Hevesi Judit: Irodalom és hazugság II. / Perspektíva

Bali Sándor fotója

A laptopból látom

tükröződni a tengert

a régi, vakolatlan ház erkélyén korlát,

rajta kávéscsésze, benne kiskanál,

mellette hamutartó, pedig senki nem gyújt rá.

Megemelem a lábam, a fejem jobbra fordítva,

a csészéből hirtelen kinő

negyvennégy piros lufi,

spicc, alatta rozsdás hajóemelő,

hogy a felszín a lényeg, azt a hátam mögül hallom az anyagról

és kicsit tényleg lehetnék megengedőbb azokkal,

akik nem értékelik a verseimet vagy sosem szerettek viszont.

Itt kellene megbocsátanom az árulásod is – sürgető

nézőpontváltás: balról leeresztett gumimatrac, hervadó leander

egy félbolond angolul üvölti a parton, amire éppen gondolok.

Ha hazudnál nekem végre valami szépet,

én megígérném, hogy nem azonnal értelek félre.

Hevesi Judit költő, fordító 1990-ben született Hódmezővásárhelyen. Budapesten él, a Corvina Kiadó munkatársa. Első kötete Hálátlanok búcsúja címmel jelent meg a Magvető kiadónál.