Vécsei Rita Andrea versei

liaye/lomography felvétele

Labdarúgás

Mint a vérfarkas rászállnak a másikra
Nem tudok elhelyezkedni a világba
Kioperáltak negyven centit a fejemből
Ez a lyukas franc
Mi a neve tabu
Fele áfonya fele víz
Béna a lábam
Az agyagból ki
Fel tudom fogni kivettek
Meg akarnak ölni tulajdonképpen
Ilyen állapotban meg a főorvos is azt mondja rendben van
Folyik szivárog ez nem az én felelősségem
Ide állok a szoba közepére összecsinálom magam
Olyan ellenségesek
Valami elbújt
Csengő hol van
Elteszi a lábacskáját
Negyvenegy nap vagyok benn
Holnap nem lesz semmi belőle
Kis papírka befedni a folyó szaró lyukat
Sztóma három másodperc alatt kicserél
Nekem fél nap
Nyomja a hátamat
Megpróbálok elaludni
Nyugodtan fekszek
Nyugtatót kértem
Kétszázötvenszer elmondtam
Dögöljek meg
Elégették az arcomat, gyönyörű dús hajam
Vaskeretbe verték a fejemet
Kísérleteztek rajtam
Mit követtem el atyám
Ezerkilencszáztizenhárom óta
Ebbe a lukba összeszorítva a lábam, kezem
Itt is spórolás van
Csak a labdarúgásban nem
Anyám, tudom, hogy jössz
Tudom, hogy jönni fogsz

Zene

Nem tudtam élvezni az életet.
Nem tudtam élni.
Óvodában a bogyót nem mertem megkóstolni.
Ette mindenki más.
Aszkéta voltam.
Jól kerestem. Rosszul éltem.
Egy fa odvában voltam.
Kinyúltam néha kenyérért.
Fotelban ültem.
Olvastam, zenét hallgattam.
Régen filmet néztem, szerettem a Chaplint.
Kutyaélet.
Nem voltam jó semmire.
Meg akartak jutalmazni, nem fogadtam el.
Nem érdemeltem meg.
Állást akartak adni, nem kellett.
Most meg itt van ez.
A halálra készültem.
Ha most azt mondanák, nem halok meg,
azt hiszem, nem örülnék.
Értéktelen élet.
Ne zavarjak, gyógyszert se kérek.
Félek a fájdalomtól, az az egy van.
Közben zenét hallgatok megint.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/3-as lapszámában.

Vécsei Rita Andrea (1968, Budapest)

Író, költő.