Etela Farkašová versei (Mellár Dávid és Mészáros Veronika fordításai)

Sven Beyersdorff felvétele

 

 

 

hol maradt a rózsa

(kde ostala ruža)

 

az űr az űr az űr az űr,

mondogatod néha reggelente

(úgy tűnik, egyre gyakrabban)

miközben annyira szeretnéd,

ha helyette lenne: az öröm az öröm az öröm, öröm,

kék ég a kék ég a kék…

vagy legalább: kert a kert a kert…

hol veszett el mindez

(talán csak a tekinteted elől van rejtve)

hol maradt a rózsa, kérded megtörten

red for the first time in English poetry…

ahogy azt egykor megírta az amerikai nő Párizsban

az az első (igazi?) vörös,

amiben nem kételkedsz,

megérintheted, belélegezheted az illatát

az egyik legismertebb versben…

hol maradt mindez

ismételgeted néha borús reggeleken

dolgok, melyekben még hinni lehetett,

hol maradt az,

aki még hinni tudott

 

 

 

a szerelemről

(o láske)

 

 sosem írtam szerelmes verseket,

és az elbeszéléseimben se gyakran

fordult elő a szerelem szó,

de most mégis valamit róla, valami egészen költőietlent…

ülünk a kerti teraszon,

a leghétköznapibb dolgokról beszélgetünk,

a mondat közepén kérsz még egy kis cukrot a kávédba,

és én kiskanállal a kezemben futólag arra gondolok,

hogy néha már nem is tudom,

hol kezdődsz te, és hol végződöm én…

 

 

 

úttalan/út

(cesta/necesta)

 

de hogy út lehet a zsákutca is, már meg sem lep téged,

utca, ahova egy kissé elvétett lépés vezetett minket,

habozó, bizonytalan keresgélés…vagy csak egy kerülő,

amivel meg akartuk hosszabbítani a vándorlás idejét (már tudod: mind közül a legszebbet)

egyre gyakrabban gondolsz rá, hogy az úthoz tartozik a pillanat is, amikor a láb megpihen a kövön,

telik a maga mozdulatlanságával, mert a megállásnak is meg van a saját súlya és értelme…

vagy hozzátartozik a járda szélén elcsavargott szó is, amit egyszer csak felfedezel,

és elmerengve rajta készen állsz rá, hogy befogadd…

bizonytalan távolság a kezdet és a vég között,

kifürkészhetetlen útvonalak: úttalan/út, szótlan/szó…

 

 

 

belső utak folyamatábrái

(nákresy vnútorných ciest)

 

a gyarapodó évekkel

egyre nagyobb figyelem összpontosul

a belső utak ábráira, szinte már csak azokra,

tiszták és törékenyek,

akár a kínai kalligrammák…

…a hajszálérhálózat összefonódása

finoman a papírba szőve

(számtalan változat

egyetlen alapmotívumra…)

majd egy múltból kiszorított

variáció dallama indul:

a jövőbeli belső utazások

előképe.

 

 

 

a húr magánya

(osamelosť struny)

 

ahogy belé nősz az egyedüllétbe, ami nem kíván semmilyen tanút

(a külső tekintetek csak terhére lennének),

az érzések lenyomatai elveszítik minden értelmüket

eltorzítva, például az idegenkezűséggel: valótlan…

a húr magánya lehet ugyanolyan nagy

mint a vonóé, amely az érintés után elhagyja:

a vágy szenvedélyes mozdulata a szabadulásra?

…de benne a hang még egy pillanatig remeg

egy képzeletbeli spirálban simul újra hangtalanra.

 

 

 

Megjelent az Irodalmi Szemle 2018/7-8-as számában.

 

 

 

 

Farkašová, Etela (1943, Lőcse)

Író, költő.