Gábori Kovács József: A tudományágak korszakban feltételezett rangsora Arany János akadémiai titoknoksága idején II.

(tanulmány)

Az egyes osztályok és a hozzájuk kötődő bizottságok által indított folyóiratok, illetve sorozatok

Időszaki kiadványok

Mint az Akadémiai Kiadványok Jegyzéke című munka megállapítja, az akadémiai folyóirat és könyvkiadás területén „az első évek lendületét megtörte a szabadságharc bukása, s utána évekig nagyon gyér kiadói tevékenységről számolhatunk be, hiszen maga az Akadémia is félig-meddig törvényen kívüli helyzetben volt 1858-ig, amikor újra jóváhagyták Alapszabályait. A hatvanas években induló kiadói fellendülés a hetvenes és nyolcvanas években érte el tetőpontját, és egészen az első világháborúig figyelemre méltó számban jelentek meg értékes tudományos munkák az Akadémia műhelyéből.”2 A kiadói tevékenység megújulását követően 1860-tól 1866-ig az Akadémia osztályai egymással párhuzamosan három Magyar Akademiai Értesítőt adtak ki, melyek alcímei – A Nyelv és Széptudományi Osztály Közlönye; A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi Osztályok Közlönye; A Mathematikai és Természettudományi Osztály Közlönye –3 már a későbbi osztályszerkezetet előlegezték meg.4 Jól látható, hogy a humán tudományokat művelő osztályok közül az Értesítőkben az I. kapott önálló sorozatot, míg a többi ebbe a tudománycsoportba sorolható diszciplína csak közösen indíthatott egyet. A reáliákkal foglalkozó osztályok szintén csupán egy Értesítő kiadására voltak jogosultak, igaz a Mathematikai osztálynak joga volt Közlönyét soron kívül is kinyomatni.5 E jogot a Magyar Tudományos Akadémiai Almanach ugyanakkor a természettudományos kutatásokból fakadó sajátossággal, a szerző prioritási joga biztosításának szándékával indokolta, vagyis, hogy az azonos területen dolgozó külföldi és magyar kutatók közül a felfedezés elsőségének tényét az azonnali publikálással a hazai kutató számára biztosítsa.6 E jogból tehát a Mathematikai, illetve a Természettudományi Osztályok magasabb megbecsültségére nem következtethetünk. Az Akadémiai Alapszabály rendelkezéseivel összhangban azonban a Nyelv- és Széptudományi Osztály az Értesítők kiadása terén is kiemelt figyelmet élvezett.7 A három Értesítő szerkesztői ugyanakkor mind az illetékes tudományterületről kerültek ki: A Nyelv és Széptudományi Osztály Közlönyének szerkesztője Toldy Ferenc, az I. osztály rendes tagja, a Philosophiai, Törvény- és Történettudományi Osztály Közlönyéé Csengery Antal jegyző, a IV. osztály rendes tagja, míg a harmadik Értesítőé Győry Sándor, az V. osztály rendes tagja volt.8 1867-ben a három Értesítő már együtt, egy kötetben jelent meg, ám az Akadémiai Almanach erről a változtatásról csak 1868-ban tett említést, miközben a változtatás időpontjaként 1867. január 1-jét jelölte meg.9 Az Értesítő szerkesztője az egyesítés után az akadémiai jegyző lett.10 A jegyzői pozíció azonban az 1869-es új Alapszabály elfogadásával megszűnt,11 és az Értesítő szerkesztését a titoknok vette át.12

Az Értesítők mellett 1867-től kiadtak egy Értekezések című sorozatot is.13 Az Értekezések hat osztályra voltak különítve, azaz az osztályszerkezetnek megfelelő bontásban jelentek meg. Szerkesztőiket az osztályok maguk választották, 14 míg 1870 után a szerkesztői feladatokat az ekkortól kinevezett osztálytitkárok látták el.15 Szintén értekezéseket tartalmazott a Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvei,16 melynek szerkesztése a titoknok feladata volt.17

1861–1918 között jelent meg az Akadémia éppen érvényben lévő Alapszabályait, Ügyrendjét és egyéb közérdekű adatait tartalmazó Magyar Tudományos Akadémiai Almanach,18 mely jellegéből fakadóan az intézmény egészéhez kötődött, így a tudományok rangsorának vizsgálatához csak a benne publikált, és a tanulmány más pontjain vizsgált akadémiai alapdokumentumok tartalmával járulhat hozzá. Szerkesztője a titoknok,19 majd pedig a főtitkár volt.20 1863–1866 között jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia Jegyzőkönyvei című kiadvány, mely valamennyi, az adott időkörben tartott akadémiai ülés jegyzőkönyvét tartalmazta, szerkesztését pedig a jegyzőre bízták.21

Az Akadémia egészéhez köthető folyóiratok tehát nem szolgáltatnak releváns információt a tudományhierarchiai rangsor felállításához, hiszen az osztályszerkezetnek megfelelően tagolódó kiadványok esetében minden osztálynak volt lehetősége saját sorozat kiadására. Ráadásul ezeket a köteteket minden esetben az adott osztályhoz kötődő személy szerkesztette. Az összes osztály tevékenységét egy kötetben ismertető folyóiratok szerkesztői pedig az intézmény fő, hivatalukban az osztályszerkezettől független tisztségviselői – jegyző, titoknok – közül kerültek ki. Egyedül az 1860 és 1867 között nem pontosan az akkori osztályszerkezetnek megfelelően tagolt Magyar Akademiai Értesítő révén vált kimutathatóvá a Nyelv- és Széptudományi Osztály kiemelt helyzete.

Az Akadémiai Bizottságok folyóiratai közül a Magyar Történelmi Tár jelent meg elsőként, 1855-ben,22 majd ezt az Archaeológiai Közlemények követte 1859-ben,23 a Mathematikai és Természettudományi Közlemények 1861-ben,24 illetve a Statisztikai Közlemények 1861-ben,25 míg a Nyelvtudományi Közlemények 1862-ben.26 A Nyelvtudományi Bizottság által kiadott Magyar Nyelvőr 1872-ben indult.27 Ugyancsak 1872-ben kezdeményezte, 28 de 1874-ben indította meg a Statisztikai Bizottság a Statisztikai Közlemények helyett a Nemzetgazdasági Szemle című havi folyóiratot. A lap megjelenése egy év múlva abbamaradt, és csak 1877-től jelent meg tartósan.29 Érdekes, hogy az utolsóként alapított Mathematikai és Természettudományi Bizottság folyóirata időrendben harmadik bizottsági folyóiratként indult meg,30 míg a másodikként alakult Nyelvtudományi Bizottság – melynek osztálya egyébként az intézményen belül kiemelt figyelmet élvezett – lapja utolsóként. Ennek ellenére az egyetlen bizottság, mely két folyóiratot is indíthatott, a Nyelvtudományi volt, így 1872-től ez a testület, illetve az általa képviselt tudományág tűnik a leginkább támogatottnak. Osztályszinten azonban a Történettudományi, az Archaeológiai és a Statisticai Bizottságokat is működtető Történettudományi, majd Bölcsészeti, Társadalmi és Történeti Tudományok Osztályának súlya tűnik a legnagyobbnak az indított folyóiratok száma alapján.

Sorozatok

Az akadémiai intézményszervezet egységei közül csupán az Akadémia állandó tudományos bizottságai indítottak könyvsorozatokat, ám ezek számarányának áttekintése révén lehetségesnek tűnik rangsort felállítani az egyes tudományágak között. Egyértelműen a Történettudományi Bizottsághoz kötődött a Török-magyarkori Történelmi Emlékek kiadása, melynek munkálatai már 1853-ban megkezdődtek,31 az 1857-ben induló Magyar Történelmi Emlékek – Monumenta Hungariae Historica, –32 az 1861-től megjelenő Magyar Leveles Tár,33 majd 1873-tól az Archivum Rákóczianum. 34

Az Archeológiai Bizottság 1868-tól jelentette meg az Archaeológiai Értesítő,35 majd 1870-től a Magyarországi Régészeti Emlékek – Monumenta Hungariae Archaeologica – sorozatot,36 míg a Nyelvtudományi Bizottság 1874-től a Nyelvemléktárat37, valamint 1881-ben átvette a még 1877- ben indult Régi Magyar Költők Tára sorozatot.38 E testülethez kötődött később a Régi Magyar Nyelvemlékek sorozat is, mely azonban a vizsgált korszakban nem jelentetett meg kötetet.39 A Statisticai Bizottság ugyanakkor egyetlen sorozatot sem indított.

A Könyvtári Bizottság indította a Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata című sorozatot 1874-ben, mely három tudományszakba – történelem, irodalom, jog- és államtudományok – vágó eredeti és fordított műveket kívánt megjelentetni. Természettudományos műveket ugyanakkor nem tervezett publikálni, mivel ezek kiadását a Királyi Magyar Természettudományi Társulat sikeresen végezte.40 Ez magyarázza ugyanakkor azt is, hogy a Mathematikai és Természettudományi Bizottság miért nem jelentetett meg sorozatokat. A könyvsorozatok megindulásának idejéből, valamint az időközben megjelent kötetek számából így tehát csupán a humán tudományok egymás közötti hierarchiájára következtethetünk. Az Akadémia tudományos bizottságai közül a sorozatok száma alapján egyértelműen a Történettudományi emelkedik ki, melyet az Archaeologiai követ két, ezt a Nyelvtudományi egy, illetve a Statisticai nulla megindított sorozattal.

A sorozatokat és folyóiratokat együttesen vizsgálva viszont egyértelműen a bizottságok közül elsőként alapított és legnagyobb anyagi támogatottságban is részesülő Történettudományi Bizottság elsődleges fontossága mutatható ki. (A folyóiratok és sorozatok mennyiségi mutatói nyilvánvalóan összefüggnek a kapott anyagi támogatás mértékével.) A Statisticai és Természettudományi Bizottságok ugyanakkor nem indítottak sorozatokat, aminek oka azonban nem ezek elenyésző súlyában, hanem az Országos Statisztikai Hivatal és a Természettudományi Társulat sikeres működésében keresendő.

A folyóiratokba n megjelent publikációkért járó honorárium összege

Az Akadémia minden osztályának tudományterületét érintő akadémiai folyóiratok a különböző tudományágak publikációiért rendszerint ugyanannyit fizettek. Az Akadémiai Értesítőbe adott kivonatokért, hivatalos jelentésekért és egyéb írásokért például 1866-ban egyáltalán nem járt honorárium.41 Az Akadémiai Szemle írói díját 30 forintban határozta meg az 1872. június 24-i összes ülés.42 Az akadémiai írói tiszteletdíj szabályozása végett kiküldött bizottság jelentése nyomán az 1874. július 1-jei összes ülés 1875. január 1-től az Évkönyvekben megjelenő értekezések tiszteletdíját az addigi 5 aranyról – 25 Ft43 – 40 Ft-ra emelte aranyban, míg az Értekezésekben és az Értesítőben publikált dolgozatok, valamint az önálló munkák írói díját 30 osztrák értékű forintban határozta meg. Az Értekezések és önálló munkák mellé adott fordításokért és oklevelekért pedig ívenként 15 osztrák értékű forintot fizettek. A kiemelkedő tudományos jelentőségű munkák tiszteletdíját azonban a bírálók javaslata alapján az érintett osztály értekezlete megemelhette.44 Mindebből persze az is következik, hogy az egyes tudományágak hierarchiájának a honoráriumok segítségével történő meghatározásában leginkább a bizottságok kiadványai lehetnek segítségünkre. Az Akadémiai Értesítő tanúsága szerint ugyanis az intézmény állandó bizottságainak már 1867 előtt is joga volt „munkálkodó társaik fáradsága jutalmazására, a tiszteletdíjt szabadon” meghatározni, és e joggal ezt követően is élhettek.45 Pontosan nem tudható azonban, hogy a bizottságok mióta rendelkeztek e joggal. Mint azonban lentebb látható lesz, a szóban forgó testületeknek egyes esetekben az általuk megítélt honoráriumot csak hosszú küzdelem után sikerült elfogadtatniuk és kifizettetniük az Igazgatótanáccsal, aminek leginkább anyagi okai voltak. A bizottságok folyóiratainak tiszteletdíjai így leginkább azt tükrözik, hogy maguk a bizottságok mennyire tartották munkaigényesnek és a kutatót költségekkel terhelőnek a folyóirataikban megjelenő publikációkat. Ennek megítélése persze nem független az egyes tudományágak presztízsétől sem.

Az egyes publikációkért járó ívenkénti honorárium összegéről, valamint a folyóiratok szerkesztési díjáról az Akadémiai Értesítőben közölt jegyzőkönyvekből, valamint fizetési kimutatásokból, illetve az Akadémia állandó bizottságainak jegyzőkönyveiből tájékozódhatunk. Igaz, a rendelkezésre álló adatok meglehetősen hiányosak. Fizetési kimutatásokat csak 1865-ből az Archaeologiai Közleményekkel, a Mathematikai és Természettudományi Értesítővel, továbbá a Nyelvtudományi Értesítővel, illetve a Nyelvtudományi Közleményekkel kapcsolatban ismerünk. A Mathematikai és Természettudományi Értesítő 1865. március 1-jén ívenként 21 forintot fizetett a szerzőknek, és 3 forintot a szerkesztőnek,46 míg a Nyelvtudományi, valamint az Archaeologiai Közlemények ugyanez év nyarán még csak 20 forintot,47 és szerkesztői díjat is csak a nyelvészeti folyóirat esetében tüntet fel a vonatkozó Pénztári Értesítés, mégpedig 3 forintot. A Nyelvtudományi Értesítő ugyanakkor szintén 21 forintot fizetett a szerzőknek ívenként 1865 decemberében, igaz a forrás ekkor a szerkesztőnek járó összegről nem tett említést.48

Az Akadémiai Értesítő és a bizottságok jegyzőkönyvei jóval több adatot tartalmaznak az írói honoráriumokkal kapcsolatban, ugyanakkor e jegyzőkönyvek sem teszik minden esetben egyértelművé, hogy pontosan mit is fedeznek a folyóiratok és sorozatok fenntartására igényelt, illetve kifizetett összegek, valamint, hogy a fizetendő tiszteletdíj összege hány ív megírásáért járt. A továbbiakban ezért csupán a pontosan megadott, vagy az egyértelműen kikövetkeztethető összegekről szóló információkat közlöm. Az Archaeologiai Közlemények még 1867-ben is csupán 20 forintot fizetett egy ívnyi tanulmányért. A folyóiratot kiadó Archaeologiai Bizottság 1867. február 12-én, majd az elutasítást tudató titoknoki levél átvétele után, 1867. december 3-án határozatot hozott arról, hogy az írói honoráriumot 20 forintról 32 forintra emeljék.49 Ugyanezen év február 12-én emellett a Közlemények szerkesztéséért 300 forintot fizettek, és az előadó jelezte, hogy az ívenkénti 32 forint tiszteletdíj mellett csupán 16 ívnyi Közleményeket adhatnak ki a Műemlékek mellett.50 Eötvös József akadémiai elnök azonban a bizottság határozatát addig nem engedte foganatba venni, míg az Akadémia költségvetését jóváhagyni hivatott Igazgatótanács a tiszteletdíj fölemelését nem engedélyezte.51 A bizottság legközelebb az 1868. február 4-i rendes ülésen kérte az Igazgatótanácstól a honorárium emelésének engedélyezését,52 amire nem tudni pontosan, mikor került sor. Az 1870. július 5-i ülés jegyzőkönyve szerint azonban a bizottság a Közlemények 16 ívéért 512 forint honoráriumot, azaz ívenként 32 forintot fizetett ki.53 Ugyanekkor a Közlemények szerkesztéséért 200, a szerkesztősegédnek pedig 120 forintot fizettek.54 Az előadó tehát ívenként 12,5, míg a segéd 7,5 forint honoráriumot kapott.

A Magyarországi Régészeti Emlékek írói díjául az Archaeologiai Bizottság 1868. június 23-i rendes ülése 41 forintot fogadott el,55 és a továbbiakban az itt megjelent munkákat ennek megfelelően is díjazták.56 1872-ben pedig az Emlékek javításáért 3 forintot fizettek,57 míg az Archaeologiai Értesítőben közölt tanulmányok ívéért 1870-ben és 1872-ben egyaránt 32 forintot.58

A Nyelvtudományi Bizottság az 1871-es költségvetés tervezésekor úgy határozott, „hogy a’ 30 ívnyi Közleményekre, az eddigi 1200 forintnál többet kérjen, még pedig annyit, hogy a’ 600 forintnyi nyomtatási költségen felül tiszteletdíjakra 20 for.[int] helyett 30-at lehessen adni egy egy ivért, minthogy tudva lévő dolog, hogy 1 ívet nyelvtudományi nyomozással írni meg néha nagyon is sok időbe kerül. Egyébiránt fentartja magának a’ bízottság, hogy az egyes munkák tiszteletdíját maga határozza meg, s 30 forintnál kevesebbel is dijazhassa.”59 Az idézett szövegrészből kiderül, hogy 1871 előtt a nyelvtudományi értekezésekért ívenként 20 forintot fizettek, ami elmarad az ekkoriban a többi folyóiratban hasonló jellegű írásokért adott honoráriumtól. (Ugyanezért az ívenkénti díjért vállalta Budenz József egy finn–magyar szótár elkészítését, amire a Nyelvtudományi Bizottság kérte fel 1869-ben.)60 Nem lehet tudni, hogy az Igazgató Tanács mikor járult hozzá a bizottság által 1871-ben szakmai indokok alapján kérvényezett honorárium növeléséhez. A bizottság azonban 1871 márciusában Munkácsi Bernát vogul szótáráért és nyelvtanáért 30 ívnyi terjedelemben 900 forint tiszteletdíjat kívánt kifizetni, ami ívenkénti átlagban a fentebb óhajtott 30 forintnak felel meg.61 A bizottság mindezzel egybehangzóan 1872 decemberében kifejtette, hogy az Egybehasonlító Ugor szótárból addigra elkészült 8 ívért kevésnek tartja az egységenkénti 20 forint honoráriumot.62 A fizetendő összeg növelésére azonban nem tettek lépéseket.

A Nyelvtudományi Közlemények írói tiszteletdíjára vonatkozóan még 1877-ből ismert adat, mikor is a Bizottság az Igazgatótanácstól ívenként 30 forintot igényelt honoráriumra.63 Ugyanekkor pedig a gróf Kuun Géza által sajtó alá rendezett „Petrarca-féle kún szótárra” 1878-ra 10 ívre 400 forintot, azaz ívenként 40-et kértek írói tiszteletdíjra. 64 A szokatlanul magas honoráriumot azonban „a tetemes fáradságra és költségre” való tekintettel helyezték kilátásba, így tehát általában véve nem kívánták emelni az értekezésekért járó díjazást. A Nyelvtudományi Közlemények szerkesztéséért járó summáról igencsak hiányosak az adatok. 1872 januárjában a bizottság a folyóirat szerkesztéséért legalább évi 200 forintért folyamodott az Igazgatótanácshoz, 65 ami a Közlemények szokásos 30 ívnyi terjedelmével számolva 6 forint 40 krajcárnak felel meg. 1873-ban és 1877-ben azonban már csak 3 forintot igényeltek egy ív szerkesztéséért.66

Az 1872. január 22-i osztályülésen alapított Magyar Nyelvőr67 évi kb. 80 ívének szerkesztéséért a szerkesztő 1000 forintot, míg a két szerkesztőtárs fejenként 500-500 forintot kapott. Az ívenként fizetendő tiszteletdíj meghatározását az osztályülés ugyanakkor a szerkesztő hatáskörébe utalta.68 A tényleges írói díjra vonatkozó adat azonban nem ismert. A szerkesztő ugyanakkor ívenként 12 forint 30 krajcárt, míg a segédek 6 forint 15 krajcárt kaptak.

A Mathematikai és Természettudományi Bizottság által kifizetett honoráriumokról az 1870-es évekből egyetlen adat áll a rendelkezésünkre. 1876 áprilisában a bizottság közelebbről meg nem határozott kiadványok tiszteletdíjára 30 ív után 900, azaz ívenként 30 forintot fizetett.69

A Történettudományi Bizottság 1865-ben a Történelmi Tár évi 30 ívéért 450 forint tiszteletdíjat tervezett fizetni, ami 15 forintos ívenkénti összegnek felel meg. A Monumenták 100 ívéért pedig 2000 forintot, ami 20 forint ívenkénti honoráriumot jelent.70 1872 márciusában a Monumenta Diplomatoria XVIII. kötetének, valamint a Pázmány Péter Levelestára I. kötetének 25-25 ívéért egyaránt 375 forint írói díj járt, ami megegyezik a korábban is kifizetett 15 forint ívenkénti honoráriummal, ám az Archivum Rákóczianum az évben megjelenő 40 ívéért kevesebbet, ívenként 12 – összesen 480 – forintot fizetett a bizottság.71 A Diplomáciai Emlékek 50 ívéért egyenként szintén 15 – összesen 750 – forintot könyvelt el a bizottság 1874 februárjában.72 Mindehhez hozzátartozik, hogy az eddig felsorolt folyóirat és a sorozatok is forrásokat közöltek, és a bizottság az ebben megjelent honoráriumot is ennek megfelelően szabta meg 12, illetve 15 forintban. A tanulmányokért és monográfiákért járó tiszteletdíj azonban ennél lényegesen magasabb volt. 1876 januárjában például Szabó Károlynak a Hunyadiak kora VII kötetének kéziratáért ívenként 30 forintot ígértek.73 A napra pontosan egy évvel később tartott bizottsági ülésen pedig a megindítandó Anjoukori Okmánytár tárgyában kiküldött bizottság jelentésében kifejezetten élesen különítette el egymástól a kötet különböző műfajú részeiért járó honoráriumot: „Az egész terjedelemben kőzölt oklevelek után a tiszteletdíj ívenként 15 ftban, a regestakért és a kőtet végén adandó név- s tárgymutatókért 20 ftban, az előszóért 30 ftban állapíttatik meg. Ezen felűl a szerkesztő ívenként 5 ft tiszteletdíjt nyer.”74 A forráskiadás és a szakszöveg honorálása közötti különbség magyarázhatja, hogy 1876 decemberében a bizottság a Magyar Országgyűlési Emlékek IV., valamint az Erdélyi Országgyűlési Emlékek III. kötetének tiszteletdíjait miért „30 és 15 ft”-ban határozta meg. A források kiadásáért vélhetően ez esetben is ívenként 15, míg a bevezető tanulmányért ugyanilyen terjedelem alapján 30 forint járt. Ugyanekkor más forráskötetek kiadását továbbra is 12, illetve 15 forinttal díjazta a bizottság, míg a Történelmi Tár szintén 15 forint ívenkénti honoráriumot fizetett.75

A Statisticai Bizottság kiadványaira vonatkozó egyetlen adat, hogy a Nemzetgazdasági Szemle szerkesztői díját 1874-ben 60 ív után 1200 ft-ban, azaz egységenként 20 forintban, míg írói tiszteletdíját ívenként 30 ft-ban határozták meg.76

A honoráriumok összegében 1865-ben megmutatkozó minimális eltérés a természettudományok valamivel nagyobb megbecsültségére enged következtetni. Az pedig, hogy a Nyelvtudományi Értesítő honoráriumát hamarabb emelték, mint a régészeti folyóiratét, a nyelvtudományok magasabb Akadémián belüli presztízsére utalhat, habár a Nyelv- és Széptudományi Osztályhoz tartozó Nyelvtudományi Bizottság folyóiratának, a Nyelvtudományi Közleményeknek írói díját csak 1871-ben változtatták 20-ról 30 forintra. Ezt követően a legtöbb folyóiratnál és sorozatnál ez az ívenkénti 30 forint lett a tanulmányokért általánosan fizetendő tiszteletdíj, a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a Mathematikai és Természettudományi, valamint a Történettudományi Bizottság kiadványainál csak később, 1876-ban. (A forráskiadást is végző Történettudományi Bizottság ugyanakkor a vizsgált időszakban az ilyen típusú munkákért végig kevesebb, ívenként 12–15 forint tiszteletdíjat fizetett. Ugyancsak 15 forintot adtak a forráskiadásokért, illetve a fordításokért az intézmény minden tudományterületének írásait közlő folyóiratok is.77) Az egyetlen olyan bizottság, mely a tanulmányokért járó 30 forint tiszteletdíjnál többet, 32 forintot utalványozott, az Archaeologiai volt. E bizottság ráadásul a Magyarországi Régészeti Emlékek című sorozata után 1868-tól 41 forint ívenkénti honoráriumot adott, ami messze a legmagasabb Akadémia által kifizetett írói díj volt a korszakban. A honoráriumok terén megmutatkozó, kezdeti minimális természettudományi fölény után tehát 1868-tól már a régészeti folyóiratok presztízse tűnik ki. Ez ugyanakkor elsősorban annak volt köszönhető, hogy az Archaeologiai Bizottság a körébe tartozó értekezések elkészítését munkaigényesebbnek ítélte más tudományterületek írásainál. Ezen a ponton érdemes felidézni Henszlmann Imre 1867. február 12-i ülésen elhangzott érveit a bizottság kiadványaiban való publikációért járó honorárium felemelése mellett. Az ülés jegyzőkönyve szerint: „Henszlmann inditványozza, hogy jövőre az Arch.[aeologiai] bizottság az írói dijt 20 ftot 32 forintra emelje fel azért, mivel az archaeologia kutatások és előtanulmányozások tömérdek időt és fáradságot vesznek igénybe, és mivel a bécsi arch. középponti bizottmány is 32 fttal dijjazá a nagyobb, 40-nel pedig a kisebb betűjü nyomtatott ivet: a bizottmány helyesnek találá az indokolást, azt határozá: hogy a nagyobb betüjü értekezések közé csak a fontosabb munkák vétessenek fel és 32 fttal dijjaztassanak; a kisebb vagy kevesebbé fontosak pedig 2 oszlopba ugyanazon dijért nyomassanak ki.”78 Az 1867. december 3-i ülés jegyzőkönyvea Henszlmann javaslatának elutasítását ismertető titoknoki értesítés után megismételte Henszlmann érveit, majd azokat azzal egészítette ki, hogy az archeológiai kutatások költségesebbek is más tudományágak vizsgálódásainál.79 Fontos megjegyezni ugyanakkorazt is, hogy például a Nyelvtudományi Bizottság a Nyelvtudományi Közlemények honoráriumának felemelése mellett azzal érvelt, „hogy 1 ívet nyelvtudományi nyomozással írni meg néha nagyon is sok időbe kerül”.80 Ugyanazt az okot hangsúlyozta tehát, melyet Henszlmann is a régészeti munkák tiszteletdíjának emelésének kérvényezésekor, a nyelvtudományi értekezések tiszteletdíja mégis elmaradt az archeológiaiakétól. Az ívenként kifizetett írói díjak nagysága alapján tehát a vizsgált korszak végén a régészet tűnik a legnagyobb megbecsültségnek örvendő tudományágnak.

—

1 Az itt közölt tanulmány a szerző témáról írt, megjelenés előtt álló nagytanulmányának a része. A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének posztdoktori ösztöndíjasa, a tanulmány írásának idején az MTA posztdoktori kutatói programja támogatásában részesült.
2 MTA K J, 5.
3 AkAlm 1866, 141. Az Értesítők ebben a bontásban 1860 és 1867 között jelentek meg. (MTA K J, 29.) Az Értesítőre lásd még AkAlm 1865, 155–157.
4 Az Akadémia 1825–1869 között hat szakosztályra – Nyelv- és Széptudományi, Philosophiai, Törvénytudományi, Történelmi, majd 1864-től Történettudományi, Mathematikai, Természettudományi – oszlott. (AkAlm 1865, 137–139; Fekete 1975, 558.) Az intézmény 1869-ben átszervezésen esett át, melynek során és az addig fennállt osztályokat háromba vonták össze, a Nyelv- és Széptudományi Osztályba, a Bölcsészeti, Társadalmi és Történeti Tudományok, valamint a Mathematikai és Természettudományok Osztályaiba. (Uo. Lásd még AkAlm 1870, 125– 127.) Az Akadémia osztályszerkezete ezt követően nem változott egészen 1945-ig. (AJÖM XIV, 601.)
5 AkAlm 1866, 141.; AkAlm, 1867, 207.
6 AkAlm 1866, 141.
7 Lásd a szerző tanulmányát a 2017. szeptemberi lapszámunkban. Gábori Kovács József, A tudományágak korszakban feltételezett rangsora Arany János akadémiai titoknoksága idején, Irodalmi Szemle, 2017/9, 42–62.
8 A szerkesztők kilétére lásd: AkAlm 1866, 141. A három szerkesztő osztálytagságára felsorolásuk sorrendjében lásd: Fekete 1975, 285., 47., 97.
9 AkAlm 1868, 141. Lásd még MTA K J, 37.
10 AkAlm 1869, 142.
11 Az új Alapszabály már nem említi az akadémiai jegyzői pozíciót (AkAlm 1870, 109–121.), és a tisztség az akadémiai tisztviselők felsorolásában sem szerepel. (Uo., 217–218.)
12 AkAlm 1870, 129.; Gergely 1958, 4.
13 AkAlm, 1868, 141.
14 AkAlm, 1868, 144. Az Értekezések a természettudományok köréből 1865–1895 között jelent meg (MTA K J, 33), míg az Értekezések a történeti tudományok köréből 1866–1947 (MTA K J, 34), az Értekezések a bölcseleti tudományok köréből 1867–1910, az Értekezések a matematikai tudományok köréből 1867–1894, az Értekezések a Nyelv- és széptudományok köréből 1867–1949 (MTA K J, 37), az Értekezések a társadalomtudományok köréből pedig 1868–1915 között. (MTA K J, 39.)
15 AkAlm 1870, 129.
16 AkAlm 1865, 154–155.
17 AkAlm 1865, 126; Gergely 1958, 4.
18 MTA K J, 30; AkAlm, 1865, 159–160.
19 AkAlm 1865, 126.
20 AkAlm 1870, 154.
21 MTA K J, 32; AkAlm, 1865, 160.
22 Megjelent: 1855–1863, majd 1867–1878. (Fráter 1974, 169; MTA K J,
26, 37. Lásd még pl. AkAlm 1865, 146–147.) 1878 és 1899 között Történelmi Tár néven került kiadásra. (MTA K J, 74.)
23 Megjelent: 1859–1899. (MTA K J, 28. Lásd még pl. AkAlm 1865, 150; Fráter 1974, 225.)
24 Megjelent: 1861–1944. (MTA K J, 30. Lásd még pl. AkAlm 1865, 153; Fráter 1974, 292.)
25 Megjelent: 1861–1864. (MTA K J, 30; AkAlm 1865, 152.) Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények néven megjelent: 1865–1871. (MTA K J, 33; AkAlm 1869, 138.)
26 AkAlm 1865, 157; MTA K J, 31; Fráter 1974, 89.
27 MTA K J, 48. Fráter Jánosné szerint a Bizottság csak 1876-tól támogatta a Magyar Nyelvőrt: Fráter 1974, 91.
28 A magyar tud. Akadémia statistikai bizottságának 1872. márczius 21én tartott rendkivüli ülésének jegyzőkönyve, MTA KIK Kt RAL 1316/1872.
29 Megjelent: 1874–1892. (MTA K J, 56; Fráter 1974, 236–237.) Az 1874-es megakadásra és az újraindulásra lásd: Pach–Vörös 1975, 167–168. (A vonatkozó fejezetet Kosáry Domokos jegyzi.)
30 Az Akadémia tudományos bizottságai közül a Történettudományi jött létre elsőként, 1854-ben. Ezt 1855-ben a Nyelvtudományi, majd 1858- ban az Archaeológiai, 1860-ban a Statisticai, illetve a Mathematikai és Természettudományi Bizottság követte. (Fráter 1974, 3–4; Pach– Vörös 1975, 89.)
31 AkAlm 1865, 146–147; Fráter 1974, 177.
32 AkAlm 1865, 146–147; Fráter1974, 175–176; MTA K J, 27.
33 Megjelent: 1861–1879. (MTA K J, 30. Lásd még AkAlm 1865, 146–147; Fráter 1974, 177.)
34 MTA K J, 52.
35 Megjelent: 1868–1881. (MTA K J, 39. Lásd még pl. AkAlm 1870, 143; Fráter1974, 225.)
36 Megjelent: 1870–1876. (MTA K J, 43. Lásd még pl. AkAlm 1870, 143; Fráter1974, 219–220.)
37 Megjelent: 1874–1916. (MTA K J, 56; Fráter 1974, 90.)
38 MTA K J, 70.
39 A sorozat 1838 és 1888 között jelent meg: AkAlm, 1865, 157; MTA K J, 102–103.
40 Fráter 1974, 34; Pach–Vörös 1975, 169. (A vonatkozó fejezetet Vörös Antal jegyzi.)
41 MTAJ 1866, 143.
42 AkÉrt 1872, 188. Az idézett szöveghely szerint a folyóirat indítását elhatározták, szerkesztője Gyulai Pál lett volna, és 1873 januárjától jelent volna meg kéthavi füzetekben, évente 80 ív terjedelemben. Az ívenkénti 30 forint írói tiszteletdíjat Ráth Mór kiadó, a szerkesztőnek és segédjének járó 2000 Ft díjat az Akadémia fizette volna. A lap tényleges megindítására azonban jelenlegi ismereteink szerint nem került sor, ahogyan tervezett tartalmáról sem rendelkezünk információval.
43 1 arany = 5 forint. Vö. MTAJ 1866, 13.
44 AkÉrt 1874, 166.
45 AkÉrt 1867, 271.
46 Pénztári Értesítés, 1865. március 1, MTA KIK Kt RAL U. 9 arch./817/1865; Pénztári Értesítés, 1865, MTA KIK Kt RAL U.41., U. 42./817/1865. A Mathematikai és Természettudományi Bizottság jegyzőkönyvei tanúsága szerint 1865 áprilisában Közleményei 28 ívéért a rajzokért járó honoráriummal együtt 645 Ft 75 kr-t fizetett. Mivel a rajzokért fizetett összeg nagyságáról nem rendelkezünk információval, csak megbecsülni lehet, hogy ez az összeg körülbelül szintén 21 forint ívenkénti tiszteletdíjnak felelhet meg. (A math. s természettudományi állandó bizottság 1865 april 7 tartott r. havi űlésének jegyzőkönyve = A Mathematikai és Természettudományi Bizottság Jegyzőkönyvei 1865–1879, MTA KIK Kt RAL K 1594.)
47 Az Archaeologiai Közlemények kapcsán lásd: Pénztári Értesítés, 1865. július 13., MTA KIK Kt RAL U. K. átal. 9sz.//8171865. A Nyelvtudományi Közlemények kapcsán pedig: Pénztári Értesítés, 1865. aug. 17., MTA KIK Kt RAL U. 10, 11, Nyelvt./817/1865.
48 Pénztári Értesítés, 1865. december 5., MTA KIK Kt RAL U. 62, átal./817/1865.
49 Vö.: Arany János és Lónyay Menyhért Eötvös Józsefnek, 1867. december 16. MTA KIK Kt RAL 0112/1867/1. A bizottság első határozatára lásd: 1867. febr. 12. az Archeologiai bizottság III. rendkívüli ülésén = Az Archaeológai Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1582; Rómer Flóris Arany Jánosnak, 1867. március 14., MTA KIK Kt RAL 0203/1867; Arany János az Archaeologiai Bizottságnak, 1867. június 4., MTA KIK Kt RAL 00112/1867/2. A második határozatra: 1867. december 3. Az Archaeológiai Bizottság V. rendes ülésén = Az Archaeológai Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1582. (1866-ban a Bizottság május 1-jei rendes ülése szerint 24 ívért 480 forint tiszteletdíjat fizettek, ami szintén 20 forint ívenkénti honoráriumnak felel meg. [Uo.]) Az összes ülés 1867. december 16-án tárgyalta az előterjesztést, és úgy határozott, hogy ha a bizottság büdzséje engedi, a bizottságnak joga van saját hatáskörében dönteni az írói díjak összegéről. Arany János titoknok ezt követően levélben kérte Eötvös József elnököt, hogy támogassa a bizottság említett jogát, és utalványozza a szükséges összeget. (Arany János Eötvös Józsefnek, 1867. december 16., MTA KIK Kt RAL 0112/1867/1.)
50 1867. febr. 12. az Archeologiai bizottság III. rendkívüli ülésén = Az Archaeológai Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1582.
51 Arany János az Archaeologiai Bizottságnak, 1867. június 4., MTA KIK Kt RAL 00112/1867/2
52 1868. febr. 4. az Archeologiai bizottság II. rendes ülésén = Az Archaeológai Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1582.
53 1870. július 5. VII. ülés = Az Archaeológai Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1583.
54 Uo. A bizottság 1868. december 1-jei rendes ülésén kért maga mellé az előadó egy szerkesztői segédet, mivel soknak tartotta az Archaeologiai Értesítő szerkesztésével járó munkát. A segéd fizetésére a bizottság 3 Ft ívenkénti tiszteletdíjat szavazott meg. (1868. december 1-jei X. rendes ülés = Az Archaeológai Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1582.) Úgy tűnik, a szerkesztősegéd a többi archeológiai kiadvány szerkesztésében is közreműködött.
55 1868. június 23-i VI. rendes ülés = Az Archaeológai Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1582.
56 1870. július 5. VII. ülés; 1872. április 9. IV. Jegyzőkönyv = Az Archaeológai Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1583.
57 1872. április 9. IV. Jegyzőkönyv = Az Archaeológai Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1583.
58 1870. július 5. VII. ülés; 1872. április 9. IV. Jegyzőkönyv = Az Archaeológai Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1583.
59 A’ Nyelvtudományi Bizottságnak 1871 Jan. 12-kén tartott ülésének jegyzőkönyve = A Nyelvtudományi Bizottság jegyzőkönyvei és iratai 1871–1877, MTA KIK Kt RAL K 1567.
60 AkÉrt 1869, 33. A felkérés eredménye valószínűleg a 62. jegyzetben említett Magyar-ugor összehasonlító szótár lett.
61 A Nyelvtudományi Bizottság 1871. Martius 10-kén tartott ülésének jegyzőkönyve = A Nyelvtudományi Bizottság jegyzőkönyvei és iratai 1871–1877, MTA KIK Kt RAL K 1567. A munka nem jelent meg.
62 Nyelvtudományi Bizottsági ülés 1872. dec. 5-ken = A Nyelvtudományi Bizottság jegyzőkönyvei és iratai 1871–1877, MTA KIK Kt RAL K 1567. A mű: Budenz József, Magyar–ugor összehasonlító szótár, Bp., A M. T. Akadémia Könyvkiadó Hivatala, 1873–1881.
63 A Nyelvtudományi Bizottság 1877. dec. 19-én tartott ülésének jegyzőkönyve = A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának Jegyzőkönyvei 1877–1919, MTA KIK Kt RAL 1568, 9.
64 Uo. A mű: Géza Kuun, Codex Cumanicus bibliothecae ad templum divi Marci Venetiarum: Primum ex integro edidit prolegomenis notis et compluribus glossariis instruxit, Bp., MTA, 1880.
65 A’ Nyelvtudományi Bizottság 1872. jan. 5-kén tartott ülésének Jegyzőkönyve = A Nyelvtudományi Bizottság jegyzőkönyvei és iratai 1871–1877, MTA KIK Kt RAL K 1567.
66 A’ Magyar Nyelvtudományi Bizottság 1873. Nov. 28-kán tartott ülésének Jegyzőkönyve = A Nyelvtudományi Bizottság jegyzőkönyvei és iratai 1871–1877, MTA KIK Kt RAL K 1567; A Nyelvtudományi Bizottság 1877. dec. 19-én tartott ülésének jegyzőkönyve = A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának Jegyzőkönyvei 1877–1919, MTA KIK Kt RAL 1568, 9.
67 AkÉrt 1872, 38–39.
68 AkÉrt 1872, 38.
69 A math. s természettud. állandó bizottság 1876. april 7 tartott rendes ülésének jegyzőkönyve = A Mathematikai és Természettudományi Bizottság Jegyzőkönyvei 1865–1879 = MTA KIK Kt RAL K 1594.
70 1865. jan. 13. = A Történettudományi Bizottság Jegyzőkönyvei, MTA KIK Kt RAL K 1574. 1854–1870, 70.
71 Történelmi Bizottság Ülése Mart. 16. 1872 = A Történettudományi Bizottság Jegyzőkönyvei 1871–1885, MTA KIK Kt RAL K 1575, 20–21. A szóban forgó két kötet a Magyar Történelmi Emlékek sorozat I. osztályának, az Okmánytáraknak 18., illetve 19. kötete volt: Árpádkori új okmánytár: Tizedik kötet, kiad. Wenzel Gusztáv, Eggenberger, 1873 (Monumenta Hungariae Historica, Első Osztály: Codex Diplom. Arpadianus Continuatus 18); Pázmány Péter levelezése: Első kötet 1605–1625, Frankl Vilmos, Budapest, Eggenberger, 1873 (Monumenta Hungariae Historica, Első Osztály: Codex Epistolaris Petri Pázmány Card. 19.).
72 A Történelmi Bizottság Ülésén febr. 14. 1874. = A Történettudományi Bizottság Jegyzőkönyvei 1871–1885, MTA KIK Kt RAL K 1575, 41–44. A Diplomáciai Emlékek a Magyar Történelmi Emlékek sorozat IV. osztálya volt. (Fráter 1974, 200.)
73 A M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottságának 1876. Január 13-án tartott űlése = A Történettudományi Bizottság Jegyzőkönyvei 1871–1885, MTA KIK Kt RAL K 1575, 70–73. A munka végül nem készült el.
74 A M. T. Akadémia Történelmi Bizottságának 1877 Január 13-án tartott űlése = A Történettudományi Bizottság Jegyzőkönyvei 1871–1885, MTA KIK Kt RAL K 1575, 87–88. Az idézetet lásd uo., 88. A sorozat első kötete 1879-ben jelent meg: A Magyar Tudományos Akadémia Kiadványai = AkAlm 1880, 85.
75 A Történelmi Bizottságnak 1876 Deczember 16-án tartott űlése = A Történettudományi Bizottság Jegyzőkönyvei 1871–1885, MTA KIK Kt RAL K 1575, 83–85. A forrásokért járó 15 forint honoráriumra lásd még pl.: A Történelmi Bizottság 1877. Márczius 23-án tartott űlése = A Történettudományi Bizottság Jegyzőkönyvei 1871–1885, MTA KIK Kt RAL K 1575, 89–90. A Magyar Országgyűlési Emlékek, és az Erdélyi Országgyűlési Emlékek is a Magyar Történelmi Emlékek sorozat III. osztályába tartoztak.
76 AkÉrt 1874, 173.
77 Lásd fentebb.
78 1867. február 12-i III. rendkívüli ülés = Archeológiai Bizottság jegyzőkönyvei 1864–1869, MTA KIK Kt RAL K 1582.
79 1867. december 3-i V. rendes ülés = Archeológiai Bizottság jegyzőkönyvei 1864–1869, MTA KIK Kt RAL K 1582.
80 Lásd fentebb.

Bibliográfiai rövidítések

Források

• AJÖM XIV Arany János, Hivatali iratok 2.: Akadémiai évek (1859–77), szerk. jegyz. Gergely Pál, Budapest, 1964.
• AkAlm Magyar Tudom. Akadémiai Almanach csillagászati és közönséges naptárral
• AkÉrt A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője
• MTA KIK Kt RAL Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattár
  Régi Akadémiai Levéltár
• MTAJ A Magyar Tudományos Akadémia Jegyzőkönyvei

Hivatkozott irodalom

• Fekete 1975 Fekete Gézáné, A Magyar Tudományos Akadémia Tagjai 1825–1973, Bp., MTA Könyvtára, 1975.
• Fráter 1974 Fráter Jánosné, A Magyar Tudományos Akadémia állandó bizottságai 1854–1949, Bp., MTA Könyvtára, 1974 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kiadványai Publicationes Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae 70.)
• Gergely 1958 Gergely Pál, Arany János és az Akadémiai Könyvtár, Bp., [MTA Könyvtára], 1958 (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kiadványai 6.).
• MTA K J A Magyar Tudományos Akadémia kiadványainak jegyzéke, Bp., MTA, 1934.
• Pach–Vörös 1975 A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada: 1825–1975, szerk. Pach Zsigmond Pál – Vörös Antal, Bp., Akadémiai, 1975.