz majd a
tudom, majd most is elém jössz
reggelente futni jársz, késő őszigMinden reggel, miután elmegyek,
elválasztod a gyereket a melledtől,
kihúzod a falból a háztartási gépeket,
elhallgatsz, felhangosítod a zenét.Ma sem szöktünk el Kubába.
Pedig mindketten tudjuk, az ilyesmit
csakis szombaton lehet.
De már este nyolc múlt, és négy óra
nem tudja elnyelni a köztünk
keletkezett távot.Érzi? Egyre sűrűbben
esnek a cseppek,
még egy kicsi,
és felszakad az ég.
Ott már mintha nyílna is, uram,
lóg a lába az esőnek,
a városra lép mindjárt.
Régóta vártuk ezt a pillanatot.
A háború eltitkolt áldozatai végre újra felvehetik neveiket,
a gyerekek tovább maradnak fent,
a boltok hosszabb ideig maradnak nyitva,
mint valami többnapos ünnep előtt.