Molnár Dávid versei

Liam Moody felvétele

Idegek

új inget akarok (pofoz
az elfutó fasor árnyéka), új idegek
hálózta húst. zötyögni mégsem
olyan, mintha ringatnának – ha kérdeznél, olyan lett
volna, mint te, ha az apja1
nem lett volna
alkoholista. költöztetlek: oda, ahol vigyori
kések fogócskáznak, mint a hulló
ikerlependék szárnyai: fejembe. a sértetlenségedről
ódákat2 zengenék (motyogom, úgyse hallják
a motorzajban). nincs élesebb kirúzsozott
ajkaidnál – ha kérdeznél

Kapaszkodó

(kiveszek egy tűt
és odaadom) ha mondjuk az van hogy leszakad
a feje ki kell azt is szedni még külön (a beállónál
a diófa gyorsan kopaszodik) olyan
amikor széttöröd hogy így rácsapsz és utána
nézed hogy ott az agya (kijött) el van
dőlve a kisvödör de hiába mennél oda
és kérdezed meg hogy mit csinálsz
ő csak piros (ki a kapun amit be
sem fejeztek de már menne szét) ne piszkáld
azt a nemtudommit kértelek tegyed
lefele (eszembe jut amikor kioperálták
az egyik zápfogam) hogyan csinálták hogy ilyen
nagy gödör vagy kráter lett itt (lent konténerek
szürke strázsája meg egy dömper) olyanok vannak
szerinted hogy hullócsillag csak fölfele (fölvesz egy követ
és itthagy)

1 Schirling Márton. Nem ismertem. Meghalt, amire
megszülettem. Egyetlen fotón láttam. Csodálatosan néz
ki rajta, mint egy filmszínész.
2 Például azt, hogy: „[…] A kiegyensúlyozottságnak, az
egészségnek van ilyen ragyogása. Ez kap a személyed
különlegességei által szép színeket. Hát, ilyen az ember,
ha nyílni hagyott virág, ha nem rúgták ki alóla mosolyos
mezőket.”

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/5-ös lapszámában.

Molnár Dávid (1990, Budapest) költő