Nyilas Atilla: portré 2013-ból
megjelent kabai lóránt
e névalakkal első kötete.
névcsoportra nézve ötödik,
szerzői listában hatodik
– spiegelmann laura könyve
áthelyezhető az övéi közé –,
az elsőt nem számítva ötödik,
verskötetként így a negyedik,
amúgy meg ki tudja hányadik –
ha ki tudja, na ne mondja.
ugyanaz a fény,
ugyanaz a fekete fény,
mindenéből árad, minden
ugyanabban a fekete fényben
áll, megy, úszik, repül, vanik.
teljes holdfogyatkozás,
betemetett világ-árok,
semmi nem kijárat,
zéró hibahatár,
hiba nincs ebben a feketében.
nem árnyalat nélküli,
elég sok minden élesen látszik,
(sugar)free, bár ez édeskevés,
az ő feketéjén belül
van, ami még feketébb.
(elbizonytalanodni, tényleg látszik-e az a fény,
vagy a képzelet játéka, fájdalom
ornamentikája, milyen a vakok éje.)
életet menthet és olthat,
szakasztott klór.
lezárt vágatokban
bolygó beteg kisfiú,
vaskori sötét aranylás,
lakókocsinál fölhajtott
lázas avasi keserű.