Mánya Kristóf: Tűzfaleposz
meglátod közeledni a bozontos fickót
aki egyharmadban ember félig kész van egy kövér kandúr
a kezében őt rettegi a városi nép de ilyenkor még
ő is több mint bármelyik isten ha segítséget kell kérned
valakitől egy cigaretta ügyében ha nem áll veled szóba
senki mert összehugyoztad magad a földalatti végállomásánál
és nem tudtál hazamenni este az utolsóval és reggel se az elsővel
és nem indultál el azóta sem gyorsan megszoktad
a kartonlapokat az autópálya zsongását és magad
és úgy döntöttél itt maradsz legalább még egy napot
legalább ameddig össze is szarod a nadrágod
illetve míg rendesen meg is szárad
összekavarodik néhány szó a szádban
miközben gondolkozni próbálsz hé kutyafasz
vagy ádám hé jó hé jó napot uram reggelt
van-e esetleg egy szál cigarettája nem kell semmire
csak hé na figyeljen az van hogy hé na behugyoztam
de csak egy kicsit hát azért annyira nem csak egy kicsit
és most nagyon kellene a lelkemnek egy cigi ha érti
megtorpan megnéz magának kérdezgetni kezd
mégis mit gondolsz hé figyelj nézd ez itt mész
a szememben faszom érted hé honnan lenne nekem cigim
még a szememből se mostam ki a kurva mészt
inkább meszet mondod neki
mire megtorpan bömbölni kezd öblösen mint az őrszem
kürtje ha eljön az utolsó dicsőséges ütközet és harcba hívja
az isteneket hősöket az arany csarnok lakomáiról
de nem éppen csak csak annyit mond hogy a büdös
kurva anyátokat miért hagytátok ezt megtörténni
remegő kezű ringyó némber kurvák
ha egyszer elkapnálak titeket megkeserülnétek
majd csend
saját sorsod kovácsa vagy hirdeti harsány komikszensz
betűkkel egy óriásplakát a bozontos fickó beleakad
a szavakba félig kész van már egyharmadban ember
a macskáját mégis eldobja szaladni kezd talán
a megadott címre talán valamelyik satnya bokor mögé
dolgát végezni bazdmeg egy cigit legyen már szíves
de már nem hall téged és már megint egyedül vagy
és már megint nem hiszed el hogy már megint miért
ilyen hitvány bizánci kurva mindenki ebben az országban
hogy nem lehet megsajnálni a szerencsétlent hogy nem
lehet egy hülye cigit adni a szerencsétlennek hogy a kurva
életbe hogy le kellett késni azt a hülye metrót is hogy
annak is a kurva anyját annak a hülye ellenőrnek hogy
nem tudott ellenőrzés nélkül leengedni hogy a kurva
életért nem tudtad hamarabb elővenni azt a hülye
bérletet és egyébként is mi a kurva anyjáért van
ennyire kurvára meleg miért vagy behugyozva a jó
bizánci kurva anyját annak is felállsz
kinyújtózol visszaülsz gályákról álmodozol meg a tengerről
a horizonton túl három lépéssel közben próbálod a bozontos
fickó macskáját lábadhoz édesgetni
a lábad kartonlapokkal betakargatni
a kőport a hátad mögött a falról lekapargatni
a hajad összeragadt fürtöcskéit kiegyenesítgetni
a koszt a körmöd alól kikapargatni és a fogaidról lenyalogatni
miközben a parkoló autóit számolgatod és a liget fáit
és a fekete csempéket a fehér csempék közeiben
a gyorsétterem padlóján de csak nem történik semmi
és még csak be sem akar sötétedni hogy elindulhass
és egyre csak hígul minden körülötted és beléd költözik
az egymásra üres tekintettel bámuló tűzfalak magánya
miért sír ez a kisfiú kérdezi egy hang egy lány
néz rád gombolyag van a kezében színváltós fonal
kiálló rostjaitól mintha szőrös lenne
csak összepisilte magát mondja neki egy ráncos
bőrű vénasszony kettő foga van felül és még három alul
nagyi kérem ne tessék ilyennek lenni
szól rá valaki az arcát nem látod kitakarják duzzadó mellei
karba tett kézzel áll feletted mintha dühös anyád volna
eleged lesz ez már tényleg sok kitakarod a napot
túl nagy az árnyékod dagadt némber talán
pont rólatok beszélt az bozontos fickó vagy ha nem is
én szarok bele felettem nincs hatalmatok
ha nem álltok félre felállok én és szarok bele
hogy össze van hugyozva a nadrágom
akkor is haza fogok jutni