Orcsik Roland: Irodalom és átverés 2. / hajnal három hány

a szél elől a hajó oldalához

amikor belépsz majd a

tudom, majd most is elém jössz

reggelente futni jársz, késő őszig

arra is emlékszel még

előbb a mozgást kellett

ha egyáltalán nem mondanál

a férfiak végül elmozdul

bár augusztus végén most is

 

elérhetetlen voltál, mintha

felidézhetnéd, hogy az uszodában

mi kapcsolja össze az egykori

decemberben még enyhe volt

eltanultad a szavaimat, és azt

ha lehajolsz, nincs más. a leg

a visszatérő kérdésekben

lényegében ismerted ezt az

támaszd fel, mondom, a véletlenül

 

negyvenhét napot vártál erre

első este nyomban rádnyit

akkor hát mostantól majd

semmiből sem állna az éjsza

nem vagy vezeklő, hiába

kikíséred egészen a busz

elégtétel – mondhatnád biztosan

kíméletes vagyok hozzátok. ne

a megrekedt építkezés most