Németh Zoltán – A hagyomány jövőképletei
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2008
H. Nagy Péter Hagyománytörténés és a Hibridek című műveiről
H. Nagy Péter annak a generációnak a tagja, amelyhez a kilencvenes évek ún. irodalomelméleti „bumm”-ja kapcsolható. A magyar irodalomelméleti gondolkodás megújítóinak ez az alapozó nemzedéke a posztmodern teóriákra támaszkodva, többek között a gadameri hermeneutika, a jaussi recepcióesztétika, a Paul de Man-i és derridai dekonstrukció,
illetve a foucault-i diszkurzuselmélet nyomán hajtotta végre a magyar irodalomtudományos nyelv (poszt)modernizálását. H. Nagy az ún. Kulcsár Szabó-iskola egyik legtehetségesebb tagjaként – Szirák Péter, Kulcsár-Szabó Zoltán, Mekis D. János, Bónus Tibor nemzedéktársaként – alapvető jelentőségű tanulmányokkal és monográfiákkal hívta fel magára a figyelmet. Ilyen a Talamon Alfonz prózájáról Az álomvadász címmel közzétett tanulmánya a Redundanciák retorikája (1998) című kötetben, ilyen a kilencvenes évek lírájáról, kánonjairól és nyelvhasználati paradigmáiról írott Töredékek a kortárs magyar líra paradigmáiról című tanulmánya, amely a Kánonok interakciója (1999) című kötetben jelent meg, s ide sorolható az Ady-kollázs (2003) című monografikus igényű tanulmánykötete, amely az Ady-líra továbbértelmezésének és újraértésének alapvető dokumentuma az ezredfordulón.
Hibridek című kötete a hátsó borítón található szöveg szerint a szerző ún. „Kaleidoszkóp-trilógiájának harmadik – de lehet, hogy nem befejező? – darabja.” A NAP Kiadónál 2005-ben megjelent Féregjáratok és a 2006-os Paraziták továbbírásaként is értelmezhető. A Hibridek címe a szerző azon szenvedélyes érdeklődésének köszönheti a címét, amellyel a különféle hibrid identitásokat illeti. Ilyenek a sci-fi és cyberpunk regények különféle androidjai, replikánsai, ilyenek a horrorregények vámpírjai, de hibrididentitásokat találhatunk olyan, a multikulturális esztétika által is emlegetett szövegekben, amelyeket – egy általam nem különösebben kedvelt terminus technicussal – egyesek kisebbségi irodalomnak is neveznek. Ez a logika kötheti össze a kötetben Philip K. Dick Álmodhatnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regényének elemzését Domonkos István 1971-ben írt, Kormányeltörésben című versének interpretációjával, illetve a 2006-os Szlovákiai magyar szép versek antológia kapcsán leírt 23+1 mondatot a bojtosúszójú halakkal. A szerző fejtegetései végig ébren tartják a figyelmet, poénos megjegyzései pedig új lehetőségeket és összefüggéseket, végtelenül sok lehetséges világot és világmagyarázatot rajzolnak elénk.
H. Nagy Péternek 2007-ben a Hibrideken kívül egy másik kötete is megjelent, Hagyománytörténés címmel, A „szlovákiai magyar” líra paradigmái 1989– 2006 alcímmel. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a kötet hátlapjára én írhattam ajánlót, ezt idézem most: „A Szlovákiában íródó magyar irodalom H. Nagy Péter dolgozata által új megvilágításba kerül, új szempontok, új észrevételek hangoznak el, amelyek nyomán árnyaltabbá és izgalmasabbá válhatnak eddigi elgondolásaink a téma kapcsán. Olyan szakmai tudással szembesülhet az olvasó, amely összetett látásmódot eredményez, ismeretet nyújt és elgondolkodtat. Bevezetés és egyúttal összefoglalás, az elmúlt másfél évtized költészeti folyamatainak dokumentuma. Alapvető, vitaképes munka, becsületes olvasás eredménye.”
A Hagyománytörténés erejét az is bizonyítja, hogy még kötetbeli megjelenése előtt vitát inspirált – és milyen véletlen, a vitaindító tanulmány is e sorok írójának nevéhez fűződik. De még e vitaindító tanulmányban is – az egyéb, kritikai megjegyzések mellett – „kiváló, kompakt, alapos, összetett kérdésirányokat mozgató” szövegként jellemeztem H. Nagy Péter írását.
Most harmadszor kerülök úgy kapcsolatba ezzel az írással, hogy szövegben kell megnyilvánulnom. Különösen örülök, hogy ebben az esetben szövegemnek egy díjátadás laudációjának narrációját kell követnie, amelynek keretén belül én jelenthetem be, hogy a Hibridek és a Hagyománytörténés című kötetek okán a Posonium Irodalmi Díj idei különdíjasa H. Nagy Péter.