Egy kárpáti thriller a sok közül

Szlovák Nemzeti Színház: Kárpáti thriller

Nová dráma fesztivál, Pozsony, 2014. május 12.

A 90-es években, a mečiarizmus idején Zuna (Zuzana Fialová), az egykori oknyomozó újságírónő egy reklámügynökséget vezet, ám a politikai háttérrel rendelkező óriáscégek komoly konkurenciát jelentenek számára, így néha a fizetésekre is alig marad pénze. Egy napon terhelő bizonyítékkal teli borítékot kap egy Harlekin álnevet viselő férfitól, aki azt állítja, hogy az S multinacionális vállalat folyamatosan korrumpálja a politikusokat, a versenytárgyalások résztvevőit, a médiát, sőt a politikai pártokat is, így Szlovákiában az utóbbi években kizárólag ők nyerték meg az orvosi műszerekre kiírt pályázatokat, miközben a szomszédos Csehországban például ugyanazokat a műszereket jóval alacsonyabb áron értékesítik.

Zuna szeretné a nyilvánosság elé tárni az ügyet, ám ekkor szembetalálja magát egy tökéletesen szervezett védelmi rendszerrel, így nem sikerül megjelentetnie az anyagot sem a „független” televízióban, sem abban a napilapban, amely az igazság fő védelmezőjeként hirdeti magát. Sőt ellene kell szegülnie a személyét és a magánszféráját ért támadásoknak, többek között mikor rejtett kamerával felveszik leszbikus szerelmi légyottját élettársával, Naďával (Petra Vajdová), majd levetítik azt a televízióban. Elsőre mindez már-már banális történetnek tűnik, egynek a szinte mindennapossá váló korrupciós ügyek sokaságából.

Eugen Gindl szlovák újságíró eredetileg egy tévéfilm forgatókönyvét küldte el a Szlovák Nemzeti Színház drámapályázatára. Saját történetét dolgozta fel egy 1998-as korrupciós ügy kapcsán, amellyel újságírói pályafutása során találkozott. A Szlovák Nemzeti Színház pedig gondolt egy merészet, és felkérte Gindlt, hogy az események után több mint egy évtizeddel dolgozza át színpadra a szöveget. Így lett a kordokumentumok feldolgozásából teljes értékű drámai mű. Így kerültek a drámai szövegbe a reális szereplőkön kívül az allegorikus szereplők is: Una (Marta Maťová), a hosszúlábú, csábító, vérszívó mazsorett, Deus ex machina (Daniel Fischer), aki nem nagyszabású gépezettel, még csak nem is daruval érkezik, hanem egy lyukas kerekű rollerrel gurul be a színpadra, hogy megoldja a kilátástalanná vált helyzetet, Harlekin (Daniel Fischer), a fehér angyal, Zeusz fő földi közvetítője, és persze Bubo (Milan Ondrík), az ördög, a fekete angyal.

Az előadás kiváló bizonyítéka annak, hogy az allegorikus moralitás az egyik legjobb művészi eszköz, ha a drámaíró erős társadalmi kritikát akar megfogalmazni, de emellett szeretné általános érvényre emelni a mondanivalóját, s nem csak egy konkrét, holnapra már aktualitását vesztett eseménysort felvázolni okulásként. Az allegorikus moralitás középkori színházi műfaj, amely egy adott morális tételt bizonyít, illusztrál allegorikus szereplőkkel. Ami a tételeket és az allegorikus szereplőket illeti, a Kárpáti thriller tobzódik a tételekben – amelyek közül minden másodikat kőbe lehetne vésni – és a bizarr szereplőkben is. Mindeközben folyik a harc a lelkekért a megszemélyesített jó és rossz között. Itt mindenkinek meg kell vívnia a saját lelki üdvéért, de mindenkinek megadatik a választás lehetősége.

Az előadás még egy bizonyítékkal szolgál: a brechti elidegenítés technikája, a témától való kellő távolságtartás, vagy ha úgy tetszik a karnevalizáció, a profanizálás a rendező – jelen esetben Roman Polák – legjobb eszköze ahhoz, hogy allegorikus moralitásból jó politikai színházat csináljon. Meg persze a humor, az allegorikus szereplők helyenként naiv és gyerekes viccei, játszadozásai, vagy a Shakespeare Hamletje által inspirált sírásó (Leopold Haverl) egyszerű népi bölcsességei, morbid akasztófahumora. Az Andrej Ďurík tervezte letisztult színpadkép markáns eleme, hogy nemcsak a színpadot használja, hanem a színpad alatt elhelyezkedő területet is, amely temetőként és a sírásó felségterületeként funkcionál. A színpadot alátámasztó fémes tartórudak között egy hulla alsóteste sejlik fel, kicsit odébb egy leszakított kar, ezeken kívül ásó, kartondobozok, homok alkotják a maffiatemető tartozékait. A színpad szintjén, a jobb oldalon egy nagyméretű ajtó látható, rugalmas fehér anyaggal a közepén, amely újabb és újabb helyszíneket jelöl, zuhanykabintól a bejárati ajtón át a hálószobaajtóig. A bal oldalon egy nagyméretű szürke fémajtó helyezkedik el, amely leginkább egy hatalmas páncélszekrény bejáratára emlékeztet, fokozva a színpadi kopárságot és bezártságérzetet.

A Kárpáti thriller egy dokumentumdráma az események valósághű ábrázolásának szándékával. Az objektív, tényszerű valóságábrázolás még nem művészet, hanem újságírás, vagy egy nyomozás, kutatás anyaga. Sajnálatos, hogy ezt a dokumentumdráma műfaja kapcsán maguk a műfaj művelői sem mindig veszik figyelembe. Márpedig művészi látásmód nélkül a valóság ábrázolása puszta tényfeltárás művészi kvalitások nélkül. Szerencsére a Kárpáti thriller nem ilyen. A moralitás és a brechti elidegenítés mellett a stilizált színészi játék, a jelmezek, maszkok használata, valamint a mozgásszínházi előadásokat idéző elemek, amelyek Stanislava Vlčeková koreográfus munkáját dicsérik, mind a téma művészi feldolgozásának eredményei. A pergő színpadképek, a gyors helyszínváltoztatások, a drámai eseménysor egy valóban izgalmas előadást biztosítanak.

Garajszki Margit

(Ctibor Bachratý felvétele)