Z. Németh István: Koncert; Szenzáció; Vár a hóvár, hahó; Válogatós; Elefánt a mérlegen (versek)
Koncert
Zakóssy Zoli zengerén játszik,
L. Csóka Csabi meg csörömpön,
Bónuszi Bandi üti a ritmust
hatalmas taliga bőröndön.
Triola Viola búfuvolázik,
Bizonyos Róza meg trillát ültet,
csúszik a ritmus, a dallam fázik,
a dalból a hangok is elmenekülnek.
Hívtak engem is maguk közé
a Cintenyér popsztárzenekarba,
de a trimbotám megrepedt.
(Ha fújom, furcsán zizeg az alja.)
Néző vagyok csak, tenyéren játszom
a friss, piros, ropogós tapsot,
jobb is talán így, mert a show végén
a „Vissza ne gyertek többé!” harsog.
Káposzta repül és karalábé,
céklarépák is szárnyrakapnak,
van elég zöldség, hogy finom levest
főzhessek ma a nagy csapatnak.
Szenzáció
Dobpergést és cintányért,
itt nagy mutatvány készül!
Ami negyed vagy csak fél,
biztosan kiegészül!
A hitványból remek lesz,
hamburgerből sült kacsa,
aki gyalog érkezett,
hintón távozik haza!
Aki szegény, zsebében
aranytallér csörög majd,
nagyothalló meghallja,
mit dalol a siketfajd!
Ami régi vagy szürke,
fényes lesz ismét és új,
megfáradtnak lekerül
a válláról minden súly.
Ha kell, újranő a haj,
göndör vagy épp hullámos,
eszetlenből zseni lesz,
bambából meg furmányos.
Ha nem voltál soha még
lottónyertes vagy király,
akkor te a színpadtól
okvetlenül jobbra állj.
Ha nem láttál még soha
csodát és varázslatot,
a színpadtól balra állj,
és mondd a jelmondatot:
„Drága bár a belépő,
kicsi és nagy itt tolong,
aki ma otthon maradt,
minden bizonnyal bolond!”
Dobpergést és cintányért,
nagy mutatvány várható,
ha majd megjön Fa János,
általános varázsló.
Most szólt, kicsit késni fog,
elromlott az autója,
időbe telik, kérem,
míg idáig eltolja.
Vár a hóvár, hahó!
Egy remek ötletem támadt,
építhetnénk hóból várat!
Magasat és vastag falút,
meglepnénk az egész falut!
Jancsi, végy ez egyszer kesztyűt,
míg a tervünket szerkesztjük.
Elek, te itt építs falat,
Legyél készen mihamarabb!
Bandi, legyen ezer kezed,
rakd a tetőszerkezetet!
Kérd meg helyettem Jó Bélát,
gyártson le még száz hótéglát.
Nemsokára kész a várunk,
dideregve álldogálunk.
Arcunk kicsipkézi a dér,
ha nincs fűtés, a vár mit ér?
Hogy megfagyjunk, mégse hagyom,
inkább kifogunk a fagyon!
Meg is kérjük Remek Bencét,
építsen nekünk kemencét!
Begyújtunk, és pár perc alatt
a borzongás messze szalad.
Így lesz számunkra lakható,
vár a jó kis hóvár, hahó!
Lázár csóválja a fejét,
látjuk, csak nem leli helyét.
„Jó az ötleted, belátom,
át is gondoltad, barátom?”
Válogatós
A tél a tavasz váróterme,
nyarunk: erős tavasz. Nemde?
Az ősz bizony ellentavasz,
csak tavasz van, őrá szavazz!
Tavasz a nyár váróterme,
őszünk: hűvösebb nyár. Nemde?
A tél csupán ellennyár ma,
csak nyár van, övé a pálma.
A nyár az ősznek váróterme,
telünk csak hideg ősz. Nemde?
A tavasz mindig ellenősz,
csakis ősz van, s te belenősz.
Az ősz a télnek váróterme,
tavaszunk: télutó. Nemde?
A nyár neked az ellentél,
csak tél van, s te belementél.
Elefánt a mérlegen
Voltam szépségversenyen,
rámaggattak érmeket,
az hiányzik még nekem,
súlyommal békén legyek.
Ám akárhogy is nézem,
vagyok két és fél tonna,
egy kerek szám, úgy vélem,
ez esetben jobb volna.
Kettő legyek vagy három?
Gond ez nekem, nem titok.
Mert míg fogyókúrázom,
magammal jól megbírok.
Ám ha egyszer véget ér
a szigorú diéta,
jó étvágyam visszatér,
rúgja meg a hiéna.