Szászi Zoltán versei

Liam Moody felvétele

Napi helyzetjelentés

ócska borból spriccer
sodort cigi szól az Isten
tőlem loptad
nincs harag
megáldozunk kétszín
bor és szóda alatt
káromlón
Isten két méter magas
szélütött és keze kacska
ő holnap már a rokkantságit
megkapja

mogorva reggel
sok nap múlva még csak nyugdíj és segély
múlt haviból
fillér se maradt
valahogy meg kell hogy élj
míg a postás kihozza
felírt hitel ilyen most az állás
gáz és szar a világ
bárki is másképp aszongya’
vagy túlragozza

pultnál nepper hetyeg zsebében
herbál biofű kristály
hiszen ismerem
ez a Pisti gyerek
kötegnyi Deák Ferenccel
magát legyezi
tőle fröccsöt merek kérni
förmed rám
vén marha
már sokat ittál
pirulnának ha tudnák
a haza mily fényre

kiderült

ma akár kiegyezés lehet
hivatal előtt megállt fekete autó
munkát kínál pár napra
díja nem fillér
legalább napi koszt napszám
lesz mint régen
mit számít mi a meló
befogom a szám
mindig ordít rám a hajtó

dédapák sírját dózeroljuk
pláza fekszik majd a helyén
csontot kell felszedni
szem helyén üres lyuk
égetni fakeresztet fejfát

azt a Krisztusát
fakadok ki
ez milyen jó
ha lassan ás a géppel
még egy hétig is lesz
munka iga spriccer
kristály étel

mit érdekel ki volt a csont
míg élt
egyszer mind meghalunk
nincs utánvét

Álmodni gépet

mindent rontó vasak dorongolják
éjszakám
gépekkel álmodó
sűrített térbe nyom idő
rontott képletem
visszacsapó erő
dugattyúmoraj lánctalp
sikoltás massza hús
piros vasakban
barna rozsdaáradat
vetésként kel ki
a múlt
elbánni
velem
nekem új vonalat húz
életem tolatás
fájdalmat sodor a rák
elszívom
fűt füstje halvány kis pacni
meg se marad
gépekkel álmodom
borongva ébred mind
ki ilyen
hiábavaló az altató
fárad a test
néz szembe
a reggel éles
lassan oszlik bent
a nyugtató
dal nem fakad
csak vasak
fénytelen gorombulnak felém
ostoba diktátorok címlapképei
mi élet
egyre távolabb
a nyugalom
egy réce szárnyától is
megriadó tó

Megjelent az Irodalmi Szemle 2025/5-ös lapszámában