Mezei Gábor: [nem_hely]; erdőt falazni; [hámori tó] (versek)

[NEM_HELY]

_

a vezérsugárról kéne még beszélned. a nedves és némiképp
sűrű levegő alig hallható súrlódása alatt a felületek
lankadó ellenállása, lábnyomaid majdani körvonalai. a
sugár rég nem a színre törekszik, áthatol könnyű buborékán.
egyre gyorsabban látsz, a távolság célegyenesében
a tónusok egymáshoz húznak, megállsz az árnnyá
szűkülő árnyalatok között. túl hirtelen menekülsz, még
semmi nem üldöz a súlytalan fehérség hangra dúsuló
határsávjában
_
a térköz szelíd koloritja. ahogy mellélépsz és figyeled,
kiázik belőle a melegség. az átmeneti jelenlét, két szín
élén a halk rezgés kifejlet nélküli közelsége. a kilengés
egyre rövidebb erőkarjai. elindulhatsz, körülötted egy
félhang szeletei
_
a barna zsibbadt könnyűsége, a szénszürke tapintható, a
találkozás nullpontjáig változó bizalmad, egyre szűkülő
körökben. a szén hűvös, sosem hideg kristályai mentén
a fény mint lehetőség. választásod tompa féleredménye
_
a páros hiány ökonómiája. elveszted, aminek helyébe
lépsz, a két szín véletlen, közös felületén a tömör semmi.
túl éles a tér a tónusok között

ERDŐT FALAZNI

a tapintás végtelen bizonytalansága,
tenyered oldódik a kéreg repedésein.
átveszed melegét, csak látszanak lágy
körvonalaid, ebben a folytonos szélben,
arcodon a friss vakolat nyomaival,
ha megdőlsz, földig pereg a nyirkos
homok. szaga az orrodban, alattad
hideg burkolat, melletted tócsa.
foncsorozott fenekén a rozsda
mélyen ülő foltjai, a keményre
kötött sár üres páncélja. vakon
szivárgó, sűrű esővíz, pontatlan
cementburok pórusaid kürtői felett.
az erdő alján huzatos lefolyó, üregek
pattogása, járataid mentén állandó,
de egyre tompább kiterjedésed
erdőt falazni

[HÁMORI TÓ]

az alagút szájában süket kövek.
térfogat vákuuma, kontúrok tömege,
a belső sziluett
törékeny szövetéből lógó fényfonalak,
árnyszálak ritkás roppanásai.
a mennyezet húzása az enyészpontig.
a látógúla feszülő éke,
szilánkos metszetei.
lépéseid lejtős zuhanása.
a talaj még tart és
ritkul alattad,
az anyag fárad a fényig,
hajszálcsövén át tágas terébe
szív a hegyoldal.
a völgyet széttartja a tó vízteste,
párával tölti a gerincig.
milyen sűrűn lassul a szél
a vízben álló fák
néma nedveinek
hullámzásában