Fellinger Károly: Rajszögárnyék; Mess ziről; Fejvadász (versek)

Rajszögárnyék

Nem messze a helytől,
ahova apámat temették,
az egyik sír mögött,
két másfél méteres fenyőfa
kémleli az eget,
mint két kerub a semmittevésben.
Karácsonykor feldíszítették őket,
színes szalagokkal, harangokkal,
most húsvétkor pedig
tojásdíszeket aggattak rájuk,
alája pedig külföldről behozott
friss sárgarépát raktak,
mert úgy hírlik, rossz
a temető kerítése
s ünnepnapokon még a nyúl
is megfordul errefelé.

Messziről

Aki magányosnak érzi magát,
ha egyedül van,
az a magányosságot
már átélte egy párkapcsolatban,
egy nyüzsgő társaságban,
anyja hasában,
ahol turistaként eltévedhetett
a véletlenek csillagai közt,
melyeket a
földre hoztak helyette.

Fejvadász

Székeket kerítenek valahonnan,
valamennyit a kerítéshez rakják,
az angyalok a feltámadás után,
mindig a támlával a drótnak, mindkét
oldalról, egyébként nem volna hiány,
de így még kalapot emelhetsz a vak
zenésznek, ahelyett, hogy egy eurót
is dobnál a tetves fejfedőjébe.