Baka L. Patrik: Álmok nélkül. Huszti Gergely: Mesteralvók viadala

(kritika)

Huszti Gergely impozáns nyitánnyal robbant be a magyar ifjúsági irodalomba. Első önálló regényével, a Mesteralvók hajnalával2 rögtön elnyerte az Év Ifjúsági Könyv írója díjat, a Mesteralvók viadalára3 keresztelt folytatás pedig a maga évfolyamában éppúgy ott szerepelt a befutók között. A duológia darabjai azonban feszesen egybekapcsolódnak, a világépítés oroszlánrészét ugyanis a szerző a Mesteralvók hajnalában végzi el, ott dolgozza ki annak nüánszait. A folytatásban inkább a cselekmény továbbvitele lesz hangsúlyos. A történet íve a klasszikus fantasy megoldásaihoz igazodik, ám az igazság nem a sorsdöntő epikus küzdelem harcoló felei, hanem a kívülállók oldalán áll. Az első részre jellemző újító gondolkodás, az előfeltevések kijátszására és a motivációk pontos kidolgozására való törekvés kissé háttérbe szorul.4

Hőseink egy-két új helyszínt leszámítva gyakorlatilag újrajárják korábbi útvonalaikat, ugyanazokkal a mellékszereplőkkel találkoznak, ugyanazon közegben. Mintha az első kötet végén, a bennük rejlő természetfeletti hatalommal való szembesülés ilyen szempontból is amolyan felezőnek számítana. A helyszínek és szereplőik előtörténetének bemutatására viszont már csak tömör visszaemlékezések révén kerül sor, az olvasás kellő élvezete ilyenformán nagyban megkívánja az első kötet ismeretét.

A középkori beállításokkal dolgozó alternatív világ egyik kulcsmotívuma az álmatlanság, ami két szinten is megjelenik. Egyrészt a mesteralvókhoz köthető, akik átvállalták az emberektől az alvás terhét, lehetővé téve, hogy éjjel-nappal tevékenykedjenek. Mindez bár a távoli múltban történt, a szereplők utalásai révén a világ történelme, időbeli mélysége „lépten-nyomon átszivárog az elbeszélés jelenébe”5, folyamatosan hatást gyakorolva rá. A mesteralvók halála után csontjaik ereklyékké, ők maguk pedig az egyes városok égi védnökeivé váltak, s lassan az alvás kényszere is visszatért az emberek közé. Sőt, fokozatosan az éberség, az álmatlanság is bűnné vált. Főhőseink közül ketten is ebben szenvednek – ez a második szint –, amit megpróbálnak kitakarni az egyébként egyre világiasabbá, a hitet elhanyagolóvá váló világ elől. A Gardella-völgy városain azonban zűrzavar lesz úrrá, amikor a mesterek csontjai fokozatosan eltűnnek, s mindinkább elterjed egy szóbeszéd/jóslat, hogy új mesteralvók járnak az emberek között, akik vagy a megváltást, vagy a büntetést hozzák majd el. A világi hatalmak is e két lehetséges cél mögött sorakoznak fel, s mérik össze erejüket, miközben minden követ megmozgatva próbálják elfogni az új mesteralvókat.

A duológia egyik nagy erénye lankadatlan és lehengerlő dinamizmusa. A cselekmény jószerével egy pillanatra sem lassul le, amit a három nézőpontkarakter közt oszcilláló horizontváltások (vágások), a rövid leírásokkal szabdalt pergő dialógusok, valamint az éppúgy rövidnek számító fejezetek végén elhelyezett cliffhangerek biztosítanak. E jól kidolgozott filmszerűség bizonyosan nagyban hozzájárul a vizuális kultúrán nevelkedett tinédzserkorosztály figyelmének megragadásához. Utóbbit segíti elő a dialógusokra jellemző tabumentes témakezelés is, ami az erőszakra, a szexualitásra ugyancsak kiterjed, jóllehet cselekményszinten a szöveg csak az előbbivel szembesít. Életszerűen taglal viszont olyan kényes kérdésköröket, mint a hűség és a hűtlenség, a számottevő korkülönbséggel létrejövő párkapcsolatok, az alkoholizmus és egyéb függőségek, valamint a halál mint személyes veszteség. Utóbbiak az árnyalt karakterépítéshez éppúgy hozzájárulnak, amiként a szereplők jó tulajdonságai mellett feltűnő sötét tónusok, az önzés, az intrika vagy épp az elvakultság. Huszti regényei nem riadnak vissza a filozófiai kérdésfelvetéstől sem, vonatkozzon az bár az élet értelmére és céljára, vagy épp a természetfelettibe vetett hitre. Válaszokkal azonban nem szolgálnak, vagy ha igen, akkor több lehetségessel, ezzel is arra ösztönözve, hogy az olvasó maga alakítsa ki a saját álláspontját. A fejlődő főszereplők a duológia végére mondhatni a sztoikus gondolkodáshoz kerülnek közel, hiszen a vágyott Aranykorhoz legkönnyebben talán a mindenre kiterjeszthető arany középút vezethet el.

Mindkét kötet legfontosabb regénypoétikai nóvuma a három, egyedi nyelvet használó, homodiegetikus karakterhorizont. Utóbbiak révén a művekben több szinten is bipolaritás lesz tapasztalható, amit esetenként megerősít, de sokkal többször kibillent a harmadik nézőpont. Az alternatív világ két pólusát több tekintetben is Admira (avagy a 224-es nővér) és Vulgarus Pokk képviselik. Egyszerre biztosítják a női és férfi-, a fiatal és a felnőtt pozíciókat, de ami a világépítés tekintetében sokkal fontosabb, hogy az univerzum szakrális és világi pólusait is. Admira egy kolostorban nevelkedik, nyelvét ezért is barokkos hosszúmondatok, érzékletes látványleírások, gazdag képiség, metaforák, hasonlatok és metonímiák,6 gyakori megszemélyesítések jellemzik. „Gondolataim száz ágra bomlanak, mint cseresznyefa virága tavasz idején, színes képek peregnek elmém színpadán, izmaim meg feszülnek… mindhiába. […] Bőre meglepően száraz, mint az imakönyvben lapított falevél, és oly hűvös, hogy menten megborzongok tőle.”7

Vulgarus, a kicsapongó, hitetlen, vagy legalábbis kétkedő pincemester – aki „közeli barátságot ápol minden ihatóval, a tengervizet leszámítva”8  – megszólalásmódja ellenben sokkal kevésbé díszítő, hasonlatai korántsem magasztosak. „Nem hiszek én sem vajákosságban, sem a szerelemben, por, hamu és zsír van a szívem helyén, miből szerelem nem fakad, tán szappant főzhetnek belőle, miután elkárhoztam.”9 Retorikailag a kedélyes bölcselkedés10 és a cinikus hangvétel között lavírozik, s az ő beszédmódja a leginkább naturalista is. „[K]ettejük közt a nyelvbeli sajátosságok úgy válnak szét, ahogy a szakrális és világi/vulgáris késő középkori-barokk irodalmi nyelvben.”11 Önreflexióként erre utal a két szereplő latin nyelv felől történő felfejtése is, mely utóbbit az is indokolja, hogy a Gardella-völgy univerzumában szakrális nyelvként is a latin egy sajátos variánsát használják. A Vulgarus eredőjeként a vulgaris melléknév tüntethető fel, melynek jelentése „mindennapi”, „közönséges”, ami nemcsak, hogy magába sűríti Pokk működésmódjának lényegét, de szöges ellentétben áll az admirabilis latin melléknévvel is, mely utóbbi „csodálatos”-at, „bámulatos”-at jelent.12 A nevek kezdőbetűi továbbá, a „V” és az „A” vertikálisan ugyancsak egymás ellenpontjai. Fontos azonban megjegyezni, hogy a két pólus/karakter elválaszthatatlanok is egymástól, hiszen fokozatosan kiderül, Admira valójában Pokk egy szürkegémmel (az „odaát” apácái) folytatott viszonyának gyümölcse. A lányt az eredete egyfelől tehát lehúzza, apjától öröklött állhatatossága viszont kulcsfontosságúnak bizonyul saját küldetése elvégzésében, és a hit nyitottabbá tételében is.

Az Admira–Vulgarus tengelyt zökkenti ki Tótisz Miló radikálisan eltérő karakterhorizontja, aki a jelen Magyarországáról kerül át a Gardella-völgy világába, az utolsó(nak hitt) mesteralvó jóvoltából. Huszti mindenekelőtt retorikailag aktualizálja általa a portál fantasy hagyományait.13  Miló ugyanis a mi valóságunk technicizált, anglicizmusokban, webnyelvi rövidítésekben és becézésekben gazdag tinédzserszlengjét működtetve írja le és értékeli a másik univerzumot, ami természetes humorforrásként is funkcionál.

„Eskü, úgy néznek ki, mint a legelázottabb rajongók valami beborult skandináv metálbanda hajnali buliján. […] Ezek úgy tapadnak rám, mint sztreccsgatya a seggre.”14 Nyelvének és hasonlatalkotásának lényeges eleme a popkultúra-fókuszú, intermediális utalásháló és gamer-attitűd is: „valami szupererőre tettem szert, és ha jól összpontosítok, bárkit bealtatok, na, de ez milyen már? Ha már szuperhősködés, nyerhettem volna valami használhatóbb képességet, mondjuk jedierőt vagy pókösztönt, de egy sima Magneto-féle mágneses mókolás is megtette volna, köszi. Hát, Tótisz, ez a te formád.”15 A gamer-hasonlatok révén a szöveg korrektül érzékelteti, hogy a fiú legújabbkori, urbánus közege felől nézve az alternatív középkor a virtuális világokkal áll egy szinten, és számára csak az azok adta tapasztalatok „szemüvegén” át dolgozható fel. Huszti Gergely duológiája ilyenformán maradéktalanul illeszkedik Mészáros Márton young adult irodalom kapcsán felállított jellemzéséhez, miszerint az a popkultúrára épít, intermediális kapcsolódások szervezik és jól megfilmesíthető.16  A Mesteralvók viadala utolsó oldalain – kvázi önreflexióként – a transzmediális kiterjesztés lehetőségére utalnak a szereplők is, amikor a történet számítógépes játékként való újraalkotását tervezgetik.

Visszatérve a három nézőpontkarakter narratív viszonyához kijelenthető tehát, hogy Miló horizontja nyelvileg Admira és Vulgarus archaizáló megszólalásmódjának szlenges ellenpólusa. Fiatalságával kétszeresen is különbözik a vulgarusi felnőtt pozíciótól, korilag pedig bár Admira tinédzserhorizontját látszik erősíteni, nem és valóságtapasztalat tekintetében vele éppúgy szemben áll.

A duológia műfajilag low fantasyként17 határozható meg, hiszen a Gardella-völgy világa és karakterei a realitáshoz közelítenek. Problémáik, céljaik, viszonyaik életszerűek. Innen nézve igencsak hangsúlyos a művek kalandés fejlődésregényi, valamint geopolitikai rétege. Kifejezetten érzékenyek viszont a társadalom peremterületeire szorított szereplők iránt, amilyenek a nincstelenek vagy a halálos kórban szenvedők.

Különleges képességekkel (levitáció, gondolatolvasás, telepátia stb.) csak a mesteralvók – és a Mesteralvók viadala záró tapasztalata szerint az új, éber mesterek – bírnak. Utóbbiak sajátos pozíciója a világban betöltött státuszuk és képességeik fényében valahol a szentek és a szuperhősök metszéspontjában jelölhető ki. A regények akár szakrális szuperhős-fikcióknak is nevezhetők volnának általuk. A tizenhárom régi mesteralvóra (másként a csontszentekre) mindemellett tekinthetünk a keresztény apostolok analógiáiként is, amennyiben Pál apostolt a tizenharmadikként tartjuk számon.

A fantasztikus vonalat erősíti Miló megjelenése a világban, ami a portál fantasy alműfaját dinamizálja, de tekinthető amolyan surprisepunk megoldásnak is, hiszen az utolsó életben maradt mesteralvó munkásságának eredményeként következett be. Ludovik mester ugyanis megelőzte korát: nemcsak világok között biztosított átjárást, de az áramfejlesztés, egy számítógépés szerverprototípus létrehozása is a nevéhez fűződik. Utóbbiak pedig épp annyira egyensúlyoznak a lehetetlen és a hihetetlen áttörés között, amennyire azt a surprisepunk zsáner megköveteli.

A regények remekül kiaknázhatók az oktatási folyamatban is. A három karakterhorizontot imitálva kreatív írásos feladatként újrameséltethetünk például egy-egy közös jelenetet.18 Miló popkulturális utalásait kategorizálhatjuk időtállóságuk szerint, de újabb példákkal is bővíthetjük. A szereplőkhöz hasonlóan ötletelhetünk, mi lehetne még a duológián alapuló PC játék címe, esetleg milyen típus illene hozzá leginkább. Az alternatív világba ugyancsak átjutott Koffer karaktere pedig a drámapedagógia eljárásai szerint idézhető bíróság elé19 azon felfogása miatt, miszerint „odaát” bármilyen bűnt elkövethetett, hiszen az „ideát” törvényei csak a mi valóságunkra vonatkoznak.

—

1    A   szerző   a dolgozat   írásának   idején   a Nemzetközi   Visegrádi Alap ösztöndíjában (International Visegrad Fund, 2023–2024, No. 52310166),  a Tempus  Közalapítvány által  gondozott Fiatal  oktatói ösztöndíjban (2023–2024, No. HTP578JPV2024), valamint a Kisebbségi  Kulturális  Alap  ösztöndíjában (Fond  na  podporu  kultúry národnostných   menšín,   2024,    No.    24-211-00143 Š) részesült. A dolgozat az Üveghegyek. Fejezetek a kortárs gyermekés ifjúsági irodalomból című kézirat részét képezi. –  Na  tvorbu práce autor získal štipendium Fondu na podporu kultúry národnostných menšín. Úryvok je súčasťou rukopisu s názvom Üveghegyek. Fejezetek a kortárs gyermek és  ifjúsági  irodalomból (Sklenené  pohoria.  Kapitoly  zo súčasnej literatúry pre deti a mládež).

2    Huszti Gergely, Mesteralvók hajnala, Ciceró, Budapest, 2019, 336 p.

3    Uő, Mesteralvók viadala, Ciceró, Budapest, 2020, 296 p.

4   Próza  Nostra,  Emelem  fityulám  (Huszti  Gergely:  Mesteralvók hajnala), Próza Nostra, 2020. = http://www.prozanostra.com/iras/emelem-fityulam-huszti-gergely-mesteralvok-hajnala

5      Keserű József, Adalékok a fantasztikus világok építésének kérdéséhez = H. Nagy  Péter – Uő (szerk.), A párbeszéd eleganciája. Köszöntő kötet Erdélyi Margit tiszteletére, Selye János Egyetem Tanárképző Kar, Komárom, 2015, 132.

6      Vass Edit, Mágia kis dózisokban. Interjú Huszti Gergely íróval, Kulter, 2019. = https://www. kulter.hu/2019/06/magia-kis-dozisokban/

7    Huszti, Mesteralvók viadala, 36.; 48.

8    Uo. 16.

9    Uo. 44.

10  Uzseka Norbert, Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala, Ekultura, 2019. = http://ekultura.hu/2019/07/31/huszti-gergely-mesteralvok-hajnala

11  Steinmacher Kornélia Nóra, Akiket szentnek mondanak, Dunszt, 2019. = https://dunszt.sk/2019/10/02/akiket-szentnek-mondanak/

12  Uo.

13  Farah Mendlesohn, Rhetorics of Fantasy, Wesleyan University Press, Middletown, 2008,  1;  Hegedűs   Orsolya, A  mágia  szövedéke. Bevezetés a magyar fantasy olvasásába I., Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2012, 11.

14  Huszti, Mesteralvók viadala, 125.; 127.

15  Uo. 24.

16  Mészáros Márton, Young adultként olvasni. A Holtverseny példája = Hansági Ágnes –  Hermann  Zoltán –  Uő  –  Szekeres Nikoletta (szerk.), Mesebeszéd. A gyerekés ifjúsági irodalom kézikönyve, FISZ, Budapest, 2017, 298.

17  Gary K. Wolfe, Critical Terms for Science Fiction and Fantasy. A Glossary and Guide to Scholarship, Greenwood Press, New York, 1982, 67.

18  Pethőné Nagy  Csilla, Módszertani kézikönyv. Az Irodalomkönyv 9–12. és az Irodalomtankönyv a szakközépiskolák számára 9–12. című tankönyvcsaládhoz, Korona Kiadó, Budapest, 2005, 214.

19  N.  Tóth  Anikó  –   Petres   Csizmadia    Gabriella  (összeáll.), Módszertani szöveggyűjtemény az  irodalom oktatásához, Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra, 2015, 224.