Kegyelet – Bú­csú Garaj La­jos­tól

Alig négy hó­nap­pal 75. szü­le­tés­nap­ját kö­ve­tő­en ja­nu­ár 7-én el­hunyt Garaj La­jos iro­da­lom­tör­té­nész, mű­for­dí­tó, egye­te­mi do­cens. Ha­lá­la vá­rat­la­nul ért ben­nün­ket, bár tud­tuk, hogy sú­lyos be­teg­sé­ge évek óta meg­ha­tá­roz­ta min­den­nap­ja­it. En­nek el­le­né­re min­dig bi­za­ko­dó volt, ter­vek, szán­dé­kok szo­rí­tá­sá­ban élt. Szü­le­tés­nap­ja al­kal­má­ból is ar­ról val­lott, hogy meg­rom­lott egész­sé­gi ál­la­po­ta el­le­né­re is sze­ret­né be­fe­jez­ni sok évtizedes „ál­mát”, Ma­dách Im­re szlo­vák fo­gad­ta­tá­sát.
Garaj La­jos az öt­ve­nes évek má­so­dik fe­lé­től meg­ha­tá­ro­zó alak­ja volt az 1950 után új­ra­in­dult ma­gyar nyel­vű fő­is­ko­lai ok­ta­tás­nak, va­la­mint a szlo­vá­ki­ai szel­le­mi élet­nek.  Kü­lö­nö­sen mű­for­dí­tó­ként je­len­tős szol­gá­la­tot tett a ma­gyar iro­da­lom­nak. Ele­mi is­ko­lá­it szü­lő­fa­lu­já­ban (Miglészpataka, ko­ráb­ban Gömör és Kis­hont vm.), kö­zép­is­ko­lai ta­nul­má­nya­it  a jolsvai pol­gá­ri is­ko­lá­ban kezd­te, majd a nagyrőcei (revúcai) szlo­vák gim­ná­zi­um­ban foly­tat­ta, ahol 1952-ben érett­sé­gi­zett. Egye­te­mi ta­nul­má­nya­it a po­zso­nyi Comenius Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rán, ma­gyar – szlo­vák sza­kon kezd­te, az el­ső év­fo­lyam be­fe­je­zé­se után a kar ve­ze­tő­sé­ge kül­föl­di ösz­tön­díj­ra ja­va­sol­ta. A má­so­dik év­fo­lya­mot a bu­da­pes­ti EL­TE BTK-n foly­tat­ta, ahol 1956-ban ma­gyar sza­kos ta­ná­ri ok­le­ve­let szer­zett. Az egye­tem böl­csész­ka­rán előbb a Ma­gyar Sze­mi­ná­ri­um, majd 1959-től a Sas An­dor ve­zet­te önál­ló ma­gyar tan­szé­ken mű­kö­dött, ta­nár­se­géd­ként, il­let­ve ad­junk­tus­ként. 1970-ben az egye­tem böl­csész­ka­rán dok­to­rált, 1987-ben ugyan­itt kan­di­dá­tu­si fo­ko­za­tot szer­zett, 1988-tól do­cens­ként vé­gez­te te­en­dő­it, egé­szen 1997 szep­tem­be­ré­ig, ami­kor nyug­dí­ja­zá­sá­ra ke­rült sor.
Ku­ta­tá­si te­rü­le­te a ma­gyar–szlo­vák iro­dal­mi kap­cso­la­tok te­rü­le­te volt, va­la­mint a mo­dern ma­gyar iro­da­lom és Gömör me­gye iro­dal­mi múlt­ja. Fog­lal­ko­zott a 19. és 20. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom (fő­leg Pe­tő­fi, Arany, Mik­száth, Ma­dách, Mó­ricz stb.) nép­sze­rű­sí­té­sé­vel, kap­cso­lat­tör­té­ne­ti prob­lé­má­i­val, ese­ten­ként a mo­dern ma­gyar pró­za kép­vi­se­lő­i­vel is. Több ma­gyar szer­ző mű­vét for­dí­tot­ta szlo­vák­ra, egyes for­dí­tá­sok­hoz elő­szót is írt. For­dí­tá­sai kö­zött sze­re­pel­nek Mes­ter­há­zi La­jos (A négy­lá­bú ku­tya), Sán­ta Fe­renc (Az ötö­dik pe­csét),  Sza­bó Mag­da (Esz­ter két ar­ca), Her­ná­di Gyu­la (Az erőd), Duba Gyu­la (Ug­rás a sem­mi­be), Rácz Oli­vér (A Rogozsán kocs­ma) mű­vei. Tag­ja és mun­ka­tár­sa volt – a  Csanda Sán­dor irá­nyí­tá­sá­val szer­kesz­tett –  a Ma­gyar iro­da­lmi ha­gyo­má­nyok szlo­vá­ki­ai le­xi­ko­na szer­kesz­tő­bi­zott­sá­gá­nak. Lexikonszócikkei (az em­lí­tett ki­ad­vá­nyon kí­vül) fő­leg szlo­vák nyel­vű le­xi­ko­nok­ban (Malá encyklopédia spisovate¾ov sveta – Vi­lág­iro­dal­mi írók kis­en­cik­lo­pé­di­á­ja, 1978; Malá encyklopédia literárnych diel svetových autorov – Vi­lág­iro­dal­mi írók mű­ve­i­nek kis­en­cik­lo­pé­di­á­ja, 1989) je­len­tek meg. A rend­szer­vál­tás után Jaroslava Pašiakovával kö­zö­sen ad­ták ki, szlo­vák nyel­ven, a Be­ve­ze­tés a ma­gyar iro­da­lom és kul­tú­ra tör­té­ne­té­be cí­mű tan­köny­vü­ket. Egye­te­mi jegy­ze­tei (A ma­gyar fel­vi­lá­go­so­dás és a re­form­kor iro­dal­ma, Po., 1960; A ma­gyar iro­da­lom tör­té­ne­te II. (1820–1905), Po., 1980) mel­lett szlo­vák nyel­vű ta­nul­mányt írt az egye­te­mi köz­löny­be Mó­ricz Zsig­mond kap­cso­la­ta Szlo­vá­ki­á­val cím­mel (1983). Ugyan­csak szlo­vák nyel­ven je­lent meg a Gömör és Kis­hont (Gemer a Malohont), a ré­gió ma­gyar ere­de­tű kul­tu­rá­lis és iro­dal­mi ha­gyo­má­nyai a kez­de­tek­től nap­ja­in­kig (1997) cí­mű mun­ká­ja. Ta­nul­má­nya je­lent meg a mo­dern ma­gyar re­gény­ről is, Moderný maïarský  ro­mán cím­mel (1999).
Ha­lá­la vesz­te­sé­ge a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­dal­mi élet­nek, kortársai, egy­ko­ri mun­ka­tár­sai, ta­nít­vá­nyai ke­gye­let­tel őr­zik em­lé­két.
                                                                                                    F. Z.