Polgár Anikó: Mérgelődés; Karfiolház; Csigagyerek (versek)

Mérgelődés

Anya mindig totyogós
gyerekek közé akar vinni,

akik elrontják a játékomat:
nem értik, mért rakom
egymás mellé a felfújható
szamarat, a szarvast, a lovat;
mire megfordulok, már szét is hordják
a szimmetrikusan elrendezett kúpokat,
s ha fellépőt teszek a csúszda elé,
mire lecsúsztam, már oda is kúszott
s rácsücsült valaki.
Az értetlenség láttán elönt a düh.
Toporzékolva bömbölök:
mért járnak ide ezek a mindennek nekifutó,
felhúzhatós babák?
Mozgó játéknak elég a vonat, a kisautó,
azokon legalább tudom, hol a kapcsoló,
meg néha ki is fogy belőlük az elem,
s olyankor többet nem futnak nekem,
mint ezek az össze-vissza totyogók,
akiket még szimmetrikusan
elrendezni sem tudok,
hiába akarnék anya kedvében járni,
s úgy tenni, mintha játszanék velük.

Karfiolház

Az üzletben, mikor vásárolunk,
nekilendítem a kocsit, és tolom, tolom.
Legjobb a nagy, tágas üzletekben
nekilendíteni a kocsit,
legjobb, ha nekilendül, nekiütközik,
nagyot csattan, és mindenki
odanéz. Legjobb, ha mindenki
odanéz, és mindenki nekem örül.

Legjobb, ha lendítem is, és én is
benne ülök, és anya is velem játszik,és gyorsan tol és tol és gyorsan siet.
Ha megáll a mérlegek mellett,
én hosszan nézegetem a karfiolt,
hátha kijön belőle a csiga,
mint a mesében. Ha kijön belőle
a csiga, biztos beszélget is majd velem,
a csigák mindig mondanak valamit,
a csigák sose futnak el olyan hirtelen.
– Még csak az hiányozna,
hogy kijöjjön a csiga! –
mondja az elárusító néni,
mert ő is beszélgetni akarna vele,
mert ő is tudja, nekem mennyire
hiányozna egy kis csiga,
aki kijön a karfiolházból,
és szarvacskáival integet nekem.

Csigagyerek

A hangyának van lába, a csigának nincs:
hiába várja az anyukája,
hogy négykézlábra álljon,
csak csúszkálni tud, mint én a parketten.
De azért ügyesen emelgeti a fejét,
mint a hasukra fektetett kisbabák.
Eső után, mikor meghíznak a csigák,
nem férnek be a házukba, kibújnak belőle,
és csak csúsznak, csúsznak a sárban.
Én is csigagyerek vagyok, szeretek a sárban.
Sokat ittam a tejecskémből,
nem fértem el a házban.
Kijöttem és keresgéltem az anyukámat,
azt a nagy kövér csigát:
a templom mellett mászik ügyetlenül,
és mindjárt rátapos egy anyukáját kereső,
ugrándozó gyerek