Irodalmi Szemle 2012-11
Krúdy-hangulatok és kánonhatár-átlépések – Az Irodalmi Szemle 2012. októberi számának tartalma
Az Irodalmi Szemle 2012. novemberi számának tartalma
A cikkek bevezetővel ellátva itt érhetők el:
„…otthon hazátlan” – Gál Sándor 75 éves
- Gál Sándor: A most (vers)
- Kulcsár Ferenc: Novemberi játék (esszé Gál Sándorról)
- Gál Sándor: Kitágult nap 10. – „Szép az, ami kétségbe ejt” (naplójegyzetek)
- Márkus Béla: „otthon hazátlan, örök csavargó” (esszé Gál Sándorról)
Kívül bent
- Duba Gyula: Egy álfilozófus vallomásai II. (regényrészlet)
- Vörös István: Az ellopott barát (részlet egy verses meseregényből)
- Tóth László: Kívül bent, avagy Régi-új s újabb futamok (hollétről, irodalomról, halálról, irracionalitásról) (naplójegyzetek)
- Vidnyászky Gellért: Babe – Andi; Éva; Rita (versek)
- Sipos Janka: Vajon; Szonett(versek)
- Szeles Annamária: Szerelem, sérelmekkel; A férjem, (versek)
- Szászi Zoltán: Zimankó és a Város Szíve (regényrészlet)
- Csicsay Alajos: Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén IV. (tanulmány)
- Kiss Gy. Csaba: Budapest–Zágráb: oda-vissza – Zselyka könyve (jegyzet)
Irodalom, történet
- Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák. – I. A szöveg, mint alibi 1. (tanulmány Szegedi Lőrinc Theophaniájáról)
- Szitár Katalin: Krúdy lírai prózájának értelmezéséhez I. (tanulmány)
- Kránicz Gábor: Saulfordulás (tanulmány Mészöly Miklós Saulus című regényéről)
Szemle
- Demény Péter: A melankólia haikui (Markó Béla: Boldog Sziszüphosz)
- Benyovszky Krisztián: „irodalmi takaródzás” (Vörös István: Keresztelés özönvízzel)
- Vécsei Anna: Kortársunk, Mészöly (Az ablakmosó legújabb bemutatójáról)
- Szalay Zoltán: Szemlélődés – válogatás az elmúlt hetek irodalmi híreiből
Szerzőink: Benyovszky Krisztián (1975): irodalomtörténész, kritikus (Érsekújvár); Csicsay Alajos (1938): író, pedagógiai szakíró (Párkány); Demény Péter (1972): író, irodalomkritikus (Kolozsvár; Románia); Duba Gyula (1930): író (Pozsony); Gál Sándor (1937): költő, író (Buzita); Kiss Gy. Csaba (1945): irodalom- és művelődéstörténész (Budapest, Magyarország); Kránicz Gábor (1978): irodalomtörténész (Budapest, Magyarország); Kulcsár Ferenc (1949): költő, író (Duna-szerdahely); Márkus Béla (1945): irodalomtörténész, kritikus (Debrecen, Magyarország); Nagy Zoltán (1961): grafikus, festő (Pozsony); Sipos Janka (1988): költő (Dióspatony/Budapest, Magyarország); Szalay Zoltán (1985): író (Vajka); Szászi Zoltán (1964): költő, író (Rimaszombat); Száz Pál (1987): író, kritikus (Pered/Pozsony); Szeles Annamária (1978): költő (Vágsellye/Montreal, Kanada); Szitár Katalin:(1966) irodalomtörténész (Budapest, Magyarország); Tóth László (1949): költő, író (Dunaszerdahely); Vécsei Anna: (1984) dramaturg, színházi író (Budapest, Magyarország); Vidnyászky Gellért: költő; VÖRÖS ISTVÁN (1964): költő, író (Budapest, Magyarország)
* * *
Beharangozó (a médiákban):
Krúdy-hangulatok és kánonhatár-átlépések – Gál Sándor hetvenötödik születésnapja kapcsán a költő, író életművének pozicionálásához kínál támpontokat az Irodalmi Szemle novemberi száma – mintegy kicsúcsosodása ez a blokk annak az intenzív publikációs periódusnak, amelynek keretén belül (elsősorban naplóbejegyzései révén) Gál Sándor a Szemle állandó szerzőjeként volt olvasható. A novemberi lapszám A most című Gál Sándor-verssel indul, a szerző munkásságáról Kulcsár Ferenc és Márkus Béla értekezik egy-egy írásban, s a blokkot a Kitágult nap című esszésorozat tizedik része egészíti ki. Idén is új regénnyel jelentkezik Duba Gyula: Egy álfilozófus vallomásai című munkájának újabb fejezetével indul a szépirodalmi anyag. Különleges műfajú Vörös István-mű: egy verses ifjúsági regény részlete következik, s Tóth László újabb filozofikus futamait is itt olvashatjuk. Vidnyánszky Gergely három rendhagyó „pornóverse” után a legfiatalabb generáció költőinek egyik legfigyelemreméltóbbika, Sipos Janka jelentkezik két alkotással (két kedvcsináló sor: „mint formanyomtatványt, kitölt / s teljessé tesz pár szavad, mondatod”).
Hasonló hangulatúak Szeles Annamária versei is (Szerelem, sérelmekkel, A férjem), Szászi Zoltán pedig Zimankó és a Város Szíve című regényrészletében egy krúdys világba kalauzol el bennünket (a regény 2012 végén jelenik meg a Madách-Posonium Kiadónál). Folytatódnak Csicsay Alajos (Kétszáz éves dominanciaharcok Európa közepén) és Kiss Gy. Csaba (Budapest–Zágráb: oda-vissza) sorozatai, s indul Száz Pálé: elsüllyedt magyar drámákról. Száz Pál a reneszánsztól a 20. századig vizsgálja meg a magyar drámairodalmat, olyan művek után kutatva, amelyek „nem kerültek be a hagyományozódás folyamatába, melyeknek nincs vagy alig van nyomuk a kulturális emlékezetben”. A sorozat első része Szegedi Lőrinc Teophania című, 1575-ben megjelent darabjával foglalkozik. Szitár Katalin írása Krúdy Gyula prózáját a Női arckép a kisvárosban című novella alapján közelíti meg, fogódzókat keresve a „lírai próza” terminusához. Végül Kránicz Gábor tanulmánya révén jutunk el a legközelebb a kortárs irodalomhoz: a szöveg Mészöly Miklós Saulusát vizsgálja.
A novemberi szám szemlerovatában Markó Béla Boldog Sziszüphosz című verseskötetéről (Demény Péter tollából), Vörös István Keresztelés özönvízzel című regényéről (Benyovszky Krisztiántól), illetve a Száz Pál rendezte Az ablakmosó című színielőadásról (Vécsei Annától) olvashatunk kritikákat. A Szemlélődés című rovat regionális, magyar irodalmi és világirodalmi hírekkel is szolgál. A lapszámot Nagy Zoltán illusztrálta. (szalzo)
Bensőséges portrék kívülállókról – Az Irodalmi Szemle szeptemberi számának tartalmából:
Kaiser Otto Határtalan portrék című fotósorozata adja meg a szeptemberi Irodalmi Szemle alaphangját: Grendel Lajostól Domonkos Istvánon és Frenák Pálon keresztül Ilma Rakusáig olyan magyar, illetve magyar származású művészek portréival találkozhatunk a lapban, akiknek a kívülállóság általában nem csak földrajzi értelemben jutott ki életük és alkotói pályájuk során. A szépirodalmi blokkot Markó Béla versei nyitják, majd Thiele-Csekei Enikő és Halmai Tamás versei, Potozky László és Balázs F. Attila rövidprózái következnek. Ugyanitt Dénes György hátrahagyott verseit közli a lap, Lacza Éva jegyzetével, és érkezik Gál Sándor naplójegyzeteinek újabb fejezete is. Folytatódnak a korábbi lapszámokban indult sorozatok: G. Hajnóczy Rózsa indiai levelei, Kiss Gy. Csaba jegyzetei a Budapest–Zágráb vonalról, illetve Tamás Mihály és Tamás Mihályné levélváltása Csanda Sándorral. Szenes Piroska Csillag a homlokán című regényét vizsgálja Bolemant Lilla dolgozatának második része, s közöljük Vilcsek Béla Cselényi László életművének kritikai recepcióját felmérő tanulmányának folytatását is. Az „egyik utolsó pozsonyi íróval”, a hetvenesztendős Aich Péterrel Mislay Edit beszélget. A szeptemberi lapszám kritikai rovata elsőkötetes szerzőkkel, élő klasszikusokkal és fordításremekekkel egyaránt foglalkozik: Darvasi Ferenc Elválik című kötetéről Száz Pál közöl kritikát, Potozky László Áradás című novellagyűjteményét Takács Éva mutatja be. Grendel Lajos legújabb, Távol a szerelem című kisregényéről Görözdi Judit írását olvashatjuk, Tóth László pedig Zalán Tibor Szétgondolt Jelen című kötetével foglalkozik. Pavel Vilikovský szlovák prózaíró A gonosz önéletrajza című regénye (magyarul Hizsnyai Tóth Ildikó fordításában) a tárgya Gyürky Katalin írásának, a kortárs norvég irodalom óriásának, Jon Fossénak (vele külön foglalkozik a Szemlélődés c. rovat is) Melankólia című regényéről (A. Dobos Éva fordítása) Bartók Imre írt kritikát. A kritikai rovatot Hizsnyan Géza operakritikája zárja A Mefistofele a Magyar Állami Operaházban címmel. Ismét jelentkezik a Szemlélődés rovata az elmúlt hetek irodalmi híreivel, amelyet egy beszámoló követ Turczel Lajos levéltári hagyatékáról, Momko Miloš somorjai levéltáros tollából. A lapszámot a hagyományos Holmi című rovat zárja.