Dóczyová Bianka Anna verse

Irene Vrettou felvétele

Mezoamerika hódítása

Nem emlékszem már a lakás illatára,
a Maros utcába ritkán fordultam be
egy üveg kovászos uborka és pillanatnyi szenvedély nélkül.
Bor helyett még savanyúbb ízeket és valamiféle megszokottságot akartam vinni.
Amit csak mi tapasztalunk,
és eszünkbe nem jut Kantot vagy Lukácsot olvasni
abban a fahéjszínű fényben, miután meggyújtjuk a gyertyát.

Maradhattam volna,

gondozni a növényeidet, nyomot hagyni a naplódban,

kézzel mosni a ruháidat, lehalkítani a zenét, ha túl hangos.

Az lehettem volna,

akire azt mondod, hogy elég ebből, nem vagy az anyám,
de aki ennek ellenére is gyógyszert visz, mert ellenáll a fertőzésednek.

Jobban becsülném

a jelenlétünket a lakás keringésében,
hogy még a töredezett, nyitva hagyott ablakok mellett sem volt soha hideg.

Alkalmanként elképzelem,
ahogyan az éjfekete hajad csillagokat növeszt,

én pedig kívánni tudok magunknak.

Dóczyová Bianka Anna (1997, Szlovákia)

Az ELTE esztétika és irodalomtudomány szakos hallgatója. Érdeklődési területe a 20. századi cseh prózairodalom.