Korpa Tamás versei

Zadielska Planina

a bronzkor óta itt vár. pálcavékony törzsén egy kifáradt és
deformált
lomb. a szélcsatorna kellős közepén.
mindig ez a válasz: megismer.
lomb, alatta sátor, benne sólámpa, illóolajok, egy csésze gőzölgő földi eper.
tőle származik a környék. ő a homályos eredet.
fáziskésésben él, mióta a vihar lehasított belőle egy szeletet.
platinaszőke melír volt a villám a tájon.
ágai: az elfogultság, a fogadkozás, az elhajlás, az adakozás nemzedékei.
mindig ez a kérdés: megismersz?
a fáziskésésnél nem ismerek szívszorítóbb csapdát,
mikor a szél masszírozni kezdi a fáradt lombot,
és a virágzás tízezer falánk szirma még csak tántorog.

Zadielska Planina

a többi odafönt levélzaj, szolárium, belső emigráció.
és tisztogatás, ami fokozás, ami viszonzás, ami fokozás.
megrugdoshatod, kivághatod, kikívánhatod, eutanáziát ennek a fának!, kívánhatod.
mindig ez a válasz: megismer.

48°37’32.5”N 20°50’45.9”E

több mint ezer robot táncolt egyszerre a kelet-kínai Santung tartományban
valamelyik szombat délután –
és néha a fák megreccsennek,
mint a fából készült tárgyak.

4 hegycsúcs

útban a jégbarlanghoz átlapoztad az e-mailjeidet. volt wifi abban az erdőben.
és olyan klíma működött benne, mint a Régi Mesterek Galériájában,
Bécsben.

a fűrészpor, ami a tudás fájából megmaradt, bezsákolva áll egy életnagyságú pince
fanyar folyosóján.

a sziklaerkély kőbaldachinján időző közérthető repkény.
redőny, a rózsaablakon.

a hófehér borítékból félbehajtott papírlapot húztál elő, kiterítetted a csillogó asztalon:
EKG-görbék feszült hullámzása. akár Zadielska Dolina alkonyi masszívumai.

Interjú a lombhullásról, egy novemberi tölggyel

olyan érzés volt, mint aki ott van, de még sincs ott, mint aki nagyon lassan
távolodik, mégis
képtelen vagyok megérteni, amikor búcsút int