A Teplic papírmalom hagyatéka

A Teplic papírmalom hagyatéka

A Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság (MAPAVIT) és az Országos Széchényi Könyvtár Rejtélyes vízjelek – TEPLIC papírmalom 400 éves öröksége (1613–2013) címmel jubileumi kiállítást rendezett 2013. szeptember 3. és november 16. között a Teplic papírmalom alapításának 400. évfordulója alkalmából az Országos Széchényi Könyvtárban.

Monogram nélküli koronás-pajzsos kettős kereszt griff-telamonokkal, 1676

A Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság (MAPAVIT) és az Országos Széchényi Könyvtár Rejtélyes vízjelek – TEPLIC papírmalom 400 éves öröksége (1613–2013) címmel jubileumi kiállítást rendezett 2013. szeptember 3. és november 16. között a Teplic papírmalom alapításának 400. évfordulója alkalmából az Országos Széchényi Könyvtárban.

A tárgyi és szellemi emlékekben gazdag papírtörténeti gyűjtemény a 2010-ben bemutatott Hét évszázad papírtitkai című kiállítás folytatásának tekinthető, ám most az egykori Felső-Magyarország (és egyben Európa) 272 éven át is egyedüliként eredményesen működő, a magyar papír- és vízjeltörténeti kutatásokban is jelentős szerepet betöltő papírmalom-öröksége került középpontba.

A Teplic papírmalmot 1613-ban alapította Spillenberg Sámuel lőcsei orvos a Szepes vármegyéhez tartozó Szepestapolca (Spišská Teplica) nevű településen. A Tapolca patak télen is csörgedező tiszta vize tette alkalmassá a helyet az ipartelepítő tevékenységére. Működését az 1615. október 2-án kelt királyi szabadalom hagyta jóvá.

A gazdaságilag virágzó Teplic jó minőségű papírt állított elő, termékeit szívesen vásárolták Bártfán, Kassán és Debrecenben is. Azonosító jele előbb      
Lőcse városa, később a Spillenberg család címeréből alakult ki. Idővel több neves kiadvány alapanyagául szolgált, például a híres „Lőcsei kalendáriumot” is ennek papírjára nyomtatták.

1697-től a papírmalom a Spillenberg-család tulajdonából Lőcse város tulajdonába került át. 1885-ig eredményesen működött, ám ekkor egy pusztító tűzvész következtében megsemmisült.  
A teplici malom ipartörténeti emlékeit bemutató kiállítást dr. Diószegi György Antal genealógus, a papírmalom alapítójának leszármazottja nyitotta meg. Köszöntőt Pelbárt Jenő, a kiállítás kurátora és dr. Szemerei Péter, az OSZK főigazgatója mondott.
A könyvtár Ereklyetér kiállítótermében kiállított tárgyak a magyarországi papírmalmok XVII – XIX. századi működésének jellegzetes világát idézték. A szellemi emlékek közül a papírt azonosító vízjelábrák, illetve teplici vízjeles papírokra készült régi nyomtatványok vonták magukra a figyelmet. Ezek között volt látható például Szentiványi Lajosné „szomorú levelének” vízjele 1814-ből, egy liliom csúcsú koronás-pajzsos postakürt alakjában, mely MM monogrammal van díszítve; Bethlen Farkasnak Historiarum Pannonico-Dacicarum libri decem („A magyar és erdélyi történelem tíz könyve”) című műve; Geleji Katona István Valtsag-titka; a XVII. századi középbolgár nyelven írt liturgikus könyv, az Octoechos; a Thaly Kálmán-gyűjtemény kuruc kori ritkaságai közül a híres Mercurius Veridicus („Igazmondó Merkúr”) című hadiújság Ebeczky Sámuel-féle kézirata; II. Rákóczi Ferenc nyomtatott pátense és 1706-ban kelt oklevele Lymprecht János számára, Thököly Imre titkos írásos levele, valamint Teplic feliratú vízjelek sokasága.

Teplici vízjeles papírra készült, régi, ritka nyomtatványok

 

Titkos írásos Thököly-levél, 1680. (részlet)

 

Rákóczi Ferenc nyomtatott pátense, 1707. április 27. Koronás-pajzsos Lubomirski címer, 1707.

Az üvegtárolókban a papírmalom történetéhez fűződő jelenkori kiadványok is megtalálhatóak voltak, melyek nagy részét Pelbárt Jenő könyvei tették ki. Plakát formájában a kiállító terem falán csüngött a teplici vízjeleken megjelenő címerek és jelképek összessége is.
A tárgyi emlékek közül kiemelkedő szerepet kapott a XVIII–XIX. századi jellegzetes magyar papírmalom működő makettje, mely Pelbárt Jenő tervei alapján készült. Kivitelezésében dr. Buncsák Katalin Julianna, M. Sarlós Erzsébet, Pelbárt Jenő, Sarlós György, Varga Lajos és Zsemle Kristóf Márk működött közre.
Egy speciális, XVII. századi papíripari eszköz, egy fából készült keverőlapát is magára vonta a figyelmet. Ez a régi papírmalmokban azt a célt szolgálta, hogy a merítőműhelyben a kádban lévő papírpépet keverjék fel vele. Mindezek mellett pedig látható volt egy 500 kötőszállal rögzített, díszes speciális rézötvözetből készült, rekonstruált kürtölő lovaspostás teplici vízjel, merítőszitára hajlítva. Ezt Pelbárt Jenő rajza alapján M. Sarlós Erzsébet készítette.
A magyar papírhasználat 700. évfordulója tiszteletére kibocsátott jubileumi záróbélyeg- és emlékérem-sorozat, illetve a Teplic alapítója portréjának másolata pedig mintegy kiegészítette ezt a gazdagságában, jelentőségében és látványosságában nem mindennapi papír-, vízjel- és ipartörténeti kiállítást.

Írta és a felvételeket készítette: Ondrejčák Eszter

XVIII – XIX. századi jellegzetes magyar papírmalom makettje Pelbárt Jenő tervei alapján, 2013.