Bódis Attila versei

kerosin felvétele

Jeruzsálem

Jeruzsálem, ó, Jeruzsálem!
Mondom neked: kelj fel, vedd ágyadat és járj!
És tarts meg legalább egyetlen szombatot
A vízen járva a tenger közepén!
Bizony mondom neked, Jeruzsálem,
Ha ezt megteszed, te öröklöd a földet,
Ameddig a szem ellát.
Hajtsd végre újra az exodust!
Vonulj ki az ígéret földjéről
Akár csak egyetlen napra!
És akkor valóban Isten gyermeke vagy.
Nyisd szét a tengert és menetelj a vízen járva.
A nagytemplomot építsd újra második Velenceként!
Csak vért hozott az istened birodalma,
Pedig mennyei királyságot ígért!
Kezeiden lemoshatatlanul a próféták vére!
De felkented vele a Messiást is!
„Júdás nélkül nincs kereszténység!”
Ez a mottó juttatott téged oda,
Ahol most vagy!
Siratod bánatod és veszteséged. Vajon gyászod
Elég kitartó, hogy a mennybe repítsen?
Vigyázz, Jeruzsálem! Többször cseréltél gazdát,
Mint egy doboz bonbon! Az ég és a föld
Összeér és téged fog elsőnek összepréselni
Sűrített lényegévé a bálványimádásnak!
Hagyd el hát e földet, és alapíts királyságot
A szívekben, lelkekben és elmékben!
Legyenek ezek az új háromkirályok,
Melyek bolygó csillagodat követik!
És örökléted talán majd visszakacsint rád,
Ahogy egy örök szerető teszi, mikor éppen elhagy.

Imádott hamvaink

Ahogy a zászlók lobogása durván letapossa
A sarjadó pázsitot.
Sáros bakancsok és hófehér sneakerek
Gabalyodnak össze gumibotok
Crescendójával.
Minden kimondott szó sótlan és
Jelentésvesztett.
Sokaknak sárba nyúl a keze, de
Igazgyöngyöt sosem találnak.
Sok dolga nem lesz a második eljövetelnek.
A szelídek öröklik a földet. De olyan kevesen,
Hogy a magány megszaggatja ruháikat.
Isten elküldte a szivárványt, és
Megígérte, hogy többé nem pusztít el minket.
De a gonoszok özönvize évezredek óta tart.
Az igazak már túl régóta nem láttak olajágat.
Csak manipulatív és tömör vágyakat a billboardokon
És a monitorok kétbites színpadán.
Elveszett valami? Vagy csak bonyolultabb lett?
Vajon mikor volt nehezebb jó embernek lenni?
Ma vagy ezer évvel ezelőtt?
Az évszakok nevetnek rajtunk, ahogy rejtőzködünk előlük.
Nincs, aki megtörje a kenyeret és szétossza.
Csak a rossz bor és a pálinka fölé
Próbálnak ponthidat verni a minden tettükkel
Imádkozó remetéi az élet állandó gyorshajtásának.
Az ő testük is ugyanúgy porrá válik.
Hamvainkat fújja bár a sivatag, de lelkünk hite ne hagyjon el.
Két testvér halt meg egy napon.
Az egyik örökösen kétkedve zihált idegességében.
Sírfelirata:
„Honnan tudjam, hogy jó vagy rossz vagyok?
Hisz’ Isten a gonoszokra is fölkelti a napot!
Honnan tudjam hát, hogy mi vagyok?”
A másik, aki sosem lelt békét, csak a sírban,
Ezt az üzenetet hagyta a zöld mohának:
„A gyűlölet rabszolgává tesz, a szeretet felszabadít!”

Bódis Attila (1988, Pozsony)

Költő.